A tátogó kökörcsin a kora tavasz egyik legkülönlegesebb vadvirága: amikor a tél még csak vonakodva engedi át helyét a fénynek, ez a finoman szőrözött, lila virág már kibomlik a száraz gyepek felszínén. Megjelenése egyszerre törékeny és ősi: nem csupán egy szép növény, hanem egy eltűnőben lévő élőhely hírnöke is.
A tátogó kökörcsin (Pulsatilla patens (L.) Mill.) a boglárkafélék képviselője – a faj neve a virág enyhén nyitott, „tátogó” jellegére utal. A Pulsatilla nemzetség több, hasonló megjelenésű, szintén védett fajt foglal magába, de a P. patens elterjedése és ökológiája különösen figyelemre méltó.
A tátogó kökörcsin eurázsiai elterjedésű faj, amely Közép- és Kelet-Európában, Skandinávia egyes részein és Oroszország nyugati területein fordul elő. Magyarországon állománya erősen megritkult, élő egyedeit elsősorban homokpusztákon és száraz, nyílt gyepeken figyelhetjük meg. A tátogó kökörcsin ugyanis tipikusan a száraz homokpuszták, lösz- és sztyepprétek, illetve a nyílt erdősztyeppi élőhelyek faja: kifejezetten fényigényes, a zárt lombkorona alatt nem marad fenn. A gyepek cserjésedése, beerdősödése és a talaj bolygatása komoly veszélyt jelent számára, nem véletlen, hogy oltalom alá került.
A törékeny kis növény 10–30 cm magas, selymesen szőrözött szárai és levelei vannak, és nagy, ibolyáskék vagy lilás virága. A virág közepe sárga porzókkal feltűnő képet mutat, terméséréskor pedig jellegzetes bóbitás aszmag figyelhető meg. Sűrű szőrözöttsége nem csupán esztétikai sajátosság: csökkenti a párologtatást és védi a növényt a tavaszi hidegtől is. A tátogó kökörcsin főbb veszélyeztető tényezői hazánkban az élőhelyek beépítése, a mezőgazdasági intenzifikáció, a gyepfeltörés, az inváziós fajok terjedése és a klímaváltozás. 1979 óta védett Magyarországon, természetvédelmi értéke hatalmas: számszerűsítve 250 000 forint egyedenként.
Virágzása márciusban kezdődik, és egészen áprilisig találhatunk nyíló töveket, ezeket azonban csak kellő óvatossággal és megfelelő távolságból csodáljuk meg! A tátogó kökörcsin ugyanis a kontinentális száraz gyepek reliktumfaja. Jelenléte az élőhely természetességét jelzi, a zavarástűrő fajok visszaszorulását mutatja, és a hagyományos, mérsékelt legeltetéshez kötődő gyeprendszerhez kapcsolódik, így eltűnése nem csupán egy növény elvesztése lenne, hanem egy egész élőhelyi rendszer visszaszorulásának jele is.
A tátogó kökörcsin ráadásul nem alkalmazkodik jól a modern tájhasználathoz: nem szereti a túltrágyázott talajt, nem tűri a talajforgatást, és nem marad fenn zárt, intenzíven kezelt gyepekben. Éppen ezért a jelenléte mindig egyfajta ökológiai jelzés: ott, ahol még virágzik, a táj szerkezete és talaja őriz valamit az eredeti állapotból.
Jelentősebb állományai Romániában élnek, Magyarországon a Dél- Dunántúlon (Belső- Somogy) kihalt, de fellelhető még a Nagyalföldön (Nyírség). Magyarország egyik legveszélyeztetettebb, a közvetlen kipusztulás szélén álló edényes növényfaja, és a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján napjainkra csupán a Bátorligeti-legelőn maradt fenn, ahol egyedszáma kritikusan alacsony.
Védett növényeink sorozatunk gyűjtőoldalát itt találják.
Fotók:123rf
Miért fontos, hogy ismerjük és védjük növényeinket?
Gyűjtőoldalon tekinthető meg a védett növényekről szóló sorozatunk összes tartalma
