Egy kis termetű, 5-20 centiméter magas bokorszerű örökzöld, aminek hajtásai ívesen felegyenesedők és villásan ágas végűek. Levelei alig 6-8 mm hosszúak, szálasak és merevek. Külön sporofillumfüzérrel nem rendelkezik: a nem több, mint egy milliméteres sporangiumok a hajtás felső részén jelennek meg, a levelek hónaljában, és kezdetben zöldek, majd később elszáradva vajszínűvé válnak- ráadásul a korábbi évek sporangiumai is megtalálhatók a hajtás alsóbb részein.
Egy mészkerülő faj, ezért legnagyobb eséllyel a bükkösök, a csarabos-nyíresek, és a nyíres fenyérek lakója, de megtalálható az acidofil tölgyesekben is. Az acidofil tölgyesek olyan erdőtársulások, amelyek savanyú kémhatású, tápanyagokban szegény talajokon alakulnak ki, és ahol a tölgyek a meghatározó fafajok (jellemzően a kocsánytalan tölgyek és a csertölgyek).
Állományait feljegyezték már a Zemplén, a Bükk, a Mátra, a Kőszegi-hegység és a Soproni-hegység területeiről is, a laikus számára azonban nem feltétlenül egyszerű a meghatározása. Vegetatív állapotban ugyanis összetéveszthető a kapcsos és a kígyózó korpafűvel (Lycopodium clavatum, Lycopodium annotinum), azoktól erőteljesebb leveles hajtásai különböztetik meg, és biztosan csak a hajtáson emeletekben elhelyezkedő régi, elszáradt sporangiumok alapján ismerhetjük föl. Legnagyobb eséllyel a Zemplénben figyelhetjük meg a nyíresedő erdőirtásokon, erősen savanyú talajon, ahol több nagyobb populációja is él.
„Mindebből kiviláglik, a hegyvidék, különösen a legészakibb Zempléni hegysor éghajlata jelentősen eltér az országban uralkodó klímától, attól lényegesen hűvösebb, csapadékosabb, már-már valóban a Kárpátok viszonyaira emlékeztet. Itt, és az ehhez hasonló környezeti adottságokkal rendelkező hegységekben, tájakon lelt menedékre és vészelte át az évezredeket a hazánkban élő öt korpafűfaj: a részeg korpafű (Huperzia selago), a kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum), a kígyózó korpafű (Lycopodium annutinum), a lapos korpafű (Diphasium complanatum), és a tölcséres laposkorpafű (Diphasium tristachyum)”- olvashatjuk Druzsin József munkájában.
Mi köze van a részegkorpafűnek az alkoholizmushoz?
Hosszas kutatás után egy érdekes történetet találtunk róla az Esti Hírlap 1962-es számában: „Legújabb adat: az alkohol 14 napig, vagyis fél hónapig megmarad a szervezetben. Az alkohollal mérgezett szervezet még az egyszerű betegségek ellen sem tudja felvenni a harcot. Az alkohol idő előtti megöregedéshez vezet: 20 évvel megrövidíti az ember életét. Nemrég a szovjet orvostudományi akadémia patofizikai laboratóriumában új szert találtak, amellyel már érzékelhető eredményeket sikerült elérni az alkoholizmus elleni harcban. Van egy eléggé elterjedt, jelentéktelen, edényes, virágtalan növény, a neve: részegkorpafű. A legutóbbi időkig e növény csodálatos tulajdonságairól senki sem tudott. Ivan Sztrelcsuk professzor, a patofizikai intézet vezetője figyelt fel először arra, hogy a részegkorpafű számos alkaloidot tartalmaz, s igen erős undort keltő hatása van. A botanikai és vegyi kutatásokat kísérletek követték. A részegkorpafűről kiderült, hogy gyógyító hatását tekintve felülmúlja az eddig ismert összes olyan gyógyszereket, amelyeket az alkoholizmus ellen alkalmaznak. Rendszerint elég egyetlen kezelés. Ismételt kezelésre rendkívül ritkán, s legfeljebb két alkalommal kerül sor. Az első kezelés után az alkoholnak nemcsak íze vagy szaga, de még a puszta látása is undort kelt a betegben, mégpedig rendszerint egész életére.”
Elsőre talán el is tudnánk fogadni ezt a különleges felfedezést, mert a növény nevéből kiindulva arra is asszociálhatnánk, hogy a „részeg” kifejezés az alkohollal állhat összefüggésben, azonban a rendelkezésünkre álló források szerint ez nem igaz. A szakemberek szerint a „részeg” jelző a földön kúszó leveles szár jobbra-balra kígyózó formáját jellemzi, és hiába ástunk még mélyebbre a szakirodalomban, nem találtunk egyetlen olyan adatot sem, ami megerősítené a fenti hírlapcikket. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne történhetett volna ilyen kutatás, vagy ne állná meg a helyét a kijelentés, mindenesetre érdemes fenntartásokkal kezelnünk, történeti érdekességként.
De egy lett forrást felkutatva mégiscsak úgy tűnik, hogy „nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél”…
Történt ugyanis, hogy a Lett Botanikus Társaság (LBB) a györgyfüvet 2024-ben az év növényének választotta, felhívva a figyelmet védettségére és veszélyeztetettségére. A legnagyobb problémát ugyanis az okozza, hogy a györgyfű nagyon lassan növekszik, és pusztulás esetén sem képes gyorsan regenerálódni. A faj bemutatásánál azonban a botanikusok egy történeti érdekességet is megosztottak a lakossággal, méghozzá azt, hogy ismereteik szerint a részegkorpafű elnevezése a népi gyógyászatban az alkoholfüggőség „gyógyítására” történő használatával függ össze. Ők azonban úgy vélik, hogy az alkoholt távol tartó hatása pusztán abban rejlik, hogy mivel a növény mérgező, alkohollal együtt használva komoly hányást okoz, így az ember kétszer is meggondolja, hogy újra üveghez nyúljon-e.
Védett növényeink gyüjtőoldalát itt találják, rengeteg hasznos és érdekes információval.
