Nehéz helyzetek kemény embereket szülnek: a betyáros Sokoró kezdeményezése

Szocio

Nehéz helyzetek kemény embereket szülnek: a betyáros Sokoró kezdeményezése

„Isten – Haza – Család” szól a Sokorói Tájegység Egyesülés jelmondata. Vajon mindez nem több holmi jól hangzó frázisnál, vagy mégis lehet valódi tartalommal bíró iránymutatás? A Bakony és Győr között található betyáros Sokoró-dombság tettrekész közössége számára ezek a szavak egészen biztosan többet jelentenek: magánéletük és a térség fejlődését célul kitűző összefogás hármas tengelyét.

Az elmúlt másfél évben bebizonyosodott, hogy globalizált világ ide, szabad piacgazdaság oda, baj esetén bizony mégiscsak a helyi közösségekre számíthatunk leginkább. A nagy kérdés ugyanakkor, hogy ezekben a helyi közösségekben maradtak-e még olyan szereplők, akik ha összefognak, a teljes térség boldogulását és fejlődését is elősegíthetik?

A Sokoró-dombság egymáshoz közeli falvaiban szerencsére számos olyan ember él, akik fittyet hányva környezetük és az éppen sokra tartott gazdasági trendek kétkedésére mertek nagyot álmodni, és évtizedeken átívelő kitartó munkával a térség értékeire és helyi munkaerőre alapozott vállalkozásokat hoztak létre, vagy éppen alkalmazottként becsülettel végzik a rájuk bízott feladatokat.

Jól tudjuk, hogy a nehéz helyzetek kemény embereket szülnek, így aztán nem is csodálkozhatunk azon, hogy a Sokoró Tájegység területén teremtő munkát végző embereknek, szervezeteknek és vállalkozásainak összefogását célul kitűző egyesülés éppen a koronás zűrzavar kellős közepén alakult meg. 

Mit tesz egy ilyen közösség?

„Egy vállalkozás sikere 70%-ban a kitartáson és a szorgalmon múlik” – vallja egy valóban jól prosperáló vállalkozás tulajdonos-vezetője. Egy térségi összefogás sikerének titka innentől egyszerűnek tűnik: keress legalább 10 kellően szorgalmas és kitartó embert, ültesd le őket egy asztalhoz, tölts jó bort a poharakba és engedd őket beszélgetni… Az összefogásban, a közös alkotásban és az egységes fellépésben rejlő lehetőségek felismerése innentől törvényszerű.

Több szempontból is igen jó dolog, ha tehetős és tettrekész emberek helyben maradva tevékenykednek. Számos példa mutatja, hogy a tőkeerős, szülőföldjük iránt felelősséget érző vállalkozások helyben végzett tevékenysége olyan többletértékeket is fel tud mutatni, melyek az „import” fejlesztések esetén a helyi elköteleződés okán hiányoznak.

Mindig ott lesz bennük az a pénzben nem kifejezhető plusz gondosság, esetleg némi nem kért, de örömmel vállalt többletteljesítés, ami fűszerként járul hozzá a végeredmény sikeréhez. Mert amit helyben végzünk, azt magunknak is készítjük…

A Sokoró térségben létrejött egyesülés tagjainak gazdasági együttműködése nem pusztán az egymás közt kialakult partnerségi viszonyt erősítette, de például helyi önkormányzati beruházások, köz- vagy éppen egyházi intézmények fejlesztésének sikeréhez is hozzájárult. 

A gazdasági kapcsolatrendszer erősítése sem lényegtelen, de a helyben élő lakosság szempontjából talán még fontosabbak azok a közösségi, kulturális és jótékonysági programok, melyek ezen közösség működéséből erednek.

A hagyományt ezerszer jobb megélni, mint őrizni! A Sokoró-dombság néphagyományainak összegyűjtése, közösségben való megélése életre kelti azokat a rég elfeledettnek gondolt közösségi erőket, melyek az ünnepek mellett a hétköznapokban is erőt adhatnak az itt élőknek. A helyben alkotó írók, költők, szobrászok, festők és egyéb képzőművészek, népi alkotók az újkori mecénások segítségével alkotásaikat közkinccsé tudják tenni.

Tanítják a világtörténelmet, de vajon ismerjük-e saját, egészen szűk pátriánk hőseit? Tudjuk-e lakóhelyünk legendáit, meséit? Tágra nyílt szemmel figyeljük az óceánok és esőerdők mélyén forgatott gyönyörű természetfilmeket, de felismerjük-e a saját kertünk végében élő apró gyógynövényeket? A multik üzleteiben akár januárban is vásárolhatunk csillogó gyümölcsöket, de vajon megtaláljuk-e még azokat a fákat, melyekről öregapáink szedték a pálinkábavalót?

A Sokorói Tájegység Egyesülés tagjai között igen sokféle ember van, mégis összeköti őket a térség, és ezen keresztül hazájuk szeretete, ami az Egyesülést az egyik legelső közös cselekedetére is indította. 2021. június 4-én felavatatták Sokorópátkán a Trianon-emlékművet, amely létrejöttét ennek a közösségnek és a rajtuk keresztül bevont több száz térségi lakosnak köszönheti. Mindenki hozzátette, amit tudott: munkát, anyagot, pénzt vagy éppen „csak” segítő imádságot.

És a munka természetesen nem áll meg. Az Egyesülés tagjai az elkövetkező időszakban feltérképezik és összegyűjtik a térségben még megtalálható régi gyümölcsfákat, melyekről oltványokat készítenek. Az ősi genetikai tudást magukban hordozó kicsiny fákat közösségi tereken, iskolák és önkormányzati intézmények területén tervezik elültetni.

Apró dolgok ezek, de ahogyan sokszor a fűszer is csak alig látszik az ételben, mégis éppen tőle lesz élhető, szerethető az, ami körülvesz bennünket. S hogy mit is jelent akkor az Isten – Haza – Család hármassága? Talán legegyszerűbb volna így megfogalmazni: Dolgozni keményen úgy, hogy Istennek is tessen!

Ajánljuk még:

Titok nincs, csak munka van – egy újrakezdés története

2018 nyarán váratlanul felborult minden, ami addigi biztos megélhetésünket jelentette. Az alkalmazotti lét vélt biztonsága egyik pillanatról a másikra foszlott semmivé, a stabilnak hitt jövő képét a teljes létbizonytalanság váltotta fel. Akkor érkezett el a döntés ideje. 

 

Már követem az oldalt

X