A velünk és a körülöttünk élő állatokkal is bánjunk jól – ma van az Állatok Világnapja

Világunk tele van olyan állatokkal, amelyekkel akarva-akaratlanul is kapcsolatba kerülünk. Az állatok világnapja alkalmából arról beszélgettem két  szakemberrel, hogy mit tehetünk ilyenkor, hogyan bánjunk velük, hogy segíthetünk rajtuk, egyáltalán hogyan tudunk békésen együttélni, ha már  közös élettérbe kerültünk. És arról, hogyan bánjunk felelősen házi kedvenceinkkel.

Fotó: 123RF 

Gáborik Ákos, a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságának zoológiai referense szerint azért futunk össze egyre több állattal a városban, a kertvárosokban, mert az ember túl nagy szeletet hasított ki a természetből.

„Azt szokták mondani, hogy nem a medve megy be a kertbe, hanem a város érte el a hegyvidéket. Nemcsak a települések terjeszkednek, a mezőgazdasági területek is elfoglalják az állatok természetes élőhelyét.

Azáltal, hogy beszűkül az életterük, nem találják a megszokott búvóhelyüket és táplálékukat, bekerülnek egy-egy településre, és ott könnyebben jutnak élelemhez és védett helyhez. Na ilyenkor találkozik össze ember és állat” – mondja Gáborik Ákos.

Fotó: 123RF 

A körülöttünk élő állatokkal való békés együttélésre az egyik legjobb példa a fehér gólya, amely nagyon régóta a településeken rakja a fészkét. Ez persze nem volt mindig így.  A madár ez esetben nem az ember társaságát keresi, hanem az ezzel járó biztonságot. A szakember rávilágít, hogy a gólya mellett számos más, olyan – köztük védett – állattal futhatunk össze, amelyek a búvóhely és táplálékkeresés közben kerülnek a városba. Ilyen például a róka, a nyest, a kígyó, vagy a denevér.

„Le kell számolnunk azzal a mítosszal, hogy mesebeli állatként gondolunk rájuk.

Ők vadon élő állatok. A velük való találkozás során úgy kell eljárni, ahogy egy kóbor kutyával vagy macskával tennénk. hiszen betegségeket hordozhatnak. Próbáljuk megállapítani, hogy egészségesek-e, milyen a vérmérsékletük. Az egészséges állatot, ha nem szorul segítségre, hagyjuk békén, hadd élje az életét” – mondja a szakember.

Fotó: 123RF 

Ha rókával, őzzel, borzzal vagy nyesttel futunk össze, jó ha tudjuk, hogy ezek nem védett állatok, a természetvédelmi szakembereknek nincs dolguk velük. Általában azért mennek be a kertekbe, mert táplálékot keresnek. Ha megtalálják a kutyáknak, macskáknak kitett ételt, vagy a kommunális hulladékot, akkor előbb-utóbb az egész családjukat elhozzák a terített asztalhoz. Szóval

fontos, hogy még véletlenül se szoktassuk őket a házhoz.

Ha szeretnénk megszabadulni tőlük, akkor a helyi jegyző, vagy a helyi gyepmester tud segítséget nyújtani a befogásban és az állatok távoltartásában.

„Ha humánusan szeretnénk eljárni, az a legjobb, ha felvesszük a kapcsolatot a környékünkön lévő nemzeti park igazgatóságával, ott tanácsot is tudnak adni, és adott esetben az állatok eltávolításában is segíthetnek a védett fajok esetében” – tanácsolja a szakember.

Fotó: 123RF  

És persze ott vannak a védett állatok.

Valamennyi kígyófaj védett hazánkban, de az ő jelenlétük sokszor okoz problémát, hiszen az emberek többsége fél vagy irtózik a hüllőktől.

„Gyakran előfordul, hogy bemennek a házba az egér vagy a rovarok után, hiszen velük táplálkoznak. Az is előfordul, hogy vedlés idején, amikor elhomályosodik a látásuk, védett helyet keresve érkeznek az otthonokba. Hirtelen lehűlés vagy felmelegedés is bekergetheti őket a védett helyekre, hiszen hidegvérű állatként nem tudják szabályozni a testhőmérsékletüket. Ha szembetalálkozunk a folyosón egy siklóval, nem kell megijedni. Magyarországon szinte nulla az esélye, hogy mérges kígyóval találkozunk. Ha nagyméretű, akkor sem veszélyes.

Az erdei sikló például akár kétméteresre is megnőhet, mégsem jelent veszélyt.

Mintázatban sokfélék lehetnek, veszélyesnek tűnnek, de nem azok.  Az a legegyszerűbb, ha megfogjuk és kivisszük a házból. Ha nem merjük, akkor hívjuk fel a nemzeti park igazgatóságát” – mondja Gáborik Ákos.

Fotó: 123RF 

Egyre gyakoribb problémát jelentenek a denevérek is, amelyek szintén védett állatok és egyre közelebb jönnek az emberhez. A szakember szerint ennek is megvan az oka. „A denevérek nem jókedvükben költöznek a közelünkbe. Korábban az öreg erdők fáinak odvaiban húzták meg magukat, a mai erdőgazdálkodás pedig kivágja az odvas, korhadt fákat. A templompadlásokon, istállókban húzták meg magukat – ezek is megfogyatkoztak, illetve a felújítások során betömték azokat a réseket, amelyeken keresztül a denevérek be tudtak menni ezekbe a zárt terekbe. Ezért beköltöztek a városokba, a családi házak és a panelek réseibe. Aztán a panelprogram szigetelésével ezek a rések is megszűntek, maradt a redőnytok.

Az őszi vonulásuk során az is előfordul, hogy a denevérek néhány hétre olyan helyekre költöznek, ahol korábban nem voltak. Mivel emlősökről van szó, legyünk óvatosak, hiszen fertőzéseket terjeszthetnek.

Ha egy állatka véletlenül beszabadul a lakásba, akkor lehetőleg ne puszta kézzel fogjuk meg, hanem ronggyal vagy kesztyűvel. Ha bent repked, kapcsoljuk le a lámpát és nyissuk ki az ablakot, előbb-utóbb kitalál. Ha alszik és megfogjuk, ne nyunyurgassuk, mert felriadva akár haraphat is. Az is fontos, hogy az alvó állatot ne dobjuk ki az ablakon, mert lezuhan. Tegyük a párkányra, majd ha felébred, elhussan. És legyen alatta legalább 3-4 méternyi mélység, mert csak fentről lefelé tud elrepülni. Ha valaki nem tud együttélni ezekkel a kis védett állatokkal, kérje szakember segítségét az eltávolításhoz. Ezt csak engedéllyel rendelkező szakember csinálhatja, hogy ne tegyen kárt a denevérekben” – világosít fel a szakember.

Fotó: 123RF 

Ha valaki nem megfelelően bánik a védett állatfajok egyedeivel, büntetésre számíthat. Gyakori a fecskefészkek leverése, a denevérek vagy a pelék nem megfelelő módon történő kilakoltatása. A szakhatóság jár el ezekben az esetekben. Attól függően, hogy mi történt és hogy védett, vagy fokozottan védett állatról van-e szó, akár büntető eljárás is indulhat az illető ellen.

Mi a helyzet a velünk élő állatokkal? Erről Farkas Tamást, a Misina Természet- és Állatvédő Egyesület elnökét kérdeztem. Ők is befogadják a szabadon élő állatokat, ha azok megsérülnek – ilyenkor a felépülésig maradnak náluk. Túlnyomórészt azonban a háziállatokkal foglalkoznak.

„Késő nyáron és ősszel rekord számú állat érkezik be, ilyenkor születnek a kölyökkutyák. De hoznak be cicákat, tengerimalacokat, csincsillákat és madarakat is.

Sőt, az utóbbi időben gyakran előfordul, hogy behoznak egy-egy kecskét vagy birkát. Azért veszik meg, hogy legyen egy természetes fűnyírójuk, de a tartási körülmények sokszor nem megfelelőek, így kiszabadulnak, végül ide kerülnek hozzánk.

Fotó: 123RF 

Sajnos sokan nem tartoznak a felelős állattartók közé, és az első probléma megjelenésekor azonnal megválnak házi kedvencüktől.

Persze az is előfordul, hogy sírva jönnek hozzánk, nincs pénzük, hogy tovább tartsák az állatot, vagy kilakoltatták őket, esetleg a gazda otthonba került. Az még a jobbik eset, ha keresnek egy másik családot, mi is erre biztatjuk azokat, akik hozzánk fordulnak. Sokkal humánusabb, ha családba kerülnek, hiszen nálunk ugyan mindent megkap az állat, amire szüksége van, de azt a meleg, ölelő szeretetet, amit ott kap, ahol őt választották, sajnos nem tudjuk pótolni. Szoktuk is mondani a leendő kollégáknak, hogy az állatmenhelyen a munka nemcsak az etetésről szól és arról, hogy lefotózzuk az állatokat és megyünk tovább. Érzelmileg is fel kell tudni dolgozni, hogy a kutyák sírnak a gazdájuk után, s persze ott vannak a beteg, nem menthető állatok is” – mondja Farkas Tamás.

Fotó: 123RF 

Az állatmenhelyre kerülő állatok a jéghegy csúcsa. A felelős állattartás hiánya, a gondatlanság is egyfajta állatkínzás, hívja fel a figyelmet a szakember.

A jogszabály 2004 óta bűncselekménynek tekinti az állatkínzást. „Gondatlanságból elkövetett állatkínzást jelent például az is, amikor valaki azt mondja, a szüleim, nagyszüleim is így csinálták,

jó ez így, és közben állandóan rövid láncon tartják, esetleg az ütlegelést és az éheztetést is nevelési eszközként használják. Ha valaki fájdalmat okoz az állatnak, nem látja el tisztességesen, vagyis nem ad megfelelő táplálékot, nem mozgatja ki rendesen, nem viszi orvoshoz, ha kell, ez mind megengedhetetlen.

Fotó: 123RF 

Bármennyire meglepő is,

az állattartás egyik árnyoldala, amikor szeretetből kínoznak állatot, túletetik, vagy olyan módon kezelik emberként, ami neki rossz.

És akkor még nem beszéltünk a civilizációs problémákról. A Gazditanoda nevű iskolánkban rengeteg olyan kutyával találkozunk, akinek hasonló problémája van, mint a gazdának. Ez annak is köszönhető, hogy a kutyatartó a saját problémáját rávetíti az állatra” – mondja Farkas Tamás.

Fotó: 123RF  

A szakemberek arra biztatnak, hogy legyünk felelős állattartók, és a körülöttünk élő állatokra is figyeljünk oda. Az állatkínzás pénzbüntetéssel, és börtönbüntetéssel is járhat. Az Állatok Világnapján álljunk meg egy percre, és gondoljunk azokra a velünk és körülöttünk élő állatokra, akiknek tőlünk függ a jóléte, vagy egy hirtelen jött véletlen találkozáson rajtunk múlik, milyen jövő várhat rá.