Zsebében ott lapul a fél világ: kis köténytörténelem, hogy ne szégyelld hordani

Amikor nekifogsz a házimunkának, köss kötényt, mondta nagyanyám egykor. Nagy morcosan felkötöttem, és reméltem, nem látja meg senki, hogy nézek ki a virágmintás, fodros szélű darabban. Nagyon gázosnak éreztem, hogy ilyen maskarát öltsek magamra, van nekem rendes ruhám, a kötény az öreg nyanyák hóbortja, gondoltam magamban. De szólni nem szóltam semmit, engedelmesen törölgettem az edényeket, pucoltam a zöldséget. Amikor a fazékban fortyogó paradicsomlé böffentett egy nagyot, és szép piros paca képében vigyorgott rám a kötény rózsái közt, be kellett látnom, hogy csak jó valamire az a kötény, mert nem a szép blúzomon csúfoskodott a paradicsom. De azért amikor csak lehetett, kibújtam a kötény-kötelesség alól.

Honnan jön a kötény?

Egykor a férfiak is hordtak kötényt, először harci öltözetként. A Néprajzi lexikonban olvashatunk a köténytörténelmről, ami ma már elég viccesnek tűnik, pláne ha közben magunk elé képzeljük valamely családtagunkat ekképpen: „A fehér gatyához általánosan elterjedt előbb a fehér vászon, majd a XX. században jobbára a kékre vagy feketére festett vászon- vagy gyolcskötény, mely a gatyánál többé-kevésbé rövidebb.

Előfordul, hogy kissé derék alá kötik, hogy kiemeljék a jó módot jelképező pocakot.

Nadrághoz is vesznek kötényt, ha jószággal foglalkoznak. Díszesebb kivitelben klottból, selyemből kimenőre, táncba is gyakran felvették a gatyához. Nadrághoz ritkább a kötényviselet. A XIX-XX. század fordulóján a színesebb viseletű vidékeken ünnepre kötény is tartozott a férfiak öltözetéhez.”

A női kötény története is hihetetlenül szerteágazó és gazdag példatára a dolgozó és uralkodó osztályok kultúrája közti váltakozó irányú kölcsönhatásnak. Annak érdemes belemerülnie, aki tényleg nem csak eme ruhadarab gyakorlati szerepére kíváncsi. Mert a kötény nemcsak a foglalkozásodra utalhat, de megmutathatja, honnan jöttél, a lakóhelyedet, a tájegységet. Utalhat a családi állapotra, egyes helyeken a kötény megkötésének helye és módja adta tudtára a világnak, hogy szabad-e még a leány keze. De a kötény anyagából, mértékletesebb vagy gazdagabb díszítéséből a család anyagi helyzetére is lehetett következtetni.

A kezdő háziasszonyoknak szóló szakácskönyvek rendre leírják, hogy a főzéshez kössünk kötényt, majd az étel feltálaláshoz egy tisztát. Milyen igaz, hiszen nem túl jó ötlet foltos, pacás kötényben jelenni meg a vendégek előtt. Még a szűk családunk tagjai előtt sem! Mert a csücskébe akarva-akaratlanul is bele fogjuk törölni a kezünket, rá fog spriccelni a sóskaleves meg a pörköltszaft.

Kerti munkához jó tartani külön kerti kötényt. Hogy milyet, arra mindenkinek magának kell ráéreznie. Nekem a kerti munkáskötényem egy pincérkötény megkurtított változata. Belefér minden, aminek ott kell lennie: telefon, szemüveg, kulcscsomó, metszőolló, zsebkendő, ha tudom, hogy valami fontos hívást várok, akkor jegyzettömböcske és ceruza. Ezen lehet nevetni, de a kert 97 méter hosszú, és éppen eleget lépkedek benne így is. Olykor szedek kötényembe gyümölcsöt, ha összefogom a sarkát, éppen belefér a néhány, ami éppen lepottyant, és nem tudom otthagyni. (Ettől lesz néha extrán foltos a ruha.)

 

Vannak szép kötényeim is, hímzéssel, selyemből, vagy régi hagyatékból, amelyeket ünnepnapokon hordok. Ha valamely rendezvényen kóstoltatok, akkor egy különleges darabot választok. Óvják a ruhámat, és mivel egyenesen hozzájuk készítettem vagy választottam őket a turkálóból, nagyon jól is mutatnak együtt! Ezeknek egy hátrányuk van: csak gyönyörűen vasalva szabad felkötni őket, különben éppen ellenkező hatást érhetünk el velük: az a kötény, amely úgy néz ki, mintha épp a rongyoszsákból vagy a kutya szájából húztuk volna ki, kiábrándító.

El kellett telnie sok évnek, míg rájöttem, a kötény praktikus, és lehet csinos is. Kössétek fel bátran, trendi a modern kötény! Nemcsak megvédi a ruházatot, de igazán menő háziasszonynak is láttat. A zsebében meg ott lehet a fél világ.

És egyébként is: „Ha a világ rigó lenne, Kötényemben ő fütyülne” – ahogy azt Weöres Sándor eldalolta.