Játékért sosem voltam még ilyen hálás – így lett otthoni kémialaborunk

Társasjátékos família volnánk – azt hiszem, ez az alap. A minap azonban kaptunk egy mikroszkópot és egy kémiai kísérletekről szóló játékcsomagot, ami azóta is transzban tartja az én egyébként cserfes, vibráló, csillagszemű kislányomat. Eszter tényleg úgy tud rácsodálkozni a legegyszerűbb dolgokra is, hogy néha az az érzésem, sejtekig szemrevételezi, amit éppen elemez, és ez a képessége most egy számára látványosan izgalmas tevékenységben teljesedhet ki: a kémiai kísérletekben. 

A mikroszkóp varázsa

Amikor a mikroszkópot kibontottuk, azt hittem, valójában csak egy formajátékról van szó, nem is képes érdemi nagyításra. Az első közös kísérletünk áldozata egy vöröshagyma hártyája volt, azzal próbáltuk ki az eszközt, ami tökéletesen működött. A látványtól annyira fellelkesült a gyerek, hogy utána órákig „szállíthattam” neki a különböző alapanyagokat: almahéjat, kaktuszlevél hártyáját, vízcseppet, leheletvékony krumpliszeletet, hajszálat, stb. Végül azon kaptam magam, hogy én is sorba állok kukucskálásra, tehát a mikroszkóp megtette a magáét: az egyik legkomolyabb eszköze a családi tudományos szertárnak. El nem mondhatom, mi mindennek a szerkezetét próbálta már megnézni vele a gyerek: a legextrémebb talán egy baba szeme volt, amiről persze kiderült, hogy nem lehet belelátni: ekkor tanultuk meg, hogy a mikroszkópunk csak átnézeti képet tud mutatni. 

Ettől a pillanattól kezdve a mesefilmeket felváltották az emberi testről és a baktériumokról szóló tudományos filmek, egyre érdekesebbé vált a létező, ám láthatatlan világ, és egyre erősebb igénye van Eszternek arra, hogy ezekről a kérdésekről beszélgessünk is. A baktérium vírus? Hány sejtünk van? Hogyan születnek a sejtek? Hogyan kerül a baktérium a sejtbe? – ilyen és ehhez hasonló kérdések sokaságát teszi fel nap mint nap, miközben kémiai kísérleteket folytat.

Az első kémialaborom

A mikroszkóp mellé egy nagy dobozt is kaptunk: Az első kémialaborom nevű játék tökéletesen passzolt a tudós nagyítóhoz. A kémcsövek, a Petri-csésze, a spatula, a mérőpoharak, a szűrőpapír, a cseppentő, a nagyító és a vegyszerkanál mellé egy füzetkét is csatoltak, amelyben kémiai kísérletek egész sorából válogat a gyerek. Azonnal ki is nevezte a játékasztalát kémialabornak, amit jó érzékkel először a fürdőszobában, majd a hófehér üveg ebédlőasztal mellet, végül a nappali közepén rendezett be, és innen el is kezdődött az azóta tartó tudományos életünk.

A kifejezetten praktikus, oktató célzattal megírt kísérleti útmutató nekem is nagyon tetszett, hiszen szülőként másfajta figyelemre tanít: sok érdekes és alapvető élettani és konyhai folyamatot elmagyarázhatok a kísérletek nyelvén. Mit sem számít, hogy olykor ecetszagban úszik a lakás, mert éppen az ecet kémiai hatásait vizsgálja a kis tudós, vagy az ablakban vöröskáposzta-reszelék ázik egy üvegben, hogy a festékes levét majd citromlével keverve kiderüljön, hogyan reagál egymásra a két anyag és szín. A lényeg, hogy elmélyülten élvezi a felfedezők izgalmas életét, és örömtől repkedve osztja meg kutatásai eredményeit.

Kedvencem, amikor jegyzetel: a tudományos filmek és a kísérletek eredményeit is leírja. A kísérletekét a házi fekete táblára írja fel, krétával – akárcsak az iskolában, az ismeretterjesztő filmekből hallottakat pedig jegyzettömb lapjaira vési, majd a lapokat felragasztja a kísérleti helyszínen, szemmagasságban, hiszen minden fontos információnak elérhetőnek kell lennie. Amikor láttam kitartó lelkesedését, védőszemüveget is kerítettem a műveletekhez és mit ad Isten, a Mikulás is kémiai kísérleteket hozott, mintha csak tudta volna, minek örülne ez a gyerek! Sokféle játéka van, de őszintén mondhatom, soha semmi nem szerzett még ekkora örömet neki.

Én pedig csak pislogok, és azon töröm a fejem, miként tudom emelni majd a tétet, mihez kell felnőnöm még szülőként. Nagyon izgalmas kihívás. A kísérletek közepére pedig becsöppent anyukám is, aki élelmiszeripari technikusként valód partnernek bizonyult a tudományos felfedezések szakszerű folytatásához. 

Lupos – Farkasok Erdeje

Egy „lépegetős” társasjáték akkor köt le, ha érdekes feladatokat kell megoldani közben. Az Ember, ne mérgelődj!-ön felnőtt generációk számára nem könnyű olyan játékot tervezni, amely egy egész családot odaszegez az asztal köré. A Farkasok Erdejében játszódó történet és kihívás nálunk már a farkasok miatt is azonnal szimpatikusnak tűnt: ez az egyik kedvenc állatunk ugyanis. 

A játék a falka erejére alapoz: teliholdas éjszakán találkozik a falka és a falkavezér, de csakis akkor, ha farkasaink éppen jókor vannak jó helyen. Ezt kell okosan kisakkozni a családi társasban, amibe 7 éves kortól érdemes bevonni a gyerekeket és 1-5 játékos játszhatja egyszerre. Egy kör nagyjából félórás menet, tehát nehéz megunni: éppen a 7-8 éves korosztály időérzékelésére szabott optimális időtartam. Nálunk ilyenkor apa is képes előkapni hétéves énjét, és ugyanúgy lelkesedik a Farkasok Erdejében történő kalandokért, mint amennyire örömmel szokott mesélni a farkasok természetéről. Azt hiszem, ha totemállatunk volna, csakis a farkas jöhetne szóba. Pláne a játék megismerése óta...

Logictown – sakkozd ki, ki hol lakik!

A logikai játékok az első rejtvények, amiket a gyerekek önállóan meg tudnak oldani. Ettől olyan izgalmas az egész. A Logictown ötéves kortól szórakoztatja a kisebbeket, de szülőként is izgalmas, milyen rejtvényeken kell átrágnia magát, hogy összeálljon a jó megoldás. Amiből persze csak egy van, minden esetben.

Kortalan játék, 70 logikai feladattal: 5 ház, 10 figura, 5 tető, egy játékszabályzat és a 70 logikai feladványt tartalmazó füzet alkotja a csomagot. Az alapkérdés, hogy az utcában lakók közül kinek melyik a háziállata. Erre kell rájönni a feladványok megoldása révén. 

 

Azért ezen a játékon nemcsak a nyolcéves gondolkodott, mi is örömmel ültünk mellette – jó szívvel ajánlom bármelyiket olyan családba is, ahol akár tíz év korkülönbség van a gyerekek között. Nálunk bevált!

  A cikk megjelenését a Piatnik Budapest Kft. támogatta.