„Mert mi más is bármi, mint amit róla gondolunk”
(Fernando Pessoa)
Jim Jarmusch Paterson című filmjét időről-időre újra megnézem. A forgatókönyvben nincsenek világmegváltó események, az egész egy lassan csordogáló történet egy fiatal párról, aki Paterson városban él a kutyájával. Mi ebben a különleges? Semmi és mégis minden. Bár ők nem gazdagok, nem szegények és nem is kimagaslóan sikeresek, mégis egyvalamit birtokolnak: tehetséget az élethez és főként a hétköznapokhoz.
A Paterson számomra komfortfilm: a legstresszesebb nap után is képes teljesen megnyugtatni és visszaadni a világba vetett hitemet. Magától értetődő természetességgel mesél az apró gesztusokban tetten érhető gondoskodásról, az emberi kapcsolatok megtartó erejéről, párkapcsolati intimitásról, egymásra figyelésről és az otthonról, ahová jó hazaérkezni. A szereplők úgy élnek, mint bárki más: reggel felkelnek, kávét főznek, munkába mennek, kutyát sétáltatnak, terveket szőnek. A buszsofőrként dolgozó férfi szabadidejében verseket ír, a lány kreatív hobbijainak hódol: hol függönyt varr lelkesen, hol gitározni tanul, vagy süteményeket süt. Egyszer sem hangzik el a filmben, mégis a kívülről változatlan napok egymásutánjában ott a csendes boldogság.
Ki mondja meg, mitől tökéletes egy nap?
Szerintem senki. Vagy éppen mindenki!
Körbekérdeztem ismeretségi körömben, vajon milyen apróságokból vagy nagyobb horderejű történésekből állna az a 24 óra, ami szerintük ideális? Egyáltalán: létezhet tökéletes nap? Válaszadóim többnyire a 35-45 éves korosztályból kerültek ki, akik eltérő foglalkozásúak, változó érdeklődésűek, élethelyzetűek, akadnak köztük családosak és gyerek nélküliek, egyedülállók és párkapcsolatban élők egyaránt. Mindenkinek más a fontos, és mástól lenne tökéletes egy nap.
Dorka: „Szerintem nincs tökéletes nap. A tökéletes egy olyan jelző, amit bármi elé biggyesztünk, elvárásokat teremt, az elvárások pedig könnyen csalódáshoz vezetnek. Ki mondja meg, mi a tökéletes? Én minden napból megpróbálom kihozni, amit lehet, amire éppen szükségem van. Széles a paletta: legyen az órákig tartó elmélyült olvasás a kanapén, főzés helyett pizzát rendelni és ki sem mozdulni a négy fal közül, vagy egy utazás: napozni a spanyol tengerparton, hekkezni a Balatonon, közösen grillezni a családdal. Vagy épp egyiket sem csinálni: csak úgy lenni, ahogy jól esik. Én nem törekszem a tökéletesre semmiben, csak a magamnak megfelelőre, ami segít egyensúlyban maradni a világgal.”
Zsombor: „Akkor érzem magam elégedettnek, ha a napi történések és a céljaim, az általam fontosnak tartott értékek összhangban vannak. Kicsit árnyaltabban: ha kialszom magam és ezután képes vagyok olyan munkát (esetleg több rövidebb, de aktív munkákat) végezni, amiket fontosnak érzek, erőfeszítést igényelnek és utána sikerrel, produktummal zárulnak. Ehhez mindenképpen kell társulnia énidőnek, ami lehet edzés, kultúra, gasztronómia, emberi kapcsolat.”
Juli: „Számomra az ideális nap mindenképpen dolgos. Nem szeretem a láblógatást. Néha persze van ilyen is, de utána mindig lelkiismeret-furdalásom van, hogy nem csináltam semmi érdemlegeset. Legjobb az egyensúly! Például ha hétvégén dolgozik a párom és egyedül vagyok itthon, szívesen kitakarítom a lakást, hogy mire hazaér, már csak egymásra fordítsunk időt: levisszük a kutyákat sétálni és együtt készítjük el a vacsorát. Nekem a szervezettség sokat jelent, legyen az akár munka vagy magánélet. Akkor fekszem le elégedetten este, ha tudom, hogy mindent megtettem azért, amit arra a napra terveztem. Utána nagyon jó érzés tölt el.”
Anita: „Mit jelent, ha azt csinálok, amit szeretnék? A legfontosabb, hogy nem kelek korán! Ráérősen megreggelizünk a párommal és sétálunk egy nagyot a természetben vagy lófrálunk a városban. Feltölt a családdal töltött idő is, például a testvérem gyerekeiből áradó önzetlen szeretet rengeteget tud adni. Hétköznapokon az a jó, ha a munkámban eredményes lehetek, pozitívan visszacsatolnak a kollégáim. Esténként egy izzasztó jóga vagy kiadós futás mindig feldobja a napomat.”
Dóri: „Szerintem minden nap értékes, amit megélhetünk. Ha körülvesz egy szerető család: otthon, ahová hazatérhetünk és ahová hazavárnak. Ha ehhez egészség és elviselhető munka járul, már áldás! A tökéletes naphoz a kulcs a saját belső megélésünk, ez pedig teljesen egyéni. Nekem fontos, hogy felkészült legyek a napra és nyitott az újratervezésre (három kisgyerek nevelése mellett). Lehetőleg ne legyek hullafáradt, mert akkor kevés a türelmem és hamar megborul bennem/körülöttem minden. A tökéletes napom tortáján a hab egy pici magamra fordított idő. Nem kell nagy dolgokra gondolni: elég lehet a 10 perc nyugalomban elkortyolt kávé, vagy ha a férjem leviszi a játszótérre a gyerekeket és egyedül kitakarítok. Az üres lakásban meghallom a saját gondolataimat. Ha egy nap nem ér minket egy baleset sem, hálás vagyok. Amikor éjjel csak kétszer kell felkelni a gyerekekhez és sikerül 5-6 órát aludnom, a paradicsomban járok!”
Anna: „Mitől érzem, hogy szuper napom volt? Ha ér egy olyan élmény, ami feldob és este azt érzem, szerencsés vagyok, hogy megtörtént velem. Ha valakivel egy igazán jót beszélgettem, vagy valami szokatlant csináltam, amit korábban nem gondoltam volna magamról és kellemesen érintett: ilyenkor büszke vagyok. Ha egy találkozás igazán tartalmasra sikerül vagy régi emlékeket idéz. Egyedül kirándulni egy csendes erdőben.”
A te napod mitől lesz szép?
Ajánljuk még:
Rejtélyes családtörténetből született kulináris kitérő: ez a hosszúhetényi Almalomb
Seth Godin marketing-guru szerint a 21. században nem a termékeket, szolgáltatásokat veszik meg az emberek, hanem a hozzájuk kapcsolódó történeteket. Ha ez igaz, akkor ebben a tekintetben - is - dobogós helyen áll az Almalomb Kulináris Kitérő, hiszen itt nemcsak a termék, a sztori is erős és hiteles. A régi malomból kialakított vendéglátóhely egy család 7 generációra visszanyúló történetét hordozza. Ásványi Rita, a tulajdonos arról mesélt, mi hozta vissza az Óperencián túlról, hogy megvalósítsa álmait.
