Mitől idősbarát egy város, és vajon miért van belőle túl kevés a világon?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2005-ben indította el a Global Age-friendly Cities (Globális Idősbarát Városok) programját. Ebben először harminchárom város szépkorú lakosságát, illetve az ott található idősszolgáltatókat és idősgondozókat kérdeztek meg arról, mi kellene ahhoz, hogy az idősebbek boldogabban, biztonságosabban éljenek, és magukat minél inkább a fiatalokkal egyenrangúnak érezzék településükön. A kutatási programot, a feltett kérdéseket a világ számos részéről összegyűlt gerontológiai szakemberek alakították ki.

A vizsgálati program keretrendszere nyolc kérdésterületre terjedt ki végül, s ezeket a témákat mai napig prioritásként kezelik, ha arról van szó, idősbarát-e egy település:

1. A szabadtéri terek és épületek: elérhető-e szép és gondozott zöldterület az idősek számára, a középületek biztonságosak-e, a járdák, zebrák, járhatók-e az idősek számára
2. A közlekedés: biztosítottak-e az elérhető, megfizethető, biztonságos közlekedési feltételek, vannak-e idősek számára is ideális parkolóhelyek
3. A lakhatás: vannak-e megfizethető, biztonságos, az idősek fizikai állapotával is jól megközelíthető, jó elhelyezkedésű otthonok
4. A társadalmi-közösségi részvétel: elérhetőek-e, megközelíthetőek-e az idősek számára a közösségi programok, melyeken aktívan részt vehetnek
5. A tisztelet és a társadalmi befogadás: szeretet és tisztelet övezi-e az idősek 
6. Az állampolgári részvétel a közügyekben, a foglalkoztatás helyzete: önkéntesként vagy fizetett munkaerőként elhelyezkedhetnek-e az idősek, bátorítja-e őket a település a közügyekbe való bevonódásra
7. Hatékony kommunikáció az idősekkel, az információ-áramlás milyensége: elér-e az idősekhez a nekik szánt információ, illetve léteznek-e számukra is elérhető kommunikációs csatornák
8. A közösségi támogatás és az egészségügyi szolgáltatások: széleskörűen elérhetőek-e a szükséges szolgáltatások az idősek számára

Az eredményeket összegző 82 oldalas kiadvány explicit módon meg is fogalmazta a célt, hogy minél több város alakuljon idősbarát településsé, s módszertani útmutatót is adtak ahhoz, hogyan induljunk el az úton. A nyolc témát egyesével feldolgozó fejezetek végén egy-egy „checklist”-ben kiemelték, mi kell ahhoz, hogy ezen a területen a település idősbarát legyen. 

2006-tól napjainkig

A kutatás 2006 szeptembere és 2007 áprilisa között zajlott, s az eredményeket összegző munka még 2007-ben jelent meg. 2010-re a program odáig jutott, hogy létrehozták a WHO Globális Hálózat az Időskorbarát Városokért és Közösségekért virtuális platformot, amelybe bármely település jelentkezhetett jó gyakorlatokkal. Ez a network összekapcsolja a városokat, közösségeket és szervezeteket, hogy a korábban említett nyolc pontból álló keretrendszerrel összhangban egymástól tanuljanak: a honlapot tanulmányozva mind a résztvevők, mind az érdeklődők megismerhetnek jó példákat. 

A WHO tanulmányait, idősekért való fellépésének a szakmabeliek katalizátorszerepet is tulajdonítanak: hála nekik, a világon számos helyen téma lett az idősek helyzete, s a politikai döntéshozók is megszólítva érezték magukat. 2010-ben az Európai Bizottság célul tűzte ki, hogy a 2012–2020 közti években elősegíti Európa egészséges idősödését, s ebben fontos szerepet tulajdonítottak az idősbarát környezet kialakításának is. Fontos téma ez Európában, hiszen a fejlett világ országaiban a populáció elöregszik: statisztikák alapján 

2030-ra az Európai Unió népességének egyötöde 65 éven felüli lesz,

így egyre súlyosabb problémákat fog okozni, ha a szépkorúak nem megfelelő körülmények között élnek. 

2015-ben a WHO egy 128 oldalas kiadványt is megjelentetett, amely segíti a városi problémák felmérését, módszertani útmutatót ad a vizsgálatokhoz, egyben kijelöli az idősbarát város alapvető kritériumait és az erről való gondolkodás fogalmi alapkereteit. 2019-re a hálózatnak már 800 város lett a tagja, 41 országból. Jelenleg a network 1363 városból, 47 országból áll.

Magyarországról, Szlovákiából, Romániából és Szerbiából sajnos nincsen település a tagok között,

s Németország sem vesz részt nagyvárosokkal a projektben, de a környező országokból tag például a szlovéniai Zrece vagy a lengyel Opole városa.

Az idősbarátság tehát egy pontosan kidolgozott, a világ szinte minden pontján ismert fogalom, s azokat városokat jelöli, amelyek közlekedésükben, munkalehetőségeikben, egészségügyi szolgáltatásaikban és diszkriminációellenes tevékenységükben élen járnak, s példát adnak a többi város számára. Fontos volna, hogy ezeket a jó gyakorlatokat Magyarországon is szélesebb körben ismerjék meg, hogy minél többen élhessenek méltó, koruk adta igényeknek is megfelelő körülmények között.