Ezer fokon ég, a maximumot nyújtja, és ebbe néha kicsit belehal. Élesen lát, figyel és egy hirtelen kattintással kapja el azt a pillanatot, amin tényleg önmagad vagy. Jónak lát, és a jót hozza ki belőled. Wesniczky Zsófia fotográfus története.
„A hullámvölgyek mutatják meg, hogy megy-e a másik nélkül vagy sem. És egy idő után megtapasztalod, ha valaki szeret, ha valakivel összetartozol, az talál okot, a legrosszabb helyzetben is, hogy maradjon.” Egy húszéves összetartozás, Újvári Klára és Farkas Gábor szerelmének története.
Túl kell látni a jelenen. Ez nem ő, ez a valaki nem az a férfi, aki felkap és megpörget a levegőben ha hazaért, akit szeretek – de ez a férfi ott van benne, és vissza is fogom kapni, mert ez „csak” egy átmeneti állapot. Egy házaspár, akiket látva elhisszük, létezik összetartozás, és egymásnak teremtés: Késely Hajnalka és Barnabás története.
Talpig sárga, piros virágos ruhában fogad. Mosolyog, és izgul. De amint mesélni kezd, erő és magabiztosság járja át, „szerencsésnek érzem magam. Pedig nem adattak meg nagy és rendkívüli dolgok az életemben.” Aki szerint sosincs késő: ötvenhét évesen másoddiplomázott, és hatvannyolc évesen elkezdett tangót tanulni – Sipos Zsóka nagymama, óvónő, és mozgásterapeuta története.
Akit a kényszer megbénít. A boldogság a csúcsra repít. Aki színekben lát, izzó vöröset, haldokló lilát. Hazánk legendás festőművésze Mazzag István, nem szeret mesélni magáról, most mégis közelebb enged minket, mint eddig bármikor.
„Azt hiszem, anyám mindent kockára tett ezért a szerelemért. Mármint nem volt semmije: csak a szeretete, az élete, önmaga” – mondja édesanyjáról egy mára háromunokás nagymama, hegedűtanár. Tfirst Alíz története.
A történetek, amikkel találkozom, amiket megismerhetek, erőt adnak és reményt, hogy létezik szerelem, hogy mennyire tudunk szeretni, hogy mekkora őrültség, elszántság és szeretet kell ahhoz, hogy egy életre igent mondjunk annak, annak az egyetlennek… Kaposi Judit jogász és esküvőiruha-tervező mesél, aki bátran mondhatná: ezerszer inkább zuhannék, mintsem soha ne érjek el sehová.
Vannak szavak, történetek, amik valamiért belénk égnek. Ha akarjuk sem tudjuk ezeket elfelejteni. Talán azért, mert éltetnek, vagy mert egykor úgy meggyötörtek. Van egy nő, Pap Éva, aki a férjét megismerve egy különös családi legendába csöppent, és nem tudott tőle szabadulni – megírta hát egy könyvben. Erről a könyvről, a hihetetlen szerelmi háromszögről és annak tragédiájáról már írtunk egy cikkben, ami kapcsán kikristályosodott: az írónő életét, gondolatait is ismerni érdemes. Alább az ő szavai, az ő története következik – kevesebb fikcióval, mint ami a könyvben van, cserébe ugyanolyan mélyen, igazan és szépen.
Szürkéskék szemében kedvesség, valódiság és ismeretlen mélységek rejlenek. Félelem, fátyol és ítélkezés nélkül néz a világra, arra a világra, aminek egykor úgy érezte, az összes fájdalmát cipeli. Egy átélt tragédia során vált felnőtté, erőssé, olyan valakivé, aki mára másoknak is erőt ad a történetével. A Pilates másképp stúdió alapítója, kétgyerekes édesanya, feleség, nő, Csepely Tímea története.
„Nem szeretem azt a bölcsességet, hogy élj úgy, mintha minden nap az utolsó volna. Nekem kell a holnap, hogy tervezhessek, vagy legalább gondolhassak a másnapra. Mindig abban bíztam, hogy a holnap jobb lesz, minden naphoz így álltam” – meséli Sárosdy Zsuzsanna, aki végigjárta azt az utat, amitől szinte mindenki retteg, és amire mégis oly sokan rálépni kényszerülnek. Zsuzsa meggyógyult, magára talált, festeni kezdett. Most pedig elmesélte, min ment keresztül.