A Fin kert, vagy ahogyan perzsa nyelven nevezik, a Bagh-e Fin egy Iránban található történelmi kert, amit Irán legrégebbi, ma is fennmaradt kertjeként tartanak számon. Eredete egészen a Szafavida-korszak előtti időkre nyúlik vissza - a jelenlegi kert I. Abbász uralkodása alatt (1571-1629) épült fel. Az évek során többször is kibővítették, majd a viszontagságos időkben sokat veszített fényéből - főleg az egymást követő földrengések miatt, mígnem 1935-ben Irán nemzeti tulajdonába került, és 2012-ben az UNESCO világörökség része lett.
A kert történelmi érdekessége, hogy a 16. században a sah megbízást adott külsejének átalakítására, amit a neves matematikus és csillagász, Ghiaseddin Jamshid Kashani vállalt el. Ő volt az, aki elsőként mutatta be a tizedes törtek szisztematikus elméletét, és kiszámította a "π"-t 16 tizedesjegy pontossággal.
Többek között az ő segítségével válhatott a Fin kert egy 2,5 hektáros oázissá, amit négyzetes tornyok és bástyák vesznek körül. Jellegzetessége a perzsa kertépítészethez hű víz-kultusz: a kert telis-tele van vizes helyekkel, tavakkal, szökőkutakkal, medencékkel. Három korszak építészetének szintézise, aminek jellegzetes ékei a kertben magasodó ciprusok.
Eredetileg királyi rezidenciának és pihenőhelynek építették, de számos fontos politikai találkozónak is helyet adott, ráadásul itt ölték meg 1852-ben Amir Kabirt (Mirza Taqi Khan) is. „A Fin Garden szerves részét képezi a hammam, amely a nagy iráni vezír, Mirza Taqi Khan Amir Nezam, más néven Amir Kabir kivégzésének helyszíneként ismert. Segítette a fiatal Nasszer al-Din sahot trónra jutni. Erőfeszítéseinek köszönhetően átszervezték a közigazgatást, és számos reformot hajtottak végre, amelyek az ország modernizációjának kezdetét jelentették.”- olvashatjuk történetét.
Maga a kert egy klasszikus perzsa, négy részre osztott kert: hosszanti és keresztirányú vízfolyásokkal és szimmetrikus elrendezéssel. Az akár száz éves ciprusok mellett idős platánok is helyet kaptak, ahogyan a narancs-, mandula-, szilva- és más gyümölcsfák sem maradhattak el, emellett a kertet gyönyörű liliomok, íriszek, rózsák, jázminok, nárciszok, ibolyák és tulipánok is gazdagítják.
Híres vízforrása a „Soleymaniyeh Spring” (Cheshmeh-e Soleymani) forrás, ami a kert mögötti domboldalról ered, és egy hagyományos föld alatti vízvezetékrendszeren érkezik a kertbe. Mivel a víz egy gravitációs rendszeren keresztül áramlik a magasabb pontból az alacsonyabba, így a szökőkutak és a medencék ellátása mechanikai rásegítés nélkül működtethető.
A kertben több gazdagon díszített épület is található: pavilonok, lakó- és pihenőépületek, illetve fürdők is: mindegyikük egyedi fal-és mennyezetdíszítéssel, mennyezetfreskókkal, geometrikus stukkókkal és egyedi hangulattal.
Alkotói szerint a kert kitűnő példája lehet a perzsa kertművészet „ideális kert” koncepciójának, ami a természet és az ember harmonikus egyesítését hirdeti. Egy hely, ahol a sivár környezetben egy igazi zöld oázist hoztak létre, hatalmas mérnöki tudással, kiemelkedő művészeti értékkel és számos történelmi vonatkozással.
Történelmi kertek sorozatunk további cikkeit itt olvashatják.
