Ptuj vagy Potoly, a legrégebbi szlovén város
A nehezen kimondható Ptuj a magyar határhoz legközelebb eső város, egyben Szlovénia legrégebbi városa. Budapestről három és fél óra alatt elérhető, de érdemes akkor is megállni itt néhány órára, ha a tenger felé vettük az irányt.
Először Vespasianus császár uralkodásának idején, 59-ben tesznek említést róla az írások. A rómaiak alatt Ptuj katonai, gazdasági és közigazgatási központ volt, több mint 40.000 lakóval. Ekkora lélekszámot azóta sem mondhatott magáénak a város. 1252-ben IV. Béla magyar király csapatai elfoglalták Ptujt, majd előbb Gutkeled István szlavón bán, később a király fia, István herceg mint „Stíria hercege”, innen kormányozták Stájerországot. A magyar uralom 1260-ban ért véget, majd több mint 200 év múlva Mátyás király állította egy rövid időre vissza. Az osztrák-magyar háborúskodások idején, 1479-ben foglalták el a várost Mátyás csapatai, és csak 1490-ben, a király halála után vonultak ki a magyarul Potolynak nevezett városból.
Ha ma látogatunk ide, észszerű letenni az autót: a város nem nagy, így gyalogszerrel könnyen bejárható. A fölé magasodó vár tekintélyt parancsol, és mindenképpen látogatásra hívogat. Az egyik legnagyobb és leglátogatottabb szlovén múzeumban nemcsak a város történetét ismerhetjük meg, a város egykor leggazdagabb családjai értékes hangszereinek gyűjteménye és az impozáns szobák is ámulatba ejtenek. Bepillantást nyerhetünk a restaurátorok munkáiba, az interaktív kiállításon kipróbálhatjuk a gobelinszövést is. Nekem nagyon tetszett a festőnövények és állati festékek részletes bemutatása – például egyes tetűfélék használata.
A kiállítás fontos része a tradicionális farsangi jelmezek és álarcok gyűjteménye. Ptujban rengeteg vásárt, fesztivált és karnevált tartanak a hagyományok jegyében. Közülük az egyik legnagyobb szabású a Szlovénia Karnevál, ahol különös jelmezeket és álarcokat viselő férfiak óriási zajjal próbálják elűzni a gonosz szellemeket.
Ez a tradicionális ünnepség a legfontosabb Ptuj életében, ezért érdemes farsang idejére időzíteni az utazást!
A György-napi vásár, a Katalin-ünnep és a karácsonyi vásárok is a tradíciók szellemében zajlanak, ámde maskarák nélkül.
A vár legfelső emeleti ablakaiból parádés kilátás nyílik minden irányban, így körbenézhetünk a környéken. A Dráva csillogó szalagját követve megpillanthatjuk Szlovénia legnagyobb tavát, a Dráva felduzzasztásával létesült mesterséges tavat. Ma nemcsak a vízierőművet szolgálja, de remek turistacélpont is.
A várból több kis zegzugos utcácska vezet le a történelmi belvárosba. Rövid sétával fedezhetjük fel Szlovénia legrégebbi városának kincseit. A Szent György plébániatemplom az átépítések és felújítások ellenére is őrzi a gótika jegyeit. Kóruspadjai nemcsak a templomnak, de az országnak is dicsőségére válnak, hiszen ezek az 1446-ban készült padok az ország legrégebbi darabjai. A Városi torony előtt áll az Orpheus oszlop, Ptuj jelképe. Az öt méter magas márványtömböt Marcus Aurelius Vera tiszteletére állították a római korban. Később pellengérként használták, a bűnösöket egy vasgyűrűvel láncolták hozzá nyilvános megszégyenítésként.
Érdemes megnézni a középkori házakat, a gótikus városházát, leülni egy kávézó teraszára és élvezni az idők lenyomatának varázslatos hangulatát.
Képes kedvcsinálónk Ptuj városához:
Maribor, az Öreg szőlő otthona a Dráva partján
Ha Mariborba mész, az öreg szőlőt ki ne hagyd, ezzel búcsúzott tőlem barátnőm, akire a virágaimat bízom olykor néhány napra. Hogy is hagyhatnám ki, hiszen ez az egyik fő attrakció, amiért felkerült tavaly a bakancslistára! (A másik ok, hogy az elmúlt három évben oly sokat utaztam munkámból kifolyólag Sopronba és Szombathelyre. Győr után mindig ott kacérkodott velem a tábla az autópályán: Maribor. Ha már annyiszor figyelt, egyszer már pillantást kell vetni Szlovénia második legnagyobb városára!)
Második legnagyobb tehát Maribor, de így sem túl nagy, könnyen bejárható. A Dráva itt egészen más arcát mutatja, mint nálunk. A Barcsnál lustán andalgó folyó ezen a részen energikusan siet tova, az Öreg hídról tekinthetünk le rá. Így máris szemrevételezhető a Maribor legbohémabb városrésze lent: Lent. Itt kiskocsmák, szórakozóhelyek sorakoznak az egykori kikötő helyén. Aki a világ legöregebb termő szőlőjét keresi, szintén itt találhatja meg. Kovácsoltvas kerítés védi az épület falára futtatott szőlőt, amely terméséből minden évben ma is készítenek bort, és amelynek saját ünnepnapja is van. Egyébként is a szlovén borvidék kapujában állunk. A város feletti szőlőhegyekre kanyargós utak vezetnek, ahonnan
páratlanul szép kilátás mellett hódolhatunk a szlovén borok élvezetének.
Sétálóutcákon járható be a történelmi belváros, ahol az osztrák kisvárosok barokk hangulata keveredik a balkán izgalmas életérzésével. Jól tesszük, ha megpihenünk egy kellemes kis teraszon, egy remek kávé vagy egy finom ebéd keretében, és élvezzük ezt a páratlan atmoszférát. A városháza épülete reneszánsz motívumaival, a város tornyai, stukkókkal díszített épületei pedig mind fotókra kívánkoznak.
A hajdani vár épülete szembeötlő a séta során, a muskátlis árkádsor, a kis saroktorony máris a szívünkbe férkőzik. Ma múzeumot rejt az épület, ahol a régészeti emlékek mellett a paraszti és a polgári élet nyomait is megtekinthetjük. A látnivalók közt egy unikum Tito marshall kitüntetésekkel teleaggatott egyenruhája.
A sportok kedvelőit pedig a Mariborske Pohorje várja. A népszerű sícentrum a síszezonon kívül a hegyikerékpárosok és a túrázók mekkája. Kabinos felvonóval juthatunk a csúcsra, ahonnan aztán indulhat a gurulás vagy a gyaloglás, miután kiélveztük az alattunk elterülő táj térképszerű gyönyörűségét.
Képes kedvcsinálónk Maribor városához:
E kisvárosok nem a tömegturizmus célpontjai, de kedvesek és emberléptékűek, nagyon szerethetők. Épen ezért érdemes meglátogatni őket bármely évszakban.
Ajánljuk még:
Akkor fogjuk igazán szeretni, ha jól ismerjük: a magyar termékek népszerűsítéséért indul a 18. Coop Rally
A hazai termékek hónapja – indul a 18. Coop Rally
Nemzeti ételünk, amit a „kalapos királynak” köszönhetünk: amit nem tudsz a gulyásról
Kedvenc parázs fölött forgatva sült süteményünk: a kürtőskalács története
A nemesség asztaláról került a vásári, utcai pavilonok kínálatába a parázs fölött dorongon forgatva sült kürtőskalács. Egykor cukormáz nélkül készült, manapság akár csokikrémmel és tejszínhabbal töltve, vagy éppen „mindenmentesen” is rendelhetünk belőle.