Tovább akarsz élni? – Tíz plusz sok érv a kerti munka mellett

Meglepő volt felfedezni, milyen sok tudományos mű tárgyalja az emberi egészség és a természet összefüggéseit. A kert egészségre és jóllétre gyakorolt hatása már a legáltalánosabb evolúciós pszichológiai elméletekben is megjelenik: Ulrich stresszcsökkentési elmélete szerint az ember pozitív érzelmi választ ad a természetre. A táj kikapcsolódást elősegítő elemekből épül fel, ilyenek a növények, a víz vagy maga a horizont.  

Egy másik ismert kutató, Kaplan figyelem-helyreállítási elmélete a korlátozottan rendelkezésre álló mentális erőforrások visszaállításának folyamatát vizsgálja. Azt mondja, a kikapcsolódást elősegítő tájak ezeknek az erőforrásoknak a helyreállításához járulnak hozzá, a folyamat középpontjában pedig

a hétköznapoktól való eltávolodás, a kiváltott elragadtatás, a szabadság, a kapcsolódás érzése áll.

A biofília hipotézis szerint az ember előszeretettel keresi a kapcsolatot a természettel, és jó hatással van rá, ha benne tartózkodik. Az elmélet szerint, amikor magával ragad a kert nyújtotta élmény, elérjük az „áramlás”, vagyis a flow állapotát, ami az élvezetes tevékenységek végzése során jön létre – ilyen a kertészkedés is.

A szakemberek szerint az érzékszerveink természet általi stimulációja jótékony hatással van a jóllétünkre. Az odakint töltött idő javítja az egészségi állapotunkat, csökkenti a szív- és érrendszeri megbetegedés, a tüdőbetegség, a cukorbetegség, a depresszió, valamint a szorongásos megbetegedések kialakulásának kockázatát.

A Tokiói Egyetem közegészségüggyel foglalkozó kutatója, Takehito Takano és csoportja több mint háromezer emberrel készített interjút, majd évekkel később felmérte az egészségi állapotukat, és az eredmények alapján arra a következtetésre jutott, hogy a zöldterületekhez való hozzáférhetőség növeli a várható élettartamot.

Osztrák kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy

a vízesés élénkíti, az erdő pedig nyugtatja az embert.

A résztvevők vízesésnél mért pulzusa percenként hattal volt magasabb, mint az erdőben, ezért a kutatók szerint a vegetatív idegrendszer legintenzívebben az erdőben képes pihenni. A növények társasága javítja a memóriát, feltölti a lelket és kiegyensúlyozottabbá tesz. Minél több zöldterület található lakóhelyünkön, annál kisebb a civilizációs betegségek és pszichológiai rendellenességek – szorongás, depresszió – kialakulásának kockázata.

Egy japán immunológiai vizsgálatban őssejtaktivitást mértek huszonöt felnőttnél, majd két napra kivitték őket a természetbe. A túra után közvetlenül, de még egy hónap távlatában is magasabb volt az őssejtek aktivitása, mint amikor először mérték. A napfény hatására nő az emberekben mért szerotonin hormon szintje, ami a hangulatunkra van hatással, de egy pennsylvaniai kutatásban bebizonyították azt is, hogy

már annak is jótékony hatása van, ha szép a kilátás az ablakunkból. 

Egy 2018-as kutatómunka során összesen 235 szakmai művet vizsgáltak, ezekben az eredmények 87 százaléka igazolta a természetben töltött idő pozitív hatásait. Igazolást nyert jótékony hatása az új helyzetekben való helytállás, az önállóságban való fejlődés, a figyelmesség, a szociális érzékenyítés és az önkontroll területén is. 

2018-ban zajlott le egy érdekes kutatás, ami a kórházi környezetben dolgozó ápolók kiégésével összefüggésben vizsgálta a zöld környezet hatásait. A kutatás eredményeként megerősítették, hogy a természetnek való kitettség pszichológiai előnyökkel jár,

a kórházi kerteknek számottevő hatása van az ápolónői kiégés csökkentésére.

Hasonlóan meglepő összefüggésben vizsgálta a kertet egy 2015-ös bangladesi kutatás, miszerint a kerti munka által a nők fokozott ellenőrzést szereztek az élelmiszerellátás és a jövedelem felett, valamint a kertészkedés hatására javult az önbizalmuk és a közösségben betöltött szerepük is. 

Láthatjuk, hogy szinte felsorolni is nehéz mindazt a pozitív hatást, amit a természetben, a friss levegőn, a kertben töltött időtől kaphatunk. Érdemes tehát kicsit más szemmel tekinteni a kerti munkára, és a testi-lelki fejlődés, épülés reményében mihamarabb „ásót ragadni”. Utóbbit persze csak szimbolikusan, hiszen a talajélet akkor a legkiegyensúlyozottabb, ha a lehető legkevesebbet zavarjuk!