Reggeli az ágyban: romantikusnak tűnik, de hányan utálják tiszta szívből?

Amikor gyerekkoromban beteg voltam, ágyba kaptam a reggelit. Ennek főleg akkor örültem, amikor már jól éreztem magam, de még betegnek számítottam. Kakaóba aprított kiflit vagy teába áztatott kekszet ettem ilyenkor. És minden egyes alkalommal felszólítottak arra, hogy üljek fel, ne nagyon ficánkoljak, nehogy kiborítsam a bögre tartalmát. Lehet, ehhez kötődik, hogy mai napig feszengek, ha szóba kerül az ágybareggeli...

A műfajnak persze kétségtelenül megvan a maga szépsége. Azt jelzi, hogy nem sietünk sehová. Ráérünk lustálkodni, komótosan enni, önmagunkkal vagy a szerelmünkkel lenni. És persze kényelmes arra ébredni, ha a párunk úgy ébresztget egy szép, napsütötte vasárnap reggelen, hogy a tálcán már ott sorakozik a ropogós zsömle és a friss paradicsom mellett a lekvár, a hideg narancslé és az illatos kávé. Nem tudom, más hogy van vele, én máig nem tudom igazán szeretni ezt, mégis időről időre megpróbálom. Ezen tapasztalatok alapján szedtem most össze, mi az, amire feltétlenül figyeljetek, hogy minél jobban sikerüljön a reggeli!

Spontán ötlet vagy átgondolt felkészülés?

Hirtelen ötlettől vezérelve is összedobhatunk egy ágybareggelit, viszont ha igazán megadnánk a módját, nem árt egy kicsit felkészülni. Először is kell hozzá egy tálca. Olyan, amelyiken nem csúszkálnak oda-vissza a tányérok és a poharak, mert egy hirtelen mozdulattól könnyen a matracra boríthatjuk azok tartalmát, és oda a varázslat. Jöhet a lepedőcsere és a folttisztítás. Az ilyenfajta balesetek elkerülése végett az sem baj, ha kicsit magasabb a pereme a tálcának. A fából készült vagy fonott termékek például nemcsak praktikusak lehetnek, de hangulatosak is.

A nehezebb úton tanultam meg, de ma már tudom: a biztos kényelem érdekében fontos, hogy minden legyen a tálcán. Például kések (vágni és kenni). A szervírozott ételtől függően tegyünk a tányér mellé kanalat, villát. És szalvétát, mert csak így tudjuk megelőzni, hogy maszatos kézzel az ágyneműhöz érjünk. Mielőtt megterítjük a tálcát, mindent szeleteljünk és daraboljunk fel, hogy az ágyban már tényleg csak enni kelljen. (Különben egy vágódeszkát is kénytelenek lennénk valahogyan rátenni a tálcára, ami egyrészt nem feltétlenül praktikus, mert higgyétek el, az ágyban nem a legkényelmesebb és legbiztonságosabb szalámit szeletelni vagy a paradicsomot karikázni, másrészt nem is mutat túl jól a tömbétel...) 

Mi legyen az ágybareggeli?

Valójában bármilyen reggelit felszolgálhatunk az ágyban. Mégis érdemesnek tűnik arra törekedni, hogy a minimálisra csökkentsük a „balesetveszélyt”. Gyerekkoromban sem volt éppen a legjobb választás az ágyban egy kakaóval teli bögrét egyensúlyozni, mert az ázott kifliről az nagyon könnyen lecsöpögött, lefolyt, kilöttyent a fehér lepedőre.

Nem szeretem a pirítóst ágyban felszolgálni, mert mozsálódik. A kemény tojást pucolni kell, és ha lágy tojást készítünk, csöpöghet – ez sem túl jó. A rántotta rendszerint kihűlt, mire eljutottam vele az ágyig,

a rezgős tükörtojás rémképéről ne is beszéljünk... 

A legegyszerűbb és talán a leggyorsabban szervírozható reggeli, ha sütünk néhány zsömlét, baguette-et vagy croissant-t. Ezeket, ha szükséges, daraboljuk fel, mielőtt a tálcára tennénk, hogy ezt ne az ágyban kelljen megcsinálni. Gondoskodjunk vajról, felvágottakról, sajtokról és néhány szelet paradicsomot, paprikát, uborkát is odakészíthetünk a tányér mellé. Egy kis tálba kiszedhetünk egy kevés lekvárt is.

Az egészséges reggeli jegyében szóba kerülhet a zabpehely vagy a müzli is. De ezeket is előre el kell készíteni: mindenképp szebb látvány a tálcán egy joghurttal és gyümölcsökkel teli müzlistál, mint a zabpelyhes zacskó és a dobozos tej… Csakhogy ahány ember, annyiféle gabonapehely-tej arány létezik, és én magam is jobb szeretem összeállítani a saját müzlimet. Édes ágybareggeliknél tehát nekem a „másnapos zabkásák” váltak be leginkább: még előző este elkészíthetem így a chiamagos, gojibogyós, kókuszos és lenmagos zabkását, ami az éjszaka folyamán a hűtőben „összeérik”. Ezzel nincs is más dolgunk, csak a tálcára tenni néhány piros gyümölcs és egy kiskanál társaságában, és

nem is csöpög, nem is potyog.

De még mindig megmarad a nagy kérdés: az italok, amelyek a legveszélyesebbek. Még nemigen sikerült úgy romantikus reggeliznem, hogy ne folyjon kávé az ágyba. Mert egy rossz mozdulatnak köszönhetően kilöttyenhetnek, kiborulhatnak a poharak, elrontva ezzel az ágyban reggelizés hangulatát. A kellemetlenséget elkerülendő két dolgot tehetünk. A tálcára pakolt csészék, poharak és bögrék ne legyenek tele, elég beleönteni de csak egy kicsivel tegyünk többet, mint a fele. 

S ha mégis kilöttyen, lecsöppen, morzsás vagy zsírfoltos lesz a lepedő – próbáljunk meg nem bosszankodni miatta. Ne hagyjuk, hogy a könnyed és lassú reggelünket elrontsa valami olyasmi, ami egyébként később megoldható. Nekem ezt még nem sikerült megugrani, de nem is kedvencem az ágyban reggelizés. Vagy rosszul csinálom? Nálatok mi vált be?