Beköszöntött a Sárkány éve – így ünneplik az újévet a kínaiak Budapesten

A kínai kultúrával az átlag magyar leginkább az éttermeik által találkozik, illetve sokunknak eszébe juthatnak az olcsóbb, kevésbé jó minőségű árukat forgalmazó diszkontok is. Pedig ez a több, mint egymilliárd lakosú távol-keleti ország jóval izgalmasabb, sokszínűbb és gazdagabb, mint azt elsőre sokan gondolják – elég, ha csak egy pillantást vetünk a legfontosabb ünnepükhöz kapcsolódó hagyományokra, és ez rögtön kiderül. 

A kínai naptár szerinti újév, más néven holdújév a téli napforduló utáni második újhold idejére – január 21 és február 20 közé – esik. Minden évhez valamilyen állatövi jegy tartozik, február 10-én például a kínai asztrológia szerint a Sárkány évébe lépünk be. A holdújév a tavasz közeledtének, a tél elbúcsúztatásának szimbóluma, és már időszámításunk előtt több évszázaddal is megülték a kínaiak. Akkoriban – mezőgazdaságból élő ország lévén – többnyire a jó termésért való fohászkodás állt az ünnep középpontjában. 

A kelet-ázsiai országokban napjainkban is nagyjából annyira fontos ez a két hét, mint nálunk a karácsonyi időszak. Ilyenkor összegyűlnek a családok, bárhol is legyenek a világon az év többi részében: milliók kelnek útra, hogy a rokonaikkal találkozhassanak. Neve is van ennek a jelenségnek, ez a „spring festival travel rush”, vagyis „tavaszünnepi utazási dömping”, amit a gazdaság is megérez, ilyenkor a gyárak alacsonyabb fokozatra kapcsolnak, sok munkahely bezár vagy legalábbis szabadságolja dolgozóit. Az esemény nemcsak Kínában fontos, hanem világszerte sok helyen ünneplik, főként Koreában, Vietnámban és azokon a területeken, ahol jelentős a kínai kisebbség.

Egy szelet Kína Budapesten

Itthon jelentős kínai diaszpóra él a fővárosban – körülbelül húszezer ember –, a betelepülők első hulláma a nyolcvanas évek végén érkezett hazánkba, 2013-ban pedig újra népszerű úticéllá váltunk. Az ide költöző kínai családok magukkal hozták színes kultúrájukat, amit évről évre többen ismernek meg, például a kínaiak sátoros ünnepei által.  A főváros autentikus kínai negyede, a Chinatown Budapest a korábbi évekhez hasonlóan idén is változatos programokkal ünnepli a holdújévet: január 28-án, valamint február 3-4-én bárki betekintést nyerhetett a tavaszünnepi kavalkádba, melynek alkalmából piros lampionok, szőnyegek és díszek lepték el a környéket, ugyanis a piros szín szerencsét, gazdagságot hozó jelkép Kínában.

A kínai újévi szokások közé tartozik az oroszlán- és a sárkánytánc, mely figurák fontos szerencsehozó alakok a távol-keleti kultúrában. A jelmezeseket – akik ketten-hárman személyesítenek meg egy-egy állatot – mindhárom nap kiszúrhattuk a budapesti kínai negyedben, és nagy sikert arattak, rengeteg család fotózkodott velük.

 

 Fotó: Tuza Dorottya

A Chinatown Budapest területére betérők változatos programokat nézhettek meg a színpadon a kínai hangszeres zenétől (kucsin vagy guqin, az ősi héthúros citera) kezdve a tradicionális táncokon át a hagyományos ruhákban való felvonulásig. A sátrakban kézműves foglalkozásokban próbálhatta ki magát az érdeklődő, a legnépszerűbb nem meglepő módon a kalligráfiai foglalkozás volt. Azt bizonyára sokan tudják, hogy a kínai ábécé nem betűkből, hanem írásjegyekből áll, melyek egytagú szavakat jelentenek, és ma több tízezer különböző létezik belőlük. Ez rengetegnek tűnhet, azonban azt is fontos tudni, hogy az átlag kínai ember általában „csak” három-négyezret ismer és használ belőlük mindennapjai során – ezekből tanulhattunk meg mi is néhányat idén.

A kínai csomókötést és a szecsuáni hímzést bemutató standnál beszélgettem Li Mengyanggal, aki egyenesen Csengtuból érkezett a fesztiválra a szervezők meghívására, most járt először Budapesten. A fiatal lány elmesélte, hogy a kínai újévhez kapcsolódó mondák szerint élt egykor a hegyekben egy Nian nevű szörnyeteg (nevének írásjegye egyébként évet is jelent), onnan elő-előtűnve riogatta a környékbelieket, amíg el nem üldözték. Ezért is szerves része mai napig a holdújévi forgatagnak a petárdákkal és tűzijátékkal való hangoskodás – ezzel zavarják el a szörnyet és az elmúlt évet. Li elmondása alapján

Kínában minden generáció tartja a szokásokat, a hagyományőrzés nem kapcsolódik egy-egy korosztályhoz vagy népréteghez.

A következő, akivel szóba elegyedek Yu Xinrong, aki viszont Magyarországon született. Mint elmondja, számára ugyanolyan fontos a hagyományok tisztelete, mint az anyaországban élőknek, és ki nem hagyná a holdújév ünnepét. „A holdújév lényege, hogy a családunkkal és a barátainkkal együtt töltsük ezt a pár napot. Az a szokás, hogy mindannyian fennmaradunk éjfélig, tradícionális ételeket eszünk, beszélgetéssel töltjük az időt, a gyerekek pedig általában pénzt kapnak, piros borítékban, annak örömére, hogy ismét eltelt egy év” – mondja.

Apropó étel: természetesen a fesztiválon is nagy sikere volt a gasztrosaroknak és a főzős workshopoknak, már csak azért is, mert

az eredeti kínai ételek sokkal izgalmasabbak, mint azok, amiket a hazai, a nyugati gyomornak szánt keleti éttermek kínálnak.

Persze mindenekelőtt leszögezték a konyha tudorai: nem létezik egységes kínai gasztronómia, már csak az ország méretéből és eltérő kulturális összetételéből kifolyólag is tájegységenként változnak a kedvelt receptek és hozzávalók, de ezek mindegyike izgalmasabb, mint az illatos-omlós csirke. Híres ünnepi étel például a csiaoce (jiǎozi), vagyis hússal töltött batyu, melynek fogyasztása a babona szerint pénzt hoz a házhoz az újévben – természetesen megkóstolhattuk az ünnepen. Egy másik asztalnál tangyuant, vagyis töltött ragacsos rizsgolyókat, valamint dió és rózsasüteményeket készítettek, és megízlelhettünk egy igazán jó kínai teát is.

Luca ugyan nem volt ott a fesztiválon, de Magyarországon született kínaiként ő is szívesen mesélt a holdújévről, hiszen Youtube-csatornáján is előszeretettel oszt meg a kínai kultúrával kapcsolatos tartalmakat. „Mi otthon ilyenkor halat eszünk, ami hagyományos fogás. Mi nem tartunk minden szokást, amit a kínai negyed rendezvényén lehetett látni, nem hajtogatunk például papírdíszeket és nem kézműveskedünk. Viszont szokásunk, hogy a szerencse szót felírjuk egy piros papírra és fejjel lefelé a falra akasztjuk. Ez egy szójáték, mivel a szerencse írásjegy fejjel lefelé úgy néz ki, mint a „megérkezni”, ezzel utalunk arra, hogy szeretnénk, ha szerencse érkezne a házhoz a jövő évben.” A hallal kapcsolatban is van szójátékuk, ugyanis kínaiul a „Minden évben van egy kis maradék” egy elterjedt mondás, a maradék kifejezés pedig hasonlít a halra, emiatt is választják sokan újévkor.

Luca elmondása szerint a kínaiak számára rendkívül fontos a kultúrájuk, amivel kapcsolatban nemcsak a holdújév nagyon érdekes, hanem még ezer másik dolog – ezért is örül annak, ha sok külföldi érdeklődik a szokásaik iránt. Ez egyébként abból is látszik, hogy mindig nagy sikere van a budapesti kínai negyed programjainak. Hozzátette, hogy aki pedig a tradicionális kínai újévi hangulatra vágyik, az a vidéki Kínában keresse – annál jobbat sehol sem talál!

A nyitókép illusztráció. Forrása: Pexels