Városi betonrengeteg, egymást keresztező utak, el-elsuhanó autók, benzingőz, rohanás, szürkeség. Éppen a buszmegállóban várjuk a következő járatot, amikor alig hallható zümmögésre leszünk figyelmesek. De nem találjuk a hang forrását. Jobbra is, balra is csak a megszokott városkép: fékezések, motorok és munkagépek hangjai. De a zümmögés nem csendesül. Kilépünk a tető alól, felpillantunk, és alig hiszünk a szemünknek.
Minden egy kerítéssel kezdődött. Megláttam, és nem eresztett. Aztán beléptem a kapun, és egy más világba érkeztem. Egy világba, ahol egyszerre kel életre a múlt és válik szebbé a jövő, ahol a páncélok alatt érző szívű, erős és végtelenül bátor emberek rejtőznek. Egy siklósi fiú története az útkeresésről, a küzdelemről, az életről. Egy élet története, ami még sokáig hatással lesz rám.
Az elmúlt években lépten-nyomon azt halljuk, hogy a műanyagszennyezés milyen káros hatással van mindennapjainkra, főképp az előttünk álló, jövőbeli mindennapokra. És ez így is van. Viszont egy nagyon fontos – és legalább annyira káros – anyagról elfeledkezünk. Úgy hívják: beton.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség már régóta aktívan foglalkozik a klímaváltozás kérdéseivel, annak gazdasági és társadalmi aspektusaitól kezdve egészen az egyéni szervezetre mért hatásokig. A jelentések pedig egyre ijesztőbbek.
Azt mondják: az élelmiszerhamisítás egyidős az emberiséggel. A profit és a nyereség utáni vágy annyira el tud hatalmasodni embertársaink felett, hogy néha semmi sem szent. A felkutatott csalásokból legalábbis az a kép tükröződik, hogy a fogyasztás ilyenkor mindenről, csak nem az egészségünkről szól.
Egyre több olyan tanulmány jelenik meg, amely élesen bírálja a modern kor táplálkozási szokásait, a „töltelék” tápanyagok nagymértékű fogyasztását, a kiegyensúlyozatlan arányokat és a mértéktelenséget. Az elnehezítő, szénhidrátdús megoldások helyett bemutatunk egy olyan izgalmas gasztronómiai szegletet, amely nemcsak egészséget, kreativitást, hanem könnyedséget és szellemi frissességet is hozhat mindennapjainkba.
Mondhatni: kemény nő vagyok. A fájdalmat mindenesetre egész jól viselem. De amikor már a kialvatlan, csukott szemeimből utat törnek a közel sem könnyen viselhető fájdalom könnyei… na akkor már én sem vagyok kemény. Túl vagyok rajta. Lassan elhagyhatom a kötéseket, visszatérhetek a kerti munkákhoz – emlékezni viszont még sokáig fogok… nem is tudok mást tenni, mert az átéltek látható jelei évekig elkísérnek majd…
Gyakorta hallani: ilyen csak a filmekben létezik. Mi most megfordítottuk a jól ismert szállóigét, és olyan gondolatokat hoztunk el kvízünkben, amelyek az életben is nagy igazságokként szolgálhatnak. De vajon tudod-e, melyik filmben hangoztak el ezek a bölcsességek?
„Úgy hallottam egy orvostól, hogy a múmia orvosolja a fejfájást, a migrént, a féloldali bénulást, az arc bénulását és az epilepsziát” – olvashatjuk egy arab szerző írásos gyűjteményében. Ez az elejtettnek tűnő mondat pedig sokkal több annál, mint egy közbeékelt megjegyzés: a múmia felhasználásának ugyanis dokumentálható története van. És nem is ez az egyetlen mára eltűnt, zavaros orvoslási praktika a múltból!
A kis hangyától is lehet példát venni. Bár siessen a hangya, mégis későn érkezik. Örül a fülemüle, ha hangyatojást lát. – Ismert magyar közmondások ezek, amelyeknek főszereplője a mindenki által kedvelt vagy épp nem kedvelt kerti rovar: a hangya. Rövid gondolatébresztőnk következik.
Virágkorát éli a bio. Szép lassan kezdünk rájönni, hogy mesterséges adalékok és vegyszerek nélkül nemcsak, hogy tudunk boldogulni, de sok esetben kifejezetten előnyös is, ha nem nyúlunk hozzájuk. De vajon mennyire vagyunk tájékozottak bio-témában? Mert nem minden bio, ami annak látszik. Még akkor sem, ha azt mondják róla… Kvízünkből megismerheted azokat az alapvető szabályokat, amelyekre érdemes figyelned a mindennapokban!
A pásztortáska Európában őshonos, de a világon sokfelé elterjedt gyomnövény – bár nemsokára bebizonyítjuk, hogy inkább gyógy-, mint gyom ez a növény. Az 1700-as évek végéig palackfű néven szerepelt a különböző magyar füvészkönyvekben, de még ma is számos neve ismert, például: paperszény, békatarsoly, porcogófű, élekhalok, gezemice vagy éppen a libazsázs.
