A gödreszentmártoni Szily-kastély és a hozzá fűződő család élete közel sem nevezhető egyszerűnek: adósságok, birtokvesztések, majd felemelkedések és elismerések tarkították útjukat. Ezt a nehéz utat a kastély mai állapota is jelzi, de talán még nincs veszve minden…
Szily Márton volt édesapja elvesztése után költözött Horvátországból Somogy vármegyébe, és még ifjúként házasságot kötött Frankovics Zsuzsannával. Az ő házasságukból született meg Szily Ádám, akinek célja az volt, hogy a Szily család birtokait növelje. És bár sikerült bejutnia a jómódú középnemesség köreibe, a siker nem tartott sokáig, így végül az ősi Szily-birtokokat is elvesztette.
Ugorva egyet az időben: Szily László vásárolta meg a gödreszentmártoni kastélyt 1874-ben feleségével, Jeszenszky Ilonával közösen Petrovszky Józseftől, aki III. Károly királytól kapta még 1735-ben. A történészek szerint a kastély megvásárlása adósságba sodorta a Szily-családot (410 000 forintér vették meg a birtokot), amiből úgy próbáltak kilábalni, hogy a birtokhoz tartozó erdő fáit elkezdték kiárulni. Az adósságot azonban így sem sikerült rendezni, így Szily László kisbérlőknek adta el a területeket, tíz évnyi bérletfizetésért cserébe. Így írnak róla a feljegyzésekben:
„A birtokot a telekkönyvi kivonatok szerint óriási, 522 425 forint adóssággal terhelték meg: a bécsi cs. kir. általános szabadalmazott osztrák földhitelintézet javára 331 800, a brünni Grünbaum Vilmos eladónak 153 000 és az államkincstárnak 37 625 forintot jegyeztek fel. Két évtized alatt, 1893-ra az adósság mindössze 29 602 forinttal csökkent, és még mindig 492 823 forinttal tartozott Szily László az Általános Osztrák Földhitelintézetnek.”
A nehézségek ellenére Szily László igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy helyzetét rendezze, amiben testvére, Szily János is segítette: „Szily János 1874-ben otthagyta biztos megyei főlevéltárosi hivatalát és az 1880-as évek végéig jószágkormányzóként irányította a birtok gazdálkodását.” László 1874-ben a vallás- és közoktatásügyi minisztériumtól öt gazdasági épület emelésének engedélyét kérte, amit meg is kapott: a két szobából, konyhából, kamrából, előszobából és irodából álló tisztilak és a fölül magtáros birkaistálló 1878-ban készült el.
Öt gyermekük közül Szily Tamás volt az, aki a megmaradt területeken átvette a birtok vezetését, róla érdemes tudni azt is, hogy az akkoriban egyetlen hazai agrárfelsőoktatási képzésen, a mosonmagyaróvári mezőgazdasági akadémián végzett. Az átvételkor a személyzet 3 gazdatisztből, 6 gazdából, 1 erdőőrből és 120 cselédből állt. A takarmánynövények termelése nagy hatással volt az állattenyésztés fejlődésére is: az állatállomány ekkor 24 igáslovat, 14 paripát, 60 méneslovat és csikót, 100 jármos ökröt, 80 tehenet, 160 növendékmarhát és 1200 juhot tett ki.
Tamás számos országban megfordult, útjairól bőséges tapasztalattal és ötlettel tért haza, amit igyekezett legjobb tudása szerint kamatoztatni. Érdekesség vele kapcsolatban az is, hogy 1881-ben a filoxéra a gödreszentmártoni szőlőben is megjelent, de vízzel árasztással még meg tudták menteni az állományt, azonban 1887-ben kitört a filoxéra vész, ami a megye egész szőlőterületét elpusztította. A szőlők újjátelepítése 1891-től zajlott amerikai szőlővesszőkkel, és a nevezetesebb megyei amerikai szőlővesszőtelepek közé tartozott Szily Tamás gödreszentmártoni telepe is.
Szily Tamást 1910-ben kinevezték főispánnak, mely tisztségét 1917-ig, a Tisza kormány bukásáig látta el. Életét a mezőgazdaság erősítésének szentelte, és egyetlen fiúgyermekét, Mártont is erre nevelte, aki Gödreszentmárton utolsó földbirtokosaként került be a történelemkönyvekbe.
Szily Tamás 1929-es halála az egész települést fájdalommal töltötte el. Így adtak hírt róla: „Baranya vármegye közönsége és tisztikara mély fájdalommal jelenti, hogy hét éven át volt főispánja és törvényhatósági bizottságának két évtizeden át volt tagja nagyszigeti Szily Tamás úr, a sásdi választókerület országgyűlési képviselője, a Lipót-rend lovagkeresztese stb. 1929. évi februárhó 9-én Gödreszentmártonban, élete 63-ik évében elhunyt. Szeretett halottunk egész élete a vármegyéje és hazája iránti szeretetben és áldozatkészségben, valamint a közügyek előmozdítása érdekében soha nem pihenő önzetlen tevékenységben merült ki. Ezért, midőn most a kikerülhetetlen végzet rendelkezéséből őt mindörökre el kellett veszítenünk, fokozottan érezzük veszteségünk nagyságát, az ő szeretetreméltó s minden megnyilvánulásában csak hálánkat és tiszteletünket kiérdemlő egyéniségének, kedves emlékét pedig mindenkorra kegyelettel zárjuk szívünkbe.”
A kastély épületéről először egy 1864. évi térképen olvashatunk információkat. Az épület 1000 négyzetméteres, két szintes és több melléképület is kapcsolódik hozzá. Parkjában tucatnyi juharfajt, vadgesztenyéket és lucfenyőket ültettek, ám sok más hazai kastélyhoz hasonlóan a Szily-kastély is megszenvedte az állami kézbe kerülését. Először posta működött benne, majd iskola, 1965-től pedig egy idősek ellátására szakosodott szociális intézmény végül egy TSZ iroda- mígnem újra magánkézbe került.
Sajnos az egykor szebb napokat is megélt kastély és környezete igen rossz állapotban van. 2025-ben eladásra is bocsátották 100 millió forintos irányáron: „A Baranya vármegyei Gödre (Gödreszentmárton) településén új gazdára vár a 18. század közepén épült, impozáns Szily-kastély. A 100 millió forintos irányáron elérhető ingatlan nemcsak méreteiben, de történelmi jelentőségében is figyelemre méltó. Lapunk úgy értesült, hogy hamarosan pozitív változások állhatnak be a kastély történetének folytatása érdekében”- írta egy helyi hírportál.
Hogy végül mi lesz a sorsa, azt még nem tudni, mindenesetre érdemes útba ejtenünk egy Dél-dunántúli kirándulás során, mert épületromlás ide vagy oda: a Szily-kastély egy darab a történelmünkből.
Fotók: amultemlekei.hu
A rumi kastély
És az utolsó rumi Széchenyi
