Saját tapasztalatom a Színház- és Filmművészeti Egyetem televíziós műsorkészítő szakáról van, ahol végzős hallgatóként meglepően sok segítséget és engedményt kapunk annak érdekében, hogy minél egyszerűbben be tudjuk fejezni tanulmányainkat.
Természetesen minden egyetem kicsit másképpen oldja meg a kialakult helyzetet, emiatt nagyon eltérők lehetnek a tapasztalatok, valamint szakiránytól függően is változhatnak az előnyök és hátrányok. A legnagyobb budapesti egyetemekre járó ismerőseimet körbekérdezve, legtöbben hasonló segítőkészségről számoltak be az intézmények részéről.
Minden jó szándék ellenére azonban sokaknak nem volt könnyű a laptopjára költöztetni tanulmányait.
Azonban félretéve a panaszkodást (hiszen miközben emberek veszítik el a munkájukat, vagy kényszerülnek otthonról dolgozni, az legyen a legnagyobb bajunk, hogy újra kell tanulnunk tanulni), a kialakult helyzetnek vannak pozitív tanulságai, hozadékai is!
1. Online anyagok elérhetők
Persze eddig is nagyon sok tananyag fent volt már az interneten, de a hagyományos rendszer továbbra is azoknak kedvezett, akik bejártak az előadásokra.
Most azonban tényleg bármi elérhető a kanapénkról!
Az online átállásra való bejelentést követően előrehozott tavaszi szünetet tartottak, ami alatt a legtöbb egyetem igyekezett kitalálni valamilyen rendszert, ami biztosítani tudja az oktatás zökkenőmentességét. Van olyan tanár, aki élőben streameli az előadását, van, aki videó formájában osztja meg, vagy az online elérhető diasorokat teszi közérthetőbbé. Ezek pedig korlátlanul hozzáférhetők, visszanézhetők, visszaolvashatók. Bár sokszor időigényesebb, de a teljes lemaradás könnyebben kiküszöbölhető!
2. Felelősségvállalás
Érettségi után, bekerülve a felsőoktatásba hamar szembesül vele az ember, hogy minden rajta múlik. Legalábbis abban az értelemben, hogy sokkal kevésbé érdekli a tanárokat, megírtuk-e a beadandókat, haladunk-e az anyagokkal, vagy ott vagyunk-e egyáltalán az órákon. Az már egy másik kérdés, hogy ha mindezek elhanyagolása következtében nem sikerül a számonkérés, egyszerűen csúszunk vagy kibukunk. Szóval az egyetemista lét általában már önmagában felelősségvállalás. Most viszont még a szokásos kapaszkodók is kiestek. Nem ütközünk bele a gyakorlatvezetőbe a folyosón, nem kérdez rá szünetben az évfolyamtársunk, mennyit tanultunk a zh-ra, és nem emlékeztetnek az előadásokon sem, mikor lesz a számonkérés. Mindeközben pedig hol vannak már azok a szép idők, amikor az okozott problémát, hogy hányas teremben lesz a következő előadás?
Míg az egyik óra Teams-en van, addig a másik Zoom-on, a beadandót Moodle-on vagy Drive-on kell megosztani, de a visszajelzés érkezhet a Neptunban vagy akár WhatsApp-on is.
Nincsen azzal baj, hogy minden tanár igyekszik azt a platformot használni, amihez jobban ért. De valahogy minden tanár máshol érzi magát otthonosan, a telefonunkon pedig csak gyűlnek az újabb és újabb alkalmazások és értesítések. Cserébe viszont kénytelenek vagyunk megtanulni kézben tartani és átlátni a dolgokat!
3. Környezettudatosabbak lehetünk!
Számomra kicsit furcsa, de tény, hogy elég sok felsőoktatási intézményben a mai napig ki kell nyomtatni az esszéket, beadandókat, tervrajzokat. Olyan szempontból érthető, hogy a tanárnak vagy a tanársegédnek nagy évfolyam esetén sokat kell olvasnia, ami biztos kellemesebb papíralapon. Viszont teljesen felesleges papírpazarlás, hiszen
szinte biztos vagyok benne, hogy olvasás után, azzal a lendülettel a szemétben végzik irományaink.
Ráadásul a legtöbb helyen a nyomtatott példány mellett ugyanúgy el kell küldeni digitális formában is az értékelésre váró alkotást. Nemcsak zöldebbnek érezhetjük magunkat, de ha csak ideiglenesen is, egy darabig sikeresen megszabadultunk a nyomtatási költségektől!
4. Mindegy hány éves vagy, akkor is a szüleid gyereke maradsz
A kollégiumok kiürítése miatt sokaknak kötelező volt hazaköltözni, de önszántából is sok hallgató döntött úgy, hogy otthon tölti a karantént. Még aki egyébként is a szüleivel él, annak is meglepő lehet a mostani összezártság,
hiszen érettségi után ritkaság számba megy, hogy ennyire intenzíven legyünk a szüleinkre utalva.
Néhány kollégiumi vagy albérleti szemeszter után visszarázódni a gyerekszerepbe nem feltétlenül feszültségmentes helyzet, ugyanakkor egyben vissza nem térő alkalom is a nosztalgiázásra.
5. Te osztod be az idődet!
Azáltal, hogy csökkent az élőszóban elhangzott tananyag, több lett a beadandó, és nincsen fizikai jelenlét, növekedett az időbeosztás jelentősége.
Hirtelen megváltozott a ritmusa a tanulásnak, hiszen több az otthoni feladat, és ezek között másképpen kell szelektálni!
Egy online előadásnál nem lehet ugyanúgy koncentrálni, mintha élőben hallanánk a tanárt egy teremben. Furcsán hangzik, de meg kell tanulni a képernyőre fókuszálni, úgyis jelen lenni, hogy valójában otthonról nézzük a prezentációkat. Ehhez hasonlóan az online számonkérésekre sem feltétlenül alkalmazhatók a korábbi stratégiák, hiszen a legtöbb esetben időre mennek a kérdések, vagy direkt más jellegű témákat kell kifejteni. Ugyanakkor előny, hogy jobban magunkhoz formálhatjuk az ütemezést! Akinek egyébként hétfőtől péntekig az egyetemen kellene lennie, annak az online átállással rengeteg ideje szabadult fel. Nemcsak az utazás kiesése miatt, de pusztán attól a ténytől, hogy kevesebb óra van megtartva. Bár a felszabadult idő sokszor csak illúzió, mert a plusz feladatokra kell fordítani, akkor is megmarad az az előny, hogy ennek beosztása rajtunk múlik!
Ajánljuk még:
Nosztalgiával gondolsz vissza a karanténra? Nem meglepő!
„Bölcsészre is éppúgy szükség van, mint asztalosra” – egy bölcsész vallomása
Az anyjuk vagyok, nem cirkuszi bohóc: ezért hagyom unatkozni a gyerekeimet
