Minden kirándulásból tanulunk valamit. Az ilyen észrevételen ismeretszerzés olykor hasznosabb, mint egy tanóra, és ha jól csináljuk, akkor maradandó élményekkel térünk haza. Erre szolgálnak a tanösvények is, amelyeken nem végigrohanni kell, hanem megmerítkezni bennük. Persze, ehhez az is kell, hogy előre felvértezzük magunkat azokkal a tudnivalókkal, amelyek ott hirtelenjében felmerülnek. A kérdések ne maradjanak megválaszolatlanok! Olykor pedig az a legjobb, ha szakvezetőre bízzuk magunkat.
A Velencei-tó déli csücskét bebarangolni tavasszal vagy ősszel érdemes. Ilyenkor nem támadnak szúnyogok, nem perzsel a nap, különleges madarakat figyelhetünk meg, és rácsodálkozhatunk a természet változásának apró látványosságaira.
A tavaszi madárvonulás látványos, de érdemes ősszel is visszatérni, amikor több ezer vadlúd és réce zsúfolódik össze a környéken.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A Dinnyési-fertő elnevezés nem különösebben csábító, pedig
ez a terület nemzetközi jelentőségű vadvíz. Náddal és kákával borított, több mint 500 hektárnyi védett terület.
Szikes rétek és nádasok övezik, védett orchideák, kosborok, a kecses vitézvirág élőhelye. Biztonságos vizein, a nádasok rejtekén számtalan madár fészkel és költi fiókáit.
A Madárdal tanösvényen ennek a különleges területnek egy részét járhatjuk be, a Dinnyési Templomkert Hagyományőrző Központtól indulva.
Ide könnyen eljuthatunk vonattal, vagy a Velencei tó menti kerékpárútról is. Három ajánlott útvonalat követhetünk, és a domborzati adottságoknak köszönhetően se meredek hegyoldalakkal, sem lépcsőzéssel nem kell számolni. Viszont érdemes vízálló bakancsban, nedves időben akár gumicsizmában indulni útnak. A gyerkőcök számára a tartalék ruha a hátizsákban jó szolgálatot tehet!
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A kihelyezett táblákon a kedves kismadarat, a barkóscinegét láthatjuk. A tanösvény címermadara csilingelő hangjával jelzi párjának, hogy éppen merre tart a sűrű nádasban, vonuláskor pedig a csapattársainak jelez. Ez a ritka és féltett kismadár az énekesek között a leghűségesebb, párkapcsolatban él.
Érdemes a Müller István túrát választani, a 3 km-es úton megtudhatunk szinte mindent a Dinnyési-fertő élővilágáról.
Ehhez segítséget nyújt a tájékoztató füzet, amit akár a Duna-Ipoly Nemzeti park oldaláról is letölthetünk. Megismerhetjük a csalitos állatvilágát, és a környékbeli szikes legelők őshonos állatait, a legeltetéses állattartást.
Minden legelő egyben egy gyógynövény-tenger, és ez itt sincs másként: tavasszal már illatozik a kakukkfű, a csombormenta, láthatjuk már a kígyószisz, a közönséges párlófű, a gilisztaűző varádics első leveleit.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Továbbhaladva betekintést kapunk a régi halászat módszereibe, az érdekes eszközök használatába. A szinte élettelennek tetsző belső tó nyüzsgő világában a figyelmes szemlélő hanyattúszó poloskákat, víziskorpiót, molnárkát, légivadászok lárváit lesheti meg. De élnek itt orvosi piócák és elevenszülő fiallócsigák is.
Ha a vízivilágról a tekintetünket az ég felé emeljük, akkor a Madárdal tanösvény madárvilága tárul a szemünk elé, énekes-, vízi-, bokorlakó- és gázlómadarak. Ehhez persze mozdulatlanság, csönd és némi szerencse is szükséges. A tájékoztató táblák segítenek abban, hogy a hallott, látott vagy lefotózott madarat beazonosítsuk. Onnan tudhatjuk meg azt is, hogy az egyes madarak tollruhája, csőre, táplálkozása milyen mesteri módon alkalmazkodik a nádasbéli életmódhoz.
A vöcskök és a bukófélék úszó fészkeket építenek, olykor úgy tűnhet, mintha több időt töltenének a víz alatt, mint felette. Pedig csak előlünk próbálnak láthatatlanok maradni.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A Dinnyési-fertő a kócsagok birodalma is. Lenyűgöző látványt nyújt a kecses kócsag, akár a röptében gyönyörködünk, akár abban, ahogyan elegánsan lépdel. 1936-ban talált rá a nagy kócsag fészekre Müller György pákász, akinek nevét a túra viseli. A természetvédelem „címermadara” azóta szigorú védelem alatt áll.
Nem maradhatnak ki az ismeretek sorából a kétéltűek és a hüllők sem, hiszen fontos részei az ökoszisztémának. Nem annyira népszerűek, mint a tollas és a szőrrel borított állatok, de ha közelebb kerülünk hozzájuk, ha megtudjuk, hogyan élnek, melyik madárnak nyújtanak táplálékot, vagy milyen hasznuk van számunkra, akkor talán nem fogunk sikítani a béka láttán, nem rohanunk el a sikló elől. Lehet, hogy éppen itt hallunk először a tarajos gőtéről vagy a vöröshasú unkáról!
Ha a séta során megérintett a vízivilág, akkor akár a vízen is lehet folytatni a megkezdett ismeretszerzést. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében rendszeresen indulnak kishajók az agárdi kikötőből, ahol szakvezetők segítenek abban, hogy mind jobban megismerjük az úszólápok életét.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
Ha már Dinnyésen járunk, van még két kihagyhatatlan program. Az egyik a Várpark, ami a gyerkőcöknek lenyűgöző. Tíz éve nyílt meg a két hektáron elterülő szabadtéri Várpark és skanzen, amely ma már 46 várat foglal magában. A történelmi Magyarország várai elevenednek meg akkora méretben, ami óvodásoknak, kisiskolásoknak ideális, hiszen karnyújtásnyira vannak a bástyák, a tornyok, benézhetünk az udvarokba. Ráadásul a ma már csak romokban létező várak eredetijén ámulhatunk! Kihelyezett történelemórákon lehetőséget biztosítanak megismerni azok történetét is.
A skanzenben egy Árpád-kori település, korabeli veremházak és egy fatemplom is helyett kapott. Megismerhetünk benne régi mesterségeket, a magyar fazekasság történetét. A szekérvár a honfoglalás korát idézi, tehát egy szerteágazó történelmi kirándulást tehetünk egyetlen helyen.
Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho
A Várpark után érdemes felkeresni a szabadon látogatható Évszázados Gépudvar Múzeumot. Mi véletlenül bukkantunk rá, és annyira beleszerettek a lurkók, hogy nehezen tudtunk csak továbbállni. Mindig elcsodálkozom, ezek az öreg masinák mennyire el tudják varázsolni a legkisebbeket is! A kiállított gépeken és eszközökön nincsenek tájékoztatók. Tehát ha nem tudjuk, mit, mire használtak, akkor csak a gyerekek által rögtön említett Verdák című mesét vehetjük elő. Vagy viszünk magunkkal egy nagyit, egy nagypapát, vagy dédit, akinek emlékeiben még elevenen élnek a kemény munkásévek, akiknek tarsolyában eleven történetek vannak a traktorról, a bolti mérlegről, az ekéről, a kerekes kútról. A tárgyak ezekkel az igaz mesékkel kelnek életre, így adnak maradandó, felejthetetlen élményt.
Képgalériánk erről a kirándulásról:
Ajánljuk még:
A töklámpás – egy ezeréves magyar hagyomány nyomában
Gonosz démonok és még gonoszabb emberek: neked melyik a kedvenc horrorfilmed?
Azt hisszük, vérre megy, ezért félünk tőle, pedig hálásak lehetnénk neki – gondolatok a Denevérhét közepén
