Aszexualitás: zavar vagy sem?

Aszexuális, mégsem egyforma

Aszexualitásról beszélhetünk akkor, ha az adott személy nem vonzódik másokhoz szexuálisan. De nem lehet ennyire leegyszerűsíteni, ugyanis az aszexuálisok is sokfélék lehetnek. Igényük lehet a közelségre, mind fizikai, mind érzelmi szinten, anélkül, hogy szexuális aktust létesítenének. Szerethetik az érintést, a bújást, a csókokat anélkül, hogy többre vágynának. De az aromantikus aszexuálisok például nem vágynak közeli kapcsolatra, romantikára, intimitásra sem, ők inkább barátokkal veszik körül magukat. Vagy éppen szuper jól megvannak egyedül.

Egyes definíciók szerint az aszexualitás a vonzalom hiánya, ami nem jelenti feltétlenül azt, hogy ne vágynának magára a szexuális viselkedésre, vagy ne lennének képesek arra, hogy fizikailag aktusra alkalmas állapotba kerüljenek (tehát megjelenjen náluk a hüvely nedvesedése vagy erekció). Olyanok is vannak, akik magas libidóval rendelkeznek, mondhatni, kívánják a szexet, de nem kívánnak hozzá kifejezetten partnert. Hiába tetszik nekik valaki külsőre, akkor sem jelenik meg iránta a vágy.

Lehetnek olyanok is, akik orgazmusra vágyhatnak, amit akár egy partnerrel is átélhetnek (így tulajdonképpen élnek szexuális életet), vagy önkielégítés útján juttatják magukat hozzá. De olyan is van, akinek egyáltalán nincs libidója, és el sem tudja képzelni, hogy bárkivel is szexuális kapcsolatot létesítsen. Aszexuálisok vannak a heteroszexuális egyének között éppúgy, mint az LMBTQIAP+ populációban. Egyes adatok szerint a lakosság 1%-a aszexuális.

Jó vagy rossz?

Felmerülhet a kérdés, hogy akkor ez most jó vagy rossz? Én azt mondanám, egyik sem. Más. Mások az igények a szükségletek, a vágyak, és mivel ennyire sokféle módon jelen lehet az aszexualitás, nagyon nehéz általánosságban írni arról, hogy pontosan mire is vágynak. Vannak szerzők, akik egyértelműen leírják, hogy szerintük fontos, hogy az aszexualitást ne betegségként lássuk, hanem egyfajta szexuális irányultságként, mint ahogy például a heteroszexualitásra is tekintünk. Ez segíthet csökkenteni az érintettek stigmatizációját, egyúttal könnyebbé teszi azt is, hogy felvállalják azt.

Érdemes tudatában lenni annak is, hogy az aszexualitás nem azonos a diagnosztizálható szexuális zavarokkal, például a férfi hipoaktív szexuális vágy zavarral, vagy a női szexuális érdeklődés/készenlét zavarral! A tünetek hasonlók lehetnek, például csökkent érdeklődés a szexuális tevékenységek iránt, kevesebb fantáziálás, azonban óriási különbség, hogy ezek a zavarok valóban kellemetlenséget okoznak az érintettnek. Szenved tőle, szeretné, ha nem így lenne, rosszul érinti. Ezzel szemben az aszexuálisok számára a vonzalom hiánya természetes, elfogadható és elfogadott. Rendben vannak ezzel így, nem érzik, hogy ettől kevesebb lenne az életük, vagy hogy kimaradnak valamiből.

Aszexuálisként párkapcsolatban

A szex sokszor egy sérülékeny terület még egy olyan kapcsolatban is, ahol mindkét fél oldaláról megvan a szexuális vonzalom. Nehéz összehangolni az igényeket, kimondani a szükségleteket, vagy éppen helyet és időt teremteni az együttlétekre. Ha az egyik fél aszexuális, ezek a különbségek fokozódhatnak.

Természetesen, nem mindegy, hogy az aszexualitáson belül milyen típusú személyről van szó:

• Ha olyanról, aki egyébként vágyik a szexuális ingerlésre és kielégülésre, és el tudja képzelni azt is, hogy ebben más is részt vegyen, a szexuális élet megvalósulhat.
• Ha olyanról, aki bár ingerlésre vágyik, de nem tudja elképzelni ezt egy másik személlyel érintkezve, már több kreativitás kellhet. Lehet, hogy vannak olyan átmenetek, amelyben mindketten örömüket lelhetik, akár valamilyen segédeszköz használatával.
• Ha egy olyan egyén, aki egyáltalán, semmilyen szinten nem vágyik a szexre, lép kapcsolatba egy nem aszexuális egyénnel, ott azért nagyobb kihívásokkal kell szembenézni. Ilyenkor mindenféle izgalmas jelenség előállhat, és a felek különböző kompromisszumokat köthetnek annak érdekében, hogy mindenki jól tudja magát érezni a kapcsolatban.
• Két aszexuális egyén kapcsolatában pedig éppúgy lehet sok öröm is, mint olyan nehézségek, amelyek a szexualitásra vágyó egyének kapcsolatában is megjelennek.

A kulcs – bármely irányultságnál – a kommunikáció lehet. Elmondani, hogy ki hogyan érzi magát ezen a területen, mire vágyik vagy éppen nem vágyik. Egy jól működő kapcsolatban ezek a dolgok megoldandó feladatként állhatnak elő, amire a felek közösen elkezdhetik keresni a mindenki számára legjobb kompromisszumot.

Az aszexualitás tehát véleményem szerint a legkevésbé sem egy zavar, diszfunkció vagy betegség. Éppen ez a szép a világban, hogy ennyire sokfélék lehetünk. Van, aki szereti a tengerparton napozós nyaralásokat, valaki pedig inkább túrázna vagy várost nézne, ha pihen. Van, aki imádja az édességet, mások kevésbé édesszájúak. Valaki a kutyákat szereti, más a macskákat vagy éppen a vadászgörényeket. Egyikük sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak más. Ha ezt könnyen el tudjuk fogadni, miért kellene, hogy ez másképp legyen a szexualitás terén?