Éva az Édenkertben: miről mesél a piros leples hölgy a belvárosi, szecessziós ház homlokzatán?

ZónánTúl

Éva az Édenkertben: miről mesél a piros leples hölgy a belvárosi, szecessziós ház homlokzatán?

A budapesti Lipótváros legszebb részén található az Aulich utca 3-as számú ház. Piros leples Évája egy épület különleges tulajdonosairól mesélhetne nekünk.

Lipótváros

Pesten járunk, a Lipótvárosnak is a legszebb, legelegánsabb részén. Nehéz elképzelni, de persze ez sem volt mindig így. A Mozart támogatójaként is ismert Habsburg uralkodó, II. József zordon épületet építtetett ide: a mai Szabadság tér helyén 1786-tól hatalmas kaszárnya terpeszkedett. Tervezője, a nevével ellentétben bécsi építészként ismert Isidore Canevale – aki többek között a váci székesegyház és diadalív tervezője is volt –, előfordult, hogy szépet is rajzolt... azonban a pesti „Újépület”, vagyis „Neugebaude” nem volt az.

Ronda volt, viszont nagy, és mi, magyarok nagyon utáltuk. Kaszárnya volt, aztán leginkább börtön, ahol a negyvennyolcas forradalom résztvevőit tartották fogva, ráadásul első, hős miniszterelnökünket is ennek az épületnek a falánál végezték ki. A közutálatnak örvendő épület bő 110 évig éktelenkedett itt: az Országház építésének idejéig, 1897-ig kellett várni a lebontásával. Pálóczi Antalnak köszönhető a mai Pest egyik legszebb terének és közvetlen környezetének a megszületése: a Szabadság tér és az idefutó, az aradi vértanúk neveit őrző, szerény forgalmú utcákat eklektikus és szecessziós paloták sora keretezi.

A ház

Az egyik legszebb az Aulich utca 3. A kétezres évek legelején lett szomorú szürkéből végre hófehér, és így váltak láthatóvá az édenkert boldognak faragott szereplői: 8-10 féle állat díszíti a függőlegesen fűzött, gazdag ornamentikájú homlokzatot, amelynek tetején, mintegy koronaként egy – a belvárosi környezetben kissé abszurd módon – piros lepelbe öltöztetett, tündérszerű nőalak Zsolnay kerámiaképe.

A fénykorban még egy dísze volt a háznak (mint majd’ minden pesti, ekkoriban épült lakóháznak), az Aulich utca 3-nak is volt tetődísze. Szögletesnek indult, kis kupolával díszített, koraszecessziós kupolája megvolt egészen a második világháborús ostromig, amikor örökre lerombolták a szép tetőt. Utána évtizedekig leginkább a pénztelenségnek és az oda nem figyelésnek köszönhetően nem gondolt senki az autentikus, az eredeti részleteket visszahozó felújításra. A rendszerváltással maradt a pénztelenség. Itt is, mint majdnem mindenütt, a felújítás egyetlen esélyét a tetőtér eladása jelentette. De mivel beépült a tető, nem kerülhetett vissza a ma is elérhető, eredeti rajzokon szereplő kupoladísz akkor sem, ha ki tudta volna gazdálkodni a ház a kupola többszörös költségét.

Aulich utca

  

Híresen szép és különös ez a ház. Budapest gazdag szecessziós örökségéből is kiemelkedő, hiszen az elsők közt épült meg az akkor még igen merésznek, modernnek, sőt rebellisnek számító szecesszió stílusában. Az építés éve 1901 volt, és az ekkor még fiatal, névtelennek számító Körössy Albert Kálmán tervezte az épületet. A megrendelő egy bizonyos „nagyságos” Walkó Lajos úr (ahogy a terveken olvasható). A tervezés feladata nem volt egyszerű, hiszen a 155 négyszögölnyi telek keskeny volt, a már álló szomszédos épületek nagyok, homlokzataik szélesek, ezért születhetett a döntés, hogy legyen kimondottan díszes az épület.

A ház legkülönlegesebb, Pesten is páratlan díszének, a piros ruhás hölgynek, vagyis az Éva az Édenkertben című, legfelső emeleti kompozíciónak az alkotója Darilek Henrik úr volt, aki ekkor, vagyis már 1898-tól nyolc éven át a Zsolnay gyár tervezője volt, mielőtt Budapesten nagy sikerű iparművészeti és lakberendező irodát nyitott volna. A szép kép Zsolnay kerámia lapokból készült, és egészen kivételes látványt nyújt még az utcáról, vagyis messziről is. A legutóbbi, egyébként nagyon alapos és igényes felújítás során valami hiba csúszhatott a munkálatokba, mert a hölgy képének színei sokkal halványabbak most, mint az felújítást megelőző évtizedekben.

Aulich utca

 

De nemcsak ez a kép teszi különlegessé ezt a belvárosi házat, hanem az állatsereglet, ami a homlokzatot díszíti. Ugye az Édenkertben járunk, ezért alkalmazta a megrendelő a rendkívül tehetséges Maróti Gézát. Maróti, született Rintel Géza (Bródy János dédapja) nemcsak szobrász és építész, de festő és iparművész is volt. Külföldön építészként, itthon inkább szobrászként és belsőépítészként dolgozott, bár áll pár szép háza ma is Pesten, például a Gellérthegyen. Az ő műhelyét dicséri az a 8-féle állat, amelynek hófehér változatai sok bámészkodót vonzanak napi szinten. Pávák tartják a teraszokat, madarak ülnek az ablakok felett, szitakötők, békák, kígyók, gyíkok, mókusok és persze baglyok néznek ránk mindenütt, egy-két ritkaszép arcú nő és férfialak között. Komplett édenkert egy bérház falán. Ezért érdemes emelt fejjel és nyitott szemmel járni...

Érdekes tulajdonosok: idősebb Walkó Lajos

Minden második, e ház történetét taglaló forrás megjegyzi, hogy a jogászként végzett tehetséges bankár, Walkó Lajos, aki aztán majd a két világháború közt a nagypolitikába is belekóstolt, már süldő 21 éves korában tulajdonosa volt ennek a szép, pesti bérháznak. Ezzel a véleménnyel vitába szállnék. Ugyanis Walkó Lajos édesapjának neve szintén Walkó Lajos volt. Hét gyermek édesapja, ugyancsak bankár, 1852 és 1901 közt élt, és a ház tervezésének évében, 1900-ban befolyásos ember, a Magyar Leszámító Bank elnökeként őt ismerte Budapest.

Érdekesség, hogy ugyanezen bank igazgatósági tanácsában ült ekkor egy bizonyos Neumann Miksa úr, Körössy Albert Kálmán apja, aki természetesen Neumannként látta meg a napvilágot. Az idősebb Neumann úr beajánlhatta a bankelnök úrnak az ő tehetséges, de még nem nagy nevű fiát, aki így nyerhette meg a ház tervezési jogát. 1901-ben, mire a ház elkészült, az akkor fénykorát élő, ma méltatlan állapotban omladozó, gyönyörű erdélyi fürdőhelyen, Herkulesfürdőn „tragikus hirtelenséggel” meghalt idősebb Walkó Lajos csak 49 éves volt.

Aulich utca

 

Halálakor bankja az akkori miniszterelnöktől, Széll Kálmántól is kapott levelet: „Legmélyebb fájdalommal értesülök Walkó Lajos váratlan elhunytáról. Érzem a pótolhatatlan veszteséget, mely az intézetet érte. Felejthetetlen lesz előttem emléke. Fogadják egykori elnöküktől, ki önökkel együtt gyászolja a nagy veszteséget, a legmélyebb részvétet. Széll.”

Ezután, például az 1916-os lakcímjegyzék szerint özvegy Walkó Lajosné a tulajdonos, ami azt a verziót erősíti, hogy idősebb Walkó építtette s majd csak jóval később örökölhette meg az ifjabbik Walkó a szép, Aulich utcai palotát. Az épület az első évtizedekben gyakorlatilag családi házként üzemelt, belső kialakítása ugyanis a kezdetekkor szintenként 1-1, egyenként kb. 300 négyzetméteres, nyolcszobás lakásból állt, természetesen a házmesterlakáson túl. Ez az elrendezés aztán 1916-ra már változott – ekkor már 11 lakrész látszott a lakcímjegyzék felsorolásából. 1935-ben még beépült a lift, amelyhez a régi képek tanúsága szerint fehér virágos üvegű ajtó vezetett, s amely biztos szebb volt, mint a mai, a ház szép belső részleteitől elütő, szürke utódja.

További érdekesség, hogy idősebb Walkó úr legidősebb lányától született unokája, Körössy Albert Károly, vagyis a ház építészének kisebbik lányát vette feleségül, így összekapcsolódott a két család. Az ő lányuk, Gizella adta el a házat 1937-ben.

Aulich utca

 

Érdekes tulajdonosok: ifjabb Walkó Lajos

Ifjabb Walkó Lajos egy rendkívül tehetséges, érdekes életet élő, méltatlanul elfelejtett figurája a magyar történelemnek. 1880 és 1954 között élt. Az Evangélikus Gimnázium után jogot végzett Pesten és Lipcsében, majd nemzetgazdaságtant hallgatott Berlinben. Tanulmányai befejeztével itthon – családi hagyományként – a Magyar Leszámító és Pénzváltóbanknál, majd 1911-től a pénzügyminisztériumban dolgozott. 1921-ben rövid ideig pénzügyi államtitkár és rendkívüli követként a magyar állam adósságainak a trianoni békeszerződés 231. cikkelyének megfelelő rendezése volt nem könnyű, de sikeresen véghez vitt feladata.

1922–1926 között kereskedelmi miniszterként szolgált, nem is akármilyen sikerrel. A vesztett háború és a zordon békeszerződés által megtépázott magyar gazdaságot helyreállítandó, kereskedelmi szerződéseket hozott létre Olaszországgal, Franciaországgal, Görögországgal, a lengyelekkel, Ausztriával, Spanyolországgal, és nem utolsósorban a csehekkel és Jugoszláviával. 1923-ban Bethlen István mellett részt vett a Népszövetség Tanácsának párizsi találkozóján, 1925-ben és 1926-ban ő vezette a magyar delegációt a Népszövetség ülésein.

1926-tól külügyminiszter volt előbb a Bethlen, majd 1930-32-ig a Károlyi-kormányban. Többek között neki köszönhető a Magyarországgal szemben tapasztalt külpolitikai feszültség oldása. Külföldön és belföldön is ismert és elismert, rokonszenves személyiségként perdöntően uralta a pénzügyi, gazdasági és külpolitikai ügyeket egyaránt, ezért Bethlen 1930-as lemondásakor őt tartották legesélyesebbnek a miniszterelnöki posztra. Azonban Walkó Lajos sose kereste a közszereplést, nem voltak ilyen ambíciói. 1932-ben visszavonult a nagypolitikától, attól kezdve a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnöke volt. Bár családja 1937-ben eladta az Aulich utcai palotát, ő egészen az 1950-es kitelepítésig ott lakott. Visegrádon halt meg 1954-ben.

Az Arcanum oldalán elérhető budapesti háztulajdonosok listáján 1938-ban jelenik meg az Aulich utca 3. tulajdonosaként Rechnitz Zoltán (1899–1945) gyapjúbizományos neve. Az ő és édesapja, Rechnitz Béla (1869–1944) emlékét őrzi a botlató kő a ház előtt, mindketten a holokauszt áldozatai lettek. Rechnitz Zoltán fia volt Rechnitz (1951-től Román) András dr. építész, építészettörténész, aki a Műemlékvédelem című folyóirat főszerkesztője és a ház lakója volt. Neki köszönhető a ház és különleges díszeinek megmenekülése, az alapos és hozzáértő felújítás, ami az ezredfordulóval végre megtörténhetett. Emlékét a ház falán tábla őrzi.

Nézz fel!

Érdemes az utca túloldaláról is megcsodálni ezt a szép és különleges épületet. Nem árt kicsit megállni, elmélázni a részletek gazdagságán, kilépni a szokásos rohanásból és felnézni. Pesten is ritka, hogy egy bérház faláról pávák és mókusok kőbe dermedt sokasága nézzen ránk, nem beszélve egy igazi, piros ruhás tündérről, aki már 120 éve szedi a Paradicsom bűnös gyümölcsét rendületlen. Mesélő ház ez is a javából, ráadásul szép, szemet, lelket gyönyörködtető. Hódolat a régi mestereknek, köszönet a mai felújítóknak, és a házukra méltán büszke mai lakóknak.

Forrás:

Helyszínbejárás, 2022. április

Külön köszönet Panni néninek, a Mesélő Házak olvasójának, aki a ház lakója 1960 óta, és aki képeivel és emlékeinek elmesélésével segítette ennek az írásnak a megszületését.

Arcanum (Magyar Életrajzi Lexikon, Walkó Lajos)

Névpont.hu (Román András)

Arcanum (Magyar Nemzet: Walkó Lajosról)

Arcanum (Új idők lexikona, Walkó Lajos)

Arcanum (Népszabadság, Walkó Lajos)

Arcanum (Világtörténet, Walkó Lajos)

Arcanum (Magyar Feltámadás Lexikona, Walkó Lajos)

Arcanum (Ország-Világ, Walkó Lajos)

Arcanum (Múltunk, Walkó Lajos)

Arcanum (Történelmi Szemle, Walkó Lajos)

Erdőkerülők.blogspot.com, Körőssy Albert

Műemlékem.hu

Építészfórum.hu, Szabadság tér

Gyűjtemény.imm.hu, Aulich 3. főhomlokzata

Közvilágítás.blogspot.com, a Walkó-ház és Körőssy

Ajánljuk még: