TudatosVegasz

Hat szempont, amire figyelj, ha valóban szeretnél nyugdíjas lenni

Szerte a világon és Magyarországon is sok ember van, akinek nincs választása: élete végéig dolgoznia kell, hiszen a nyugdíjból származó jövedelme önmagában olyan kevés lenne, hogy folyamatosan kénytelen kiegészíteni azt munkával szerzett bevételekkel. Sokan vannak azonban olyanok is, akik „elkalibrálják” magukat, és ötvenes éveik végén jönnek rá arra, hogy figyelmesebben, gondosabban és takarékosabban kellett volna élniük, s így életük utolsó évtizedeiben már valóban csak az otthoni munkákban, vagy általuk választott, alkalmi munkákban kellene dolgozniuk. Mutatjuk, mire figyeljünk a nyugdíj előtti évtizedekben, mik lehetnek a csapdák!

Először is nagyon fontos, hogy ha elmúltunk ötven esztendősek, keressünk meg egy nyugdíjszakértőt, aki pontosan elmondja nekünk, hogy mikor, hány évesen a legoptimálisabb számunkra a nyugdíjba lépés, azaz várhatóan melyik időszakban mennyi lenne a nyugdíjjövedelmünk. Ennek megfelelően kell megtervezni további aktív éveinket, évtizedeinket.

Szükséges végiggondolnunk azt is, nem költünk-e most sokkal többet annál, mint ami a nyugdíjas időszakunkban rendelkezésre fog állni, s mi az, amin már most csökkenthetünk? Igen, józanul végig kell gondolnunk, hogy mik a luxuskiadásaink, amelyek teljesen feleslegesek. Van, aki ilyenkor jön rá arra, hogy nem kell a teljes programcsomagra előfizetni a tévén, van, aki felfedezi, hogy van egy olcsó étkezde a környéken, ahonnan rendelni is lehet, s van, aki rájön, hogy időnként nyugodtan lehet járni BKV-val vagy MÁV-val is.

Az is nagyon fontos, hogy aktív éveinkben takarékoskodjunk. Gondoljuk végig, milyen összegre lesz szükségünk nyugdíjasként havonta, s ez a szám hogyan viszonyul a várható nyugdíjösszeghez. Amennyiben utóbbi kevesebb, érdemes aktív korunkban elkezdeni sprórolni, s félretett pénzt befektetni valamilyen alacsony kockázatú konstrukcióba. A legtöbb banknál e célból hirdetett befektetés is elérhető.

Nagyon sokan vannak, akik ötvenes éveikben még nagy hiteleket vállalnak be. Megjegyzendő, hogy egynémely bank az ageizmus (életkor alapú hátrányos megkülönböztetés) törvényben szabályozott határait messze túllépve finoman vagy keményebben közli az ügyféllel: nem kap hitelt, mert nem garantált a visszafizetés. Ugyanakkor az is elmondható, hogy számos bank megörül annak, ha az ötvenes éveiben járó ügyfél bemutatja a fizetési papírjait, mert ezeken többnyire magas összegek szerepelnek. Nagyon fontos tehát, hogy gondoljuk végig: mi az a hitel, amit még be tudunk vállalni? Vajon belefér még egy havi 100.000 forintos lakáshitel vagy inkább a havi 20-30 ezer forintos hitelt választjuk csak, avagy éppen azt, hogy semmilyen hitelt nem veszünk már fel, hiszen ez nagy lehetőség a megfelelő életkörülmények elvesztésére?

Ha már a bankokról beszélünk, fontos figyelni a hitelkártyák működését is, és ha lehetséges, ötven év felett kevésbé éljünk ezekkel. A bankok ezen kártyatípusoknál óriási kamatokkal, s még nagyobb késedelmi kamatokkal dolgoznak, vagyis nemcsak előre költjük a még meg nem szerzett pénzünket, még többletköltséget is generálunk a magunk számára.

Sokan arra sem gondolnak, hogy nem száz százalékig biztos az, hogy életünket a gerontológia által harmadik kornak nevezett állapotban fogjuk tölteni. Magyarán könnyen lehet, hogy idővel belépünk a negyedik szakaszba, amikor már ápolási költségekre kell jelentős pénzt adnunk. Gyerekeink számára nagy könnyebbség lesz, ha a mi ellátásunkhoz előrelátásunk révén hozzá tudunk járulni, és nem nekik kell (családi és egyéb költségeik mellett) kigazdálkodni a ránk fordítandó forintokat is.

Mit jelent mindez, összegezve?

Nyugdíjas éveinkre nem azok legelején vagy éppen előtte, az utolsó aktív napokban kell felkészülnünk!

Már ötvenes éveink elején le kell ülnünk, és végiggondolnunk a további életünket, és a lehető legtöbb lehetőséget számba kell venni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy mindenre fel tudunk készülni: lehet hatalmas infláció, előre nem várt betegség vagy járvány, de nekünk a józanul belátható, logikus irányokat kell végigjárnunk, s így sem anyagilag, sem lelkileg nem érhet váratlanul a nyugdíjba-kerülés. Legyünk józanok és előrelátók ezen a téren is! 

Ajánljuk még:

Mit kellene másképp tennem anyaként, hogy ne a rohanásról szóljon az életünk?

Nemrég az egyik anyukás csoportban felmerült a kérdés: vajon hogyan szervezi az életét az, aki nem rohan folyton? Ezt a kérdést akár én is írhattam volna. Különösen az ovis időszakban érzem a nyomást, hogy minden lépésemet meg kell terveznem és jó előre látnom az öt következőt is, hogy hatékony legyek, különben biztosan megcsúszok valamivel. Ilyenkor állandó rohanásban telnek a napjaim. Most, hogy újraindul a gyerekek intézményi élete, nagyon aktuálissá vált a kérdés: mit kellene máshogy csinálnom, hogy ez ne legyen így még tíz-tizenkét évig? 

 

Már követem az oldalt

X