ZónánTúl

„Egy gyöngéd jófiú, aki körül minden elpusztult”– tragikus történet a Lendvay utca múlt századából

A Lendvay utca csendes, kicsit kopár, házai a huszadik század lenyomataként minden korszakot képviselnek. Itt áll egy ház, ahol a kor neves festője hátborzongató módon kiirtotta családját. 

A Lendvay utca környékét látványosan megtépázta a háborús ostrom, a Nyugati pályaudvarhoz vezető vasúti sínek viszonylagos közelsége bevonzotta a nagy pusztítást okozó bombázást, így az Andrássy út túloldalának kertvárosához képest ez a villanegyed sokkal nagyobb károkat szenvedett. 

Ha a Bajza utca sarkától indul el itt ember, a kerítések fölső harmadában zord időket idéző, látványosan újkeletű, sűrű szövésű szögesdrótot lát, amely mintegy összefűzi a hajdani szovjet, ma orosz nagykövetség hátsó, kietlen udvarát, és a szintén szögesdrótos kerítéssel védett szecessziós bérházat, amely így látványosan szintén a követséghez tartozik.

Lenvay utca 3., a festők otthona 

Nem sok dísz van a Lendvay utca 3. szám alatti házon, néhány vakolatpáva, kovácsoltvas korlát sejteti a fénykor hangulatát. Lekerekített formái Lajta Béla Malonyai Dezső számára tervezett villájára emlékeztetnek kicsit. A tervező itt a szecesszió egyik nagymestere, Vidor Emil. A tervek 1909-ben és 1910-ben születtek, a megrendelő gróf Apponyi Sándorné Esterházy Alexandra volt. 

 

A ház kettő plusz egy emeletesnek épült: a legfelső emeleten csak műteremlakások kaptak helyet. Amikor 1905-ben a telket megvette Apponyi Sándor, az elért egészen az Andrássy útig, a mai, hervasztó stílusú orosz konzulátus helyén álló Andrássy út 106. is ehhez az ingatlanhoz tartozott. Ott 1877-ben Hieronymi Károly mérnök, szabadelvű politikus számára Petschacher Gusztáv által tervezett villa állt. Apponyiné előbb ezt a házat alakíttatta át, majd a telek hátsó végébe építtetett egy egész más típusú otthon. 1909-ben választották ketté a telket, aminek hátsó, a Lendvay utcára néző részére 1910-ben épült fel a ma is álló ház, ami persze befektetésnek épült; Apponyiék már a következő évben eladták.

Apponyi Sándor egyébként Párizsban született, ahol apja követségi titkár volt, nagyapja ugyanott nagykövet. Dédapja, Apponyi Antal György barátságot ápolt Joseph Haydnnal, akinek a Budán is játszott Teremtés, illetve Évszakok oratóriumainak megjelenését anyagilag támogatta. Sándor visszavonultan élt Tolna megyei Lengyelen lévő birtokán, tudós ember, híres könyvgyűjtő volt, a Tudományos Akadémia tagja. Halálakor becses könyvgyűjteményét a Széchenyi Könyvtárra hagyta, 1930-ban pedig, amikor felesége is meghalt, teljes birtokukat és Lengyel községben álló kastélyukat a Nemzeti Múzeumra örökítették. A Múzeum abban bízott, a birtokból szerzendő jövedelem majd kiválthatja az állami támogatást, de legalábbis egy részét, ám csalódniuk kellett. A birtok tartozásokkal volt terhelt, veszteséges volt. Ezért minden bútort dobra vertek, ekkortól – vagyis bőven a háborús idők előtt – üresen állt a 12 kéménnyel, 52 szobával és 365 ablakkal büszkélkedő, az 1820-as években épült kastély. Később volt hadikórház, internáló tábor, majd mezőgazdasági iskola, ez utóbbi funkciót az utolsó grófi tulajdonos nevével azóta is megtartotta.

 

A Lendvay utcai házban sok érdekes ember élt a második világháború előtt. Az épület első két szintjén tágas, kényelmes, vélhetően eredetileg nagy alapterületű otthonok voltak: egy 1935-ös hirdetés szerint öt-hét szobás lakások voltak itt kiadók. Ehelyütt tartott fenn lakást 1912-től például a földbirtokos-fakereskedő dr. Róheim Ödön, Faragó Géza grafikus, plakátművész támogatója és Várnai Artúr mérnök, központifűtés- és porszívóberendezés-szerelő szakember, valamint Ghyczy Jenő diplomata, a Kállay-kormány külügyminisztere. De

az emeleti műteremlakásokban éltek az igazán érdekes arcok.

Például ezen a helyen élt és dolgozott Ferenczy Károly festőművész 1913 és 1917 között, és később fia, a szobrászművész Ferenczy Béni is, illetve Várady Lajos és Gerő Gusztáv festőművészek, Homonnay Jenő szobrászművész, Bosnyák Sándor üvegművész és Czigány Dezső festőművész is. Mégsem erről az illusztris névsorról ismert a ház, hanem arról a megrázó esetről, amikor 1937 szilveszterén Czigány Dezső itt bérelt lakásában kiirtotta egész családját, majd önmagával is végzett.

Ki volt Czigány Dezső?

A leghíresebb Ady-képek alkotója, a Nyolcak művészcsoport Párizst is megjárt, briliáns tehetségű tagjára zordon magánélete miatt is emlékszik a huszadik század magyar festészetét kedvelő közönség. Hollósy Simon fedezte fel, az általa „hatalmas tehetségnek” nevezett fiút és mindenben segítette, fiaként kezelte, a magyar művészet legnagyobb reménységének tartotta. Hollósytól tanult meg gordonkázni is, ami aztán életének egyik fő szenvedélyévé vált. A Mester tanította müncheni magániskolájában és Nagybányán is, de folyamatos botrányai miatt innen is, mint minden iskolájából mennie kellett. „Bányáról extravagáns dolgaiért kénytelen voltam elküldeni” – írta Hollósy. Czigány eredetileg díszítőfestőnek tanult, de rossz magaviselete miatt kicsapták az iskolából. A szolnoki művésztelepre szökött, egy itteni cigánylány szerelme adta az ihletet állítólag a magyarosított nevéhez. Szolnokról Párizsba ment, ahol megismerte Adyt, akiről több képet festett.  Több generáció az ő portréinak irodalomkönyvekbe szerkesztett reprodukcióiról ismerte meg Ady vonásait. A költő a festőt, „Czigány Dezsőt, ezt a fiatal, nagy lélek-rajzolót” ajánlotta másoknak is.

„Egy finom, gyöngéd jófiú. Akit inadekvát szituációk fenevadnak láttatnak, mert minden elpusztul körülötte”

– írta róla barátja, Balázs Béla. Elég sok „inadekvát” élethelyzetbe sorolta a sors, valóban. Első felesége, Trebiczky Mária két gyermeket, egy fiút és egy lányt szült neki, de nem volt boldog a házasság, a bohém festő nem volt éppen ideális családapa, a fiatalasszony pár év múlva meglehetősen furcsa körülmények közt halt meg. Felmerült az idegenkezűség, és benne a festő férj szerepének gyanúja, de végül is a bíróság felmentette Czigányt.

 Czigány Dezső Székely Aladár felvételén

Az első világháború idején, mint gyermekeit egyedül nevelő apa megúszta a katonaságot. Bárczy István főpolgármesternek köszönhetően ekkor műtermet és lakást kapott a Százados úti művésztelepen.

Czigány Dezső néhány képe: 

Aztán egy rövidéletű házasság után mégis úgy tűnt, Czigány Dezsőre is rátalált a boldogság. Barátjának, Kernstock Károlynak volt tanítványa a nálánál tizenhárom évvel fiatalabb, épp huszonegy éves Szilasi Borbála, vagyis Boriska, akit 1917 márciusában vett el, és aki mellett úgy tűnt, végre révbe ért a tragikus sorsú festő. Boriska édesapja Szilasi Móric neves kolozsvári nyelvész és klasszikafilológus professzor volt, öccse, Szilasi Jenő a pesti Zsidókórház főorvosa, ő egyébként egészen a harmincas évek végéig anyagilag is támogatta a házaspárt. Boriska családja nem volt elragadtatva a lány választásától, de ahogy Balázs Béla írta:

„A Szilassy-família leánya halálosan beleszeretett a faunkülsejű festőbe.”

1936-ban költöztek a Lendvay utca 3. alatti műteremlakásába. Eddigre megszületett a festő első házasságából való, Párizsban élő lánya, Jutka kislánya, Panni, akinek érkezésével az addig csöndes, visszahúzódó művész barátai szerint kivirult, fűnek-fának a kislány képeivel büszkélkedett. Ezért is érhetett mindenkit villámcsapásként Az Ujság 1938. január elsejei, szombati számában megjelent hír: „Czigány Dezső 54 éves festőművész agyonlőtte feleségét, született Szilassy Borbálát, leányát, Czigány Jutkát, unokáját, Ingusz Pannit, majd agyonlőtte önmagát is. Czigány Dezső, Czigány Jutka és Ingusz Panni azonnal meghalt, Czigány Dezsőnét a mentők válságos állapotban vitték a Parkszanatóriumba.”

Czeizel Endre külön tanulmányban foglalkozott az esettel. Ebben a lehetséges kiváltó okok közül megemlíti Szilasi Borbála előrehaladott rákbetegségét, Czigány romló anyagi helyzetét és alkotói válságát, valamint az 1937-es év riasztó politikai tendenciáit. Ebben az évben már előkészítették a zsidótörvényeket, amelyek majd a már kikeresztelkedetteket sem kímélték, mint Czigány, aki Ady hatására lett református még a század elején. 1937 márciusában megműtötték Boriskát, de nem tudták eltávolítani a rosszindulatú daganatot, és nem biztatták őket az orvosok semmivel. Ugyanebben az évben lett öngyilkos Ernst Lajos, és novemberben meghalt Czigány legjobb barátja, Pólya Tibor, a szolnoki művésztelepről ismert kiváló festő is, akinek elvesztése nagyon megviselte Czigány Dezsőt. „Végül, de semmi esetre sem utolsó sorban, mindezekre

a külső hatásokra adott tragikus családirtás okát Czigány Dezső szkizoid személyiségében és szélsőséges kedélyében kell keresni”

– szögezi le Czeizel. A festő ugyan többször felkereste rendelőjében Jendrassik Ernő neurológus-pszichiáter professzort, és meghitt kapcsolatot ápolt vele, festett is róla portrét, orvosi értelemben soha nem volt őrült, nem kezelték. Viselkedése alapján Czeizel szkizoid személyiségnek jellemzi, aki feltehetően mániás-depresszióban is szenvedett.

1937 utolsó éjszakáján Czigány Dezső kusza írással búcsúlevelet is hagyott Párizsban élő fiának címezve: "Lacikám,

a mi időnk lejárt, az igénytelenség és az élet szeretete elhalasztotta mostanáig.

Jutkám, Pannim jelenléte tette időszerűvé. Jutka itt akarta hagyni gyermekét, és egyedül visszatérni. Hát élet lett volna az a részére? Beleőrült volna ebbe a sorsba.” Majd kikészítette a házmester újévi ajándékát, a liftpénzt és az aranyóráját az asztalra.

Czigány Dezsőt megölt családtagjaival együtt temették el a farkasréti református temetőben, ahol gróf Haller Gábor lelkész ezekkel a szavakkal búcsúztatta:

„Torony volt, leomlott, és maga alá temette, akiket oly’ nagyon szeretett. Földi értelemben nem tudjuk megmagyarázni, miért.”

Forrás:
Helyszínbejárás 2020-2023, 
illetve itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt 
és Gottdank Tibor: Vidor Emil, a műépítész című könyve
(Balassi Kiadó Budapest, 2022)

Ajánljuk még:

Négy évszakos kincsünk: a finom és szép akác

Bizonyára sokak emlékképei közt feldereng, amikor gyermekkorában csak úgy, a fáról letépve csipegette el az akác fehér virágocskáit, májusi délutánokon, hazafelé az iskolából, vagy amikor a nagyi palacsintatésztába bugyolálva sütötte ki forró olajban az édes fürtöket. Nekem legalábbis meghatározó bundás-akácvirágos élményeim vannak gyermekkoromból, melyek minden májusban megdobogtatják a szívemet.

 

Már követem az oldalt

X