Délelőtt 11 órakor nagy a sürgés-forgás a Kóstolda konyháján, Ilona és Margit már javában készítik a cigánylecsót és a rántásos palacsintát. „Régen a szegény cigány családokban, ahol nem volt pénz túróra, tejfölre, drága úri huncutságokra, ezzel az édes rántással töltötték meg a palacsintát, egy kicsit emlékeztet a főzött krémre vagy a krémtúróra, mégis más” – kezdi okításomat Várnai Anna, a Színes Gyöngyök Egyesület elnöke, a Kóstolda megálmodója. Mint elmondja, az étterem étlapjára kerülő ételek kiválasztásánál
fontos szempont volt, hogy bemutassák a cigány gasztronómiát, az autentikus cigány ízvilágot.
Van itt cigánylecsó, húsos-káposztás lecsó, cigánypecsenye, és nyújtott rétes is, rengeteg töltelékkel.
A program szíve-lelke, motorja Várnai Anna maga is nagycsaládból érkezett, ahol minden szónak ereje, minden ételnek lelke volt. „Magyar polgárként és cigány nőként ugyanazokat az értékeket képviselem, mint mások. Édesapám arra nevelt, hogy úgy lépjek ki reggel az utcára, nincs miért szégyellnem magam. Ő azt mondta, mindennek megvan a helye, ideje, módja, változik az idő, változnak az emberek, de a fontos dolgok megmaradnak. Tudjuk, milyenek voltunk régen, mi is sokat változtunk, a többségi társadalomban is számos változás történt” – mondja Anna.
A Kóstolda története csaknem 20 évvel ezelőttre nyúlik vissza, akkor alakult a Színes Gyöngyök egyesület, azzal a céllal, hogy támogassák, erősítsék a roma nőket. Számos programot szerveztek, ahol a lányok-asszonyok készítették az ételt, aminek mindig nagy sikere volt. Innét jött az ötlet, hogy legyen egy plusz lába az egyesületnek, valamilyen szolgáltatás. Ebből lett először a lakásétterem, ahol cigánylányok főztek – ennek megvalósítását civil forrásból finanszírozták. A
norvég civil alap szívesen támogatta a kezdeményezést, úgy vélték, ez egy igazi mérföldkő, valódi emberek valódi helyzetekben,
ez lehet az integráció teljesen más, hatékonyabb és eredményesebb formája, így adtak pénzt az eszközökre, átalakításra.
„Aztán egyszer csak a lakáséttermet is kinőttük, és beköltöztünk a város szívébe, a Kóstoldába. Ide cigány családok is rendszeresen járnak, de ami még érdekesebb, olyan emberek is, akik egészen szélsőséges beállítottságúak voltak, amikor betértek hozzánk. Szívmelengető volt, hogy kifelé menet már kezet csókoltak és gratuláltak. Mi mindenkinek kinyitjuk az ajtót.
Nem válogatunk, ha a vendég betér, bárkit szívesen látunk, bármilyen gondolkodással és előítélettel jön is be.
És nem biztos, hogy ugyanúgy megy ki, és ez egy óriási dolog számunkra” – osztja meg Anna. Küldetésüket érzékenyítő programokkal, közös főzésekkel tovább erősítik.
Pécsett egy kis történelmet írtak a hellyel, az emberek talán közelebb kerülnek egymáshoz. Láthatóan sokan vegyes érzésekkel érkeznek az étterembe, aztán látják, hogy tisztaság van, és hogy a romák is szeretnének hasznos tagjai lenni a társadalomnak. Azoknak a lányoknak, asszonyoknak, akik itt dolgoznak, megváltozott az életük, lett megélhetésük. Példát mutatnak abból, hogy ha az ember törekszik a jóra, megnyílnak a lehetőségek. „Arról nem is beszélve, hogy a Kóstoldában nemcsak finom az étel, itt jól is lehet lakni” –hangsúlyozza nevetve a vezető.
„Nyolcan vagyunk testvérek, anyukám istenien főzött, nálunk mindig bőségesen volt étel az asztalon. Manapság sokat járok étterembe, nézem, hogy mit mennyiért adnak, és elismerésre méltónak tartom a nagy tudású séfek fantasztikus ételkreációit, de sok helyen nem árt, ha az ember előtte eszik egy kicsit. Viszont mi a jó, emberes adagokat szeretjük, és ezt is kínáljuk.
Számunkra presztízskérdés, hogy ne álljon fel senki éhesen az asztaltól”
– magyarázza.
Miután eljövök, azon gondolkodom, a Kóstolda mennyivel több pusztán egy étteremnél. Lehetőség egymás megismerésére. Lehetőség, hogy egy betérő megtapasztalja: a cigány emberek, asszonyok olyanok, mint bárki más; saját csatákkal, nehézségekkel, örömökkel, a cigány lányok és nők szeretnek szépnek lenni, „csajoskodni”, gondoskodni, vendégeket fogadni. Ezt mind magába foglalja a Kóstolda. No meg jót enni, jól lenni és közben egymást megismerni...
Ajánljuk még: