Várról-várra madárdallal – vár a Dinnyési-fertő

Aktív

Várról-várra madárdallal – vár a Dinnyési-fertő

A Velencei-tó déli csücske egész napra való csemegét kínál az egész családnak, kicsinek és nagynak. A Madárdal tanösvény, a susogó nádas élővilága csuda titkok rejteke. Lehet, hogy a felnőtteknek is újdonság a vöröshasú unka, a kígyószisz, a barkóscinege vagy a gilisztaűző varádics? Barangolhatunk várak makettjei közt, mint egy régi mesében, megismerhetjük hagyományos mesterségek eszközeit, ódon munkagépeket csodálhatunk, és közben előkerülhetetlen családi történetek is.

Minden kirándulásból tanulunk valamit. Az ilyen észrevételen ismeretszerzés olykor hasznosabb, mint egy tanóra, és ha jól csináljuk, akkor maradandó élményekkel térünk haza. Erre szolgálnak a tanösvények is, amelyeken nem végigrohanni kell, hanem megmerítkezni bennük. Persze, ehhez az is kell, hogy előre felvértezzük magunkat azokkal a tudnivalókkal, amelyek ott hirtelenjében felmerülnek. A kérdések ne maradjanak megválaszolatlanok! Olykor pedig az a legjobb, ha szakvezetőre bízzuk magunkat.

A Velencei-tó déli csücskét bebarangolni tavasszal vagy ősszel érdemes. Ilyenkor nem támadnak szúnyogok, nem perzsel a nap, különleges madarakat figyelhetünk meg, és rácsodálkozhatunk a természet változásának apró látványosságaira.

A tavaszi madárvonulás látványos, de érdemes ősszel is visszatérni, amikor több ezer vadlúd és réce zsúfolódik össze a környéken.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

A Dinnyési-fertő elnevezés nem különösebben csábító, pedig

ez a terület nemzetközi jelentőségű vadvíz. Náddal és kákával borított, több mint 500 hektárnyi védett terület.

Szikes rétek és nádasok övezik, védett orchideák, kosborok, a kecses vitézvirág élőhelye. Biztonságos vizein, a nádasok rejtekén számtalan madár fészkel és költi fiókáit.

A Madárdal tanösvényen ennek a különleges területnek egy részét járhatjuk be, a Dinnyési Templomkert Hagyományőrző Központtól indulva.

Ide könnyen eljuthatunk vonattal, vagy a Velencei tó menti kerékpárútról is. Három ajánlott útvonalat követhetünk, és a domborzati adottságoknak köszönhetően se meredek hegyoldalakkal, sem lépcsőzéssel nem kell számolni. Viszont érdemes vízálló bakancsban, nedves időben akár gumicsizmában indulni útnak. A gyerkőcök számára a tartalék ruha a hátizsákban jó szolgálatot tehet!

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho 

 

A kihelyezett táblákon a kedves kismadarat, a barkóscinegét láthatjuk. A tanösvény címermadara csilingelő hangjával jelzi párjának, hogy éppen merre tart a sűrű nádasban, vonuláskor pedig a csapattársainak jelez. Ez a ritka és féltett kismadár az énekesek között a leghűségesebb, párkapcsolatban él.

Érdemes a Müller István túrát választani, a 3 km-es úton megtudhatunk szinte mindent a Dinnyési-fertő élővilágáról.

Ehhez segítséget nyújt a tájékoztató füzet, amit akár a Duna-Ipoly Nemzeti park oldaláról is letölthetünk. Megismerhetjük a csalitos állatvilágát, és a környékbeli szikes legelők őshonos állatait, a legeltetéses állattartást.

Minden legelő egyben egy gyógynövény-tenger, és ez itt sincs másként: tavasszal már illatozik a kakukkfű, a csombormenta, láthatjuk már a kígyószisz, a közönséges párlófű, a gilisztaűző varádics első leveleit.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Továbbhaladva betekintést kapunk a régi halászat módszereibe, az érdekes eszközök használatába. A szinte élettelennek tetsző belső tó nyüzsgő világában a figyelmes szemlélő hanyattúszó poloskákat, víziskorpiót, molnárkát, légivadászok lárváit lesheti meg. De élnek itt orvosi piócák és elevenszülő fiallócsigák is.

Ha a vízivilágról a tekintetünket az ég felé emeljük, akkor a Madárdal tanösvény madárvilága tárul a szemünk elé, énekes-, vízi-, bokorlakó- és gázlómadarak. Ehhez persze mozdulatlanság, csönd és némi szerencse is szükséges. A tájékoztató táblák segítenek abban, hogy a hallott, látott vagy lefotózott madarat beazonosítsuk. Onnan tudhatjuk meg azt is, hogy az egyes madarak tollruhája, csőre, táplálkozása milyen mesteri módon alkalmazkodik a nádasbéli életmódhoz.

A vöcskök és a bukófélék úszó fészkeket építenek, olykor úgy tűnhet, mintha több időt töltenének a víz alatt, mint felette. Pedig csak előlünk próbálnak láthatatlanok maradni.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A Dinnyési-fertő a kócsagok birodalma is. Lenyűgöző látványt nyújt a kecses kócsag, akár a röptében gyönyörködünk, akár abban, ahogyan elegánsan lépdel. 1936-ban talált rá a nagy kócsag fészekre Müller György pákász, akinek nevét a túra viseli. A természetvédelem „címermadara” azóta szigorú védelem alatt áll.

Nem maradhatnak ki az ismeretek sorából a kétéltűek és a hüllők sem, hiszen fontos részei az ökoszisztémának. Nem annyira népszerűek, mint a tollas és a szőrrel borított állatok, de ha közelebb kerülünk hozzájuk, ha megtudjuk, hogyan élnek, melyik madárnak nyújtanak táplálékot, vagy milyen hasznuk van számunkra, akkor talán nem fogunk sikítani a béka láttán, nem rohanunk el a sikló elől. Lehet, hogy éppen itt hallunk először a tarajos gőtéről vagy a vöröshasú unkáról!

Ha a séta során megérintett a vízivilág, akkor akár a vízen is lehet folytatni a megkezdett  ismeretszerzést. A Duna-Ipoly Nemzeti Park szervezésében rendszeresen indulnak kishajók az agárdi kikötőből, ahol szakvezetők segítenek abban, hogy mind jobban megismerjük az úszólápok életét.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

Ha már Dinnyésen járunk, van még két kihagyhatatlan program. Az egyik a Várpark, ami a gyerkőcöknek lenyűgöző. Tíz éve nyílt meg a két hektáron elterülő szabadtéri Várpark és skanzen, amely ma már 46 várat foglal magában. A történelmi Magyarország várai elevenednek meg akkora méretben, ami óvodásoknak, kisiskolásoknak ideális, hiszen karnyújtásnyira vannak a bástyák, a tornyok, benézhetünk az udvarokba. Ráadásul a ma már csak romokban létező várak eredetijén ámulhatunk! Kihelyezett történelemórákon lehetőséget biztosítanak megismerni azok történetét is.

A skanzenben egy Árpád-kori település, korabeli veremházak és egy fatemplom is helyett kapott. Megismerhetünk benne régi mesterségeket, a magyar fazekasság történetét. A szekérvár a honfoglalás korát idézi, tehát egy szerteágazó történelmi kirándulást tehetünk egyetlen helyen.

Fotó: Halmos Monika @rozsakunyho  

A Várpark után érdemes felkeresni a szabadon látogatható Évszázados Gépudvar Múzeumot. Mi véletlenül bukkantunk rá, és annyira beleszerettek a lurkók, hogy nehezen tudtunk csak továbbállni. Mindig elcsodálkozom, ezek az öreg masinák mennyire el tudják varázsolni a legkisebbeket is! A kiállított gépeken és eszközökön nincsenek tájékoztatók. Tehát ha nem tudjuk, mit, mire használtak, akkor csak a gyerekek által rögtön említett Verdák című mesét vehetjük elő. Vagy viszünk magunkkal egy nagyit, egy nagypapát, vagy dédit, akinek emlékeiben még elevenen élnek a kemény munkásévek, akiknek tarsolyában eleven történetek vannak a traktorról, a bolti mérlegről, az ekéről, a kerekes kútról. A tárgyak ezekkel az igaz mesékkel kelnek életre, így adnak maradandó, felejthetetlen élményt.

Képgalériánk erről a kirándulásról:

Ajánljuk még: