Szocio

Három beszélgetés jobb irányba terelhet egy egész életet – önkéntes szakemberek támogatják a krízisben lévőket

Az utóbbi három évben egyik – egész világot érintő – krízis követi a másikat. A Covid után a háború kihívásaival is meg kellett küzdenünk, és sokak mai napig nem élhetnek otthonukban, saját országukban a küzdelmek vagy éppen a besorozás félelme miatt. Többek között őket támogatja az önkéntes segítőkből összeállt Pszi Pont Alapítvány.

Az önkéntes segítségnyújtás a pszichológusok és egyéb segítő hivatású szakemberek közt nem ritka. Sokan szereznek szakmai tapasztalatot ingyenes foglalkozások megtartásával, és olyanok is szép számmal akadnak, akik már saját praxisuk futtatása mellett vállalnak pro bono ügyeket, klienseket. Hogy a segítségnyújtás szervezettebb legyen, és így minél többek számára elérhetővé váljon, egyesületek, szervezetek igyekeznek összefogni a szakembereket. 

A Pszi Pont Alapítványt a Covid krízise hívta életre 2020-ban, amikor az egészségügy túlterhelése és a bezártság rengeteg ember életét nehezítette meg. Az alapítványt Füredi Krisztián szexuálpszichológus, párterapeuta és felesége, Füredi Éva, mentálhigiénés szakember alapította, és ők koordinálják a munkát azóta is. Mára több mint ötszáz pszichiáter, pszichológus és mentálhigiénés szakember kapcsolódott be önkéntesként a projektekbe. Sajnos az alapítvány a Covid (viszonylagos) lecsengésével sem maradt feladat nélkül, ugyanis a kialakult háborús helyzet egy újfajta segítségnyújtás igényét hozta el.

Segítségnyújtás Covid alatt és azután

A pandémiás helyzet és a szigorú szabályozások sokak életét nehezítették meg. A bezártság, egyes munkahelyek megmaradásának bizonytalansága, az otthoni oktatás, a betegségtől való szorongás, és sok esetben a gyász, a szeretett személyek elvesztése is óriási terhet rótt sokakra. A Covid hullámai alatt összesen nagyjából

kilencezer ember kapott segítséget az önkéntesek mintegy 25.000 órányi munkájának köszönhetően.

Első körben azokat támogatták, akik nehezen élték meg a Covid miatti változásokat, később a túlterhelt egészségügyi dolgozókat, akik nap mint nap szembesültek a halállal, küzdöttek emberéletekért, sokszor szélmalomharcot vívva az ismeretlen kórokozó ellen. Az orvosok és az ápolók nemcsak mentálisan, de fizikailag is nagy terhelés alatt álltak. A fokozott stressz, a kiégés, a saját megbetegedések őket kiemelt mértékben érintették és veszélyeztették. Emellett ők sem mentesültek a többi nehézség alól: ők is féltették a családjaikat, küzdöttek az online oktatással, voltak karanténban stb. Ezen a területen nagyságrendileg ötezerötszáz ember kért és kapott segítséget, kb. tizenkétezer önkéntes munkaórában. Az online egyéni segítségnyújtás mellett itt csoportok is indultak: gyászfeldolgozó, kiégés prevenciós és krízis mindfulness csoport is szerveződött.

Az orosz-ukrán háború kitörése után az ukrajnai menekültek felé fordult az önkéntes segítők figyelme. A nyelvi különbségek itt még inkább összehangolt munkát kívántak. Megjelentek a különböző idegen nyelveken beszélő segítők, így például

elérhetővé vált a segítségkérés angol, ukrán, orosz, spanyol, német, olasz és még további hat nyelven.

A háború persze nemcsak idegennyelvűeket érintett, a kárpátaljai magyarok éppúgy szenvednek annak következményeitől. Nincsen jó döntés: a menekülés és a harcok által érintett térségben való tartózkodás is óriási pszichés megterhelést jelent. Kulcsfontosságú, hogy az érintettek tudjanak kivel beszélni, és ha szükségük van rá, egy szakértő segítségéhez is hozzáférjenek. Az is világosan látszik, hogy egy új élet megalapozása során nem feltétlenül telik a havi szinten tízezreket igénylő terápiára, segítő beszélgetésre – ezért is nagy szó, ha ingyenesen kaphatnak támogatást a rászorulók. 

Mint Füredi Krisztián, a Pszi Pont Alapítvány elnöke kiemeli: ami itt történik, az nem terápia és nem is egészségügyi ellátás. Sokkal inkább tekinthető krízisintervenciónak, aminek kifejezett célja, hogy az adott nehéz helyzettel való megbirkózást segítse elő. Oldaná azt az aktuális beszűkültséget, amiben a személy éppen van, és megelőzné a további szövődményeket, a nehézségekkel való megküzdés hosszú távú, negatív hatásait. Azokra a tényezőkre fókuszál, amik a krízist előidézték, és aktívan épít a személy saját megküzdési módjára, hogy előhívja azokat az erőforrásokat, amik benne vannak, és amikre alapozva rendezhető a felborult állapota. Éppen ez a célzott beavatkozás segíti elő azt, hogy

már három-öt alkalom alatt nagyon szép eredményeket lehet elérni.

Ez pedig kulcsfontosságú azoknál, akik ilyen – nemcsak mentális egészség szempontjából – nehéz körülmények között töltik a mindennapjaikat.

„Az eddig tapasztalatok alapján PTSD, tehát poszttraumás tünetek, cselekvésképtelenség, szorongások és lehangoltság a leginkább jellemző tünetek. A folyamatos készenléti állapot, az izoláció és a kiszámíthatatlanság fokozza ezeknek a megjelenését. De tartogat kihívásokat maga a megváltozott élethelyzet (munka, iskola, lakhatás, jövőkép) is, hiszen egy újfajta alkalmazkodás kialakítása ebben a helyzetben fokozottan nehezített. És meg kell említeni gyakori elakadásként a szerettekért való aggódást és az elveszett hozzátartozók kapcsán megélt gyászt is” – magyarázza Füredi Krisztián. A segítségnyújtás itt kiterjedt arra is, hogy az Ukrajnából menekült gyerekek iskolai befogadását hogyan lehet a legjobban menedzselni. A témában kiadványok is készültek.

Sajnos a világban többfelé is zajlik háború és ennek magyarok is elszenvedői többek között Ukrajnában és Izraelben, ezért a Pszi Pont Alapítvány legújabb projektjében olyan magyaroknak nyújtanak pszichológiai támogatást, akik háborús övezetben élnek vagy háború elől menekülnek. Pszichológusok, pszichiáterek és mentálhigiénés szakemberek is elérhetőek többnyire online vagy telefonos formában, hiszen sokszor nagy fizikai távolság van a segítségkérő és a szakember közt. 

Mit tehetünk laikusként?

Laikusként a legtöbb, amit tehetünk, hogy odafigyelünk a közelünkben lévő érintettekre. Vannak a krízisnek szembetűnő jelei, például ha az érintett

  • visszahúzódik,
  • merevvé válik,
  • korábbi viselkedése nagyban megváltozik,
  • reménytelennek látja a helyzetét,
  • étvágytalan,
  • rosszul alszik,
  • mozgása meglassul vagy éppen zaklatottá válik,
  • testileg jelen van, de lélekben, a figyelmével nincs, és nehezen is érhető el
  • elégedetlen saját magával, akár agressziót mutat saját maga felé.
  • nagyon foglalkoztatja a halál: hogy ő öljön, hogy meghaljon, vagy hogy megöljék. Ez gyakran az öngyilkosságra készülő ember jellemzője is, tehát ennek felismerése kiemelten fontos! 

Az önkéntesek által nyújtott segítség rengeteg elakadt embernek nyújthat kapaszkodót. Fontos azonban, hogy jól válasszuk meg, milyen problémával kit keresünk, hiszen a szakemberek kapacitása véges. Minden esetben mérlegeljünk, hogy valóban az ingyenesen elérhető, krízisintervenciós jellegű segítségre van-e szükség. 

Ha más módokon is segítenénk, válasszunk számunkra szimpatikus szervezetet, segítséget nyújtó közösséget. Aki esetleg szeretné támogatni a Pszi Pont Alapítvány munkáját, itt megteheti.

Amennyiben környezetedben érintett személy van, kérünk, hogy keress neki segítséget, az egészségügyi ellátórendszeren keresztül, vagy magánúton! Ha nem találsz, fordulj a Pszi Pont Alapítványhoz, vagy egyéb önkéntes segítőkhöz! Ha azonnali segítségnyújtást igényel, vegye igénybe valamelyik lelki elsősegély szolgálatot, a 112-t vagy kísérd el a területileg illetékes pszichiátriai ambulanciára. Ne hagyd magára a nehézséggel küzdőt, krízisben lévőt, van segítség!

Ajánljuk még:

„Idén is fogyok húsz kilót!” – pszichológust kérdeztünk arról, valójában mi visz minket közelebb céljainkhoz

Új év, új élet – tartja a mondás, és valóban, sokan vadonatúj tervekkel, fogadalmakkal vágnak neki a következő esztendőnek. Én az éves leltár során mindig számba veszem, mi lett a korábbi terveimmel, mi az, ami valóra vált, mi az, amiért érdemes tovább dolgozni, és mi az, amiről az idő bebizonyította, hogy valójában nem az én célom. De van-e egyáltalán jelentősége annak, hogy átgondoljuk, esetleg írásba foglaljuk a vágyainkat, céljainkat? Összeszedettebbé tesz-e a tervezés, és hogyan csináljuk, hogy meg is valósuljon, amit elképzeltünk? Erről beszélgettem Káplár Mátyás tanácsadó szakpszichológussal.

 

Már követem az oldalt

X