Egy húszéves, szerelmes összetartozás története
„A hullámvölgyek mutatják meg, hogy megy-e a másik nélkül vagy sem. És egy idő után megtapasztalod, ha valaki szeret, ha valakivel összetartozol, az talál okot, a legrosszabb helyzetben is, hogy maradjon.” Egy húszéves összetartozás, Újvári Klára és Farkas Gábor szerelmének története.
„Szinte a lakodalomról mentünk a szülőszobára” – egy sokat kibírt házasság története
Túl kell látni a jelenen. Ez nem ő, ez a valaki nem az a férfi, aki felkap és megpörget a levegőben ha hazaért, akit szeretek – de ez a férfi ott van benne, és vissza is fogom kapni, mert ez „csak” egy átmeneti állapot. Egy házaspár, akiket látva elhisszük, létezik összetartozás, és egymásnak teremtés: Késely Hajnalka és Barnabás története.
„Túl a hetvenen, még mindig vágyom új kihívásokra” – Sipos Zsóka óvónő és mozgásterapeuta története
Talpig sárga, piros virágos ruhában fogad. Mosolyog, és izgul. De amint mesélni kezd, erő és magabiztosság járja át, „szerencsésnek érzem magam. Pedig nem adattak meg nagy és rendkívüli dolgok az életemben.” Aki szerint sosincs késő: ötvenhét évesen másoddiplomázott, és hatvannyolc évesen elkezdett tangót tanulni – Sipos Zsóka nagymama, óvónő, és mozgásterapeuta története.
„Harmincöt éve élek a festészetből, a szenvedélyből, ami pusztít és éltet”
Akit a kényszer megbénít. A boldogság a csúcsra repít. Aki színekben lát, izzó vöröset, haldokló lilát. Hazánk legendás festőművésze Mazzag István, nem szeret mesélni magáról, most mégis közelebb enged minket, mint eddig bármikor.
„Zsidókat bújtatott, így szeretett bele az apámba. Aztán ottmaradt velem, a csípőficamos kislányával”
„Azt hiszem, anyám mindent kockára tett ezért a szerelemért. Mármint nem volt semmije: csak a szeretete, az élete, önmaga” – mondja édesanyjáról egy mára háromunokás nagymama, hegedűtanár. Tfirst Alíz története.
„Valami új, valami régi és valami kék.” Sokat zuhantam, hogy földet érjek, és azzá váljak, aki lenni szeretnék
A történetek, amikkel találkozom, amiket megismerhetek, erőt adnak és reményt, hogy létezik szerelem, hogy mennyire tudunk szeretni, hogy mekkora őrültség, elszántság és szeretet kell ahhoz, hogy egy életre igent mondjunk annak, annak az egyetlennek… Kaposi Judit jogász és esküvőiruha-tervező mesél, aki bátran mondhatná: ezerszer inkább zuhannék, mintsem soha ne érjek el sehová.
A belénk égett történetek nyoma
Vannak szavak, történetek, amik valamiért belénk égnek. Ha akarjuk sem tudjuk ezeket elfelejteni. Talán azért, mert éltetnek, vagy mert egykor úgy meggyötörtek. Van egy nő, Pap Éva, aki a férjét megismerve egy különös családi legendába csöppent, és nem tudott tőle szabadulni – megírta hát egy könyvben. Erről a könyvről, a hihetetlen szerelmi háromszögről és annak tragédiájáról már írtunk egy cikkben, ami kapcsán kikristályosodott: az írónő életét, gondolatait is ismerni érdemes. Alább az ő szavai, az ő története következik – kevesebb fikcióval, mint ami a könyvben van, cserébe ugyanolyan mélyen, igazan és szépen.
Volt egyszer egy fiam – sosem láttam, de rengeteget köszönhetek neki
Szürkéskék szemében kedvesség, valódiság és ismeretlen mélységek rejlenek. Félelem, fátyol és ítélkezés nélkül néz a világra, arra a világra, aminek egykor úgy érezte, az összes fájdalmát cipeli. Egy átélt tragédia során vált felnőtté, erőssé, olyan valakivé, aki mára másoknak is erőt ad a történetével. A Pilates másképp stúdió alapítója, kétgyerekes édesanya, feleség, nő, Csepely Tímea története.
