Kincset érő régi recepteskönyvek és az ő nagy tanításaik

A családban én vagyok a gyűjtögető. Szeretem a régi tárgyakat, érezni bennük az időt, az elődök kezeinek érintését. Szeretem az ódon könyveket, a kézzel írt szakácskönyveket meg különösen. Próbálom megfejteni a hol magyarul, hol németül, szálkás betűkkel papírra vetett írást, és elkészíteni ezek alapján az ételeket. Régmúlt időket idéznek, és mesélnek a boldog békéről, amit olyan távolinak és meseszerűnek képzelek, pedig bizonyára nem voltak háborítatlan idők. Sőt.

A gyűjtögetés során, teljesen véletlenül került hozzám két különböző helyről, két egyforma küllemű, aranyfedeles szakácskönyv, Gregersen Astrid és Gregersen Helga receptgyűjteményei.

A nővérek Gregersen Gudbrand norvég hajóács unokái. Egy norvég hajóácsé, aki magyar nemesként halt meg családja körében, szobi házában. Tartalmas és fordulatos élete során létrehozott egy hatalmas építővállalatot, nevéhez fűződik számos hazai középület, pályaudvar és híd építése. Részt vett az 1879-es szegedi árvíz után a város újjáépítésében, saját maga több száz családnak adományozott új otthont. Feleségével Szobon telepedtek le, 12 gyermeket neveltek fel, a család emlékét ma is őrzik többek közt a nagybörzsönyi templomnak adományozott gyönyörű ólomüveg ablakok. Gregresen Grudband életének szép emléket állít Nyáry Krisztián a Világraszóló magyarok című könyvének egy fejezete is.

Helga és Astrid Gregersen Gudbrand unokái voltak, Astrid pedig az én a dédnagyanyám.

Helga egy oldalszálon szintén rokonunk – de ez olyan szövevényes kapcsolat, hogy csak néhányan tudjuk követni a családból a fonalát. Így aztán csak kisebb csodaszámba ment, hogy a két kézzel írt szakácskönyv végül is az én gyűjteményemben landolt.

Az aranyfedeles könyvecske több oldalon keresztül fiumei receptekkel van megtöltve. Miért épp Fiume? Egészen addig nem is gondolkodtam rajta, amíg a nagy kutakodás közepette kezembe nem került egy fotó. A kép sarka levágva, hátán a felirat: „ebben a házban nyaraltunk, amikor Fiumében laktunk 1890-94-ben”.

 

A Gregersen Építővállalat építette többek közt a fiumei kikötőt is, ebben az időben nyaralhatott a Gregersen család ebben a házban. Vajon áll-e még ez a ház? Felfedeztem a Facebook-on egy Fiumei magyarok csoportot, akik nagy lelkesedéssel percek alatt küldtek információkat: a ház A Preluki öbölben van. A gazdag kereskedő és hajótulajdonos Minach család épülete volt. E voloscoi villában élte élete utolsó 53 napját Andrássy Gyula gróf. Emlékét tábla őrzi, a magyarok zarándokhelye.

És persze ebben a házban nyaralt Astrid és Helga – a receptek is ebből az időkből valók. Ebből osztanám meg egyetlen étel receptjét.

Gregersen Nilsné, született Hampel Lujza receptje az 1890-es évekből

Ábrándos fiumei holdvilág

14 dkg cukrot simára keverünk 3 tojássárgájával és 14 dkg puha vajjal. Beleszitálunk 14 dkg lisztet, csipet sütőport, hozzáadunk 1 kiskanál citromlevet és egy citrom reszelt sárga héját, majd a tojásfehérjékből vert kemény habot is beleforgatjuk. Sütőpapírral bélelt kistepsiben sütjük, vágott mandulával megszórva, 180 fokon, kb. 20 percig. Ha kihűlt, hold alakúra kiszúrjuk.

2020 áprilisában terveztem egy rövid fiumei kirándulást, engedve néhány fiumei magyar invitálásának, de az élet akkor is, idén is keresztbehúzta a számításaimat. De nagyon szeretném egyszer látni azt a házat, amely ott áll a Preluk-öbölben, és a falai talán őrzik dédnagyanyám süteményeinek illatát. Addig pedig rendre olvasom, átírom, megsütöm, megfőzöm a régi recepteket, hogy megőrizzem őket az utókornak.

Erre buzdítok mindenkit, akinek van otthon a rejtekben régi, kézzel írt szakácskönyve: mentsük meg a recepteket! Talán most van itt az utolsó lehetőség, hogy a dőltbetűs, cirkalmas kézírást, elolvassuk, értelmezzük, és újragondolva továbbadjuk az utánunk következő nemzedéknek.