Balcsik legfőbb vonzereje: Mária királyné pompás kertje
A történelem híres kertjeiBalcsik Bulgária északkeleti részén fekszik, Dél-Dobrudzsa területén, a Fekete-tenger partján. Legfőbb nevezetessége az egykori királyi kastély és nyaraló, amit annak az időszaknak köszönhet, amikor a város 1913 és 1916 illetve 1919 és 1940 között a Román Királysághoz tartozott. Balcsikot az ókori görögök alapították, és egykor egy kereskedelmi kolóniaként működött. Az Oszmán Birodalom idején gagauzok, tatárok és törökök lakták, mára azonban igazi bolgár településként viseli a bolgár tengerpart legrégebbi településeinek járó címet.
Különlegességébe I. Ferdinánd román király felesége is beleszeretett, aki ragaszkodott ahhoz, hogy itt épüljön fel nyári rezidenciája.
Az épületegyüttes olasz, a hozzá kapcsolt hatalmas kert svájci mérnökök tervei alapján készült.
1924 és 1936 között zajlottak a munkálatok, amelyek egyaránt életre keltették a balkáni, közel-keleti török és nyugati, keresztény motívumokat is. Az épületegyüttes szórt elrendezése nagyon hasonlít az isztambuli Topkapi palotához, és egy olyan békés együttélés képét adja a látogatóknak, ahol elfér egymás mellett a minaret és a keresztény kápolna is.
Nem véletlen ez a fúzió: Mária királyné ugyanis baháista tanokat vallott, azaz egy olyan 19. századi perzsa, egyistenhívő vallást, ami arra alapoz, hogy az egész emberiség egyetlen faj, és a világ megérett egy globális társadalomra. Ráadásul a kert kialakításában segédkező muszlim kertésszel, Alival is szoros barátságot ápolt, akivel gyakran sétáltak együtt a kertben, és hosszas beszélgetéseket folytattak a növényekről, életről, világnézetekről.
Az épületek közötti területet egy teraszos jellegű, többszintes, tengerpartra néző nem kevesebb, mint 65 000 m2-es botanikus kert tölti ki, ami a mai napig őrzi az angol és a francia kertészet jellegzetességeit. Mária királyné kertje a nemzetközi diplomácia és a román kulturális élet központja volt, nem véletlen, hogy mindent e célnak rendelt alá. Jó példája ennek a régi vízimalom, amit romantikus fürdőházzá alakított át, akárcsak a palota mellett található ókori római thermae romjain kialakított szabadtéri fürdő, amely közkedvelt volt a királyné látogatóinak körében.
A történészek szerint a kert tervezésekor Mária királyné célja az volt, hogy egy olyan helyet hozzon létre, ami tükrözi a természet szépségét és sokszínűségét is.
A királynő személyesen is részt vett a növények kiválasztásában és a kert elrendezésében, és nagymértékben hozzájárult a ma őrzött több ezer növényfaj megőrzéséhez.
Számos szubtrópusi növényt, rózsabokrot és más különleges, ritka növényt fedezhetünk fel itt: az atlaszcédrustól kezdve a mamutfenyőn át a legkülönlegesebb kaktuszokig.
A kert egyik fő nevezetessége ugyanis egy körülbelül 1 000 négyzetméteren kialakított kaktuszgyűjtemény, ami Monaco után a második legnagyobb Európában.
A mai botanikus kert történelmileg és funkcionálisan három különböző részre oszlik. Az egyik a Mária román királyné idejében kialakított park, ami ma kulturális örökség, illetve kert- és parkművészeti emlék is. A másik egy korlátozott képességű emberek számára kialakított kert, ami 0,7 hektáron terül el, és a látogatókat időszakos virágkompozíciók, vízfelületek, kaktuszok és pozsgások, illetve kőágyásos kialakítások várják. A harmadik pedig a sétányok hálózata, ahol a látássérült látogatók Braille-írással leírt bemutatókat és fajismertetőket olvashatnak.
2005-ben a botanikus kert területét védett területté nyilvánították. Nemcsak Bulgária egyik legszebb helye, hanem egy kutatási és tudományos tevékenységeknek, ökológiai képzéseknek és művészeti kezdeményezéseknek is otthont adó helyszín, ahol egyben a Balkáni Ökológiai Központ is működik. Az egész kertet áthatja a természet és a növények tisztelete – nem véletlen, hogy a botanikus kert mottója is ez:
„Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant.” (Antoine de Saint-Exupéry)
Nyitókép: 123RF
