A Tik-Tokon fel-feltűnő sex roulette-kihívás lényege, hogy védekezés nélkül bújjanak ágyba a fiatalok minél több emberrel. Bár a kihívásban azt mondják, az a lány nyer, aki nem esik teherbe, a „vesztesekre” is gondolni kell: vagy jönnek a Tik-Tok-babák (és velük a lányanyáknak járó, megbélyegzéssel nehezített sorsa), vagy az abortusz traumájával kell megküzdeni.
Ép ésszel, felnőttként belegondolni is nehéz, miért mennek bele a kihívásba a gyerekek.
Mi visz rá egy kislányt, hogy részt vegyen ebben a veszélyes, az egész életére kiható kockázattal járó ostoba „játékban”, amely nemcsak a nem kívánt terhesség, hanem a nemi úton terjedő betegségek miatt is veszélyes?
A legtöbbször az, hogy egy csoporthoz tartozónak érezhesse magát, hogy elfogadják őt, hogy ne kerüljön „kukába”, a közösség peremére. Hogy bátornak és erősnek, rettenthetetlennek tűnjön mások szemében, ezáltal olyan embernek érezhesse magát, aki képes határátlépésre, aki vakmerő – derül ki a cikkből, amiben pszichológus segítségével igyekeznek felgöngyölíteni a veszélyes kihívás hátterében húzódó részleteket. Roberto Ausilio pszichológus és pszichoterapeuta az Il Mattino oldalán a társadalmi szintű elfogadás igénye mögött említi a kíváncsiságot és a versenyszellemet is, pont azokat a tényezőket, amely a valódi életben is meglévő (szintén gyakran megalázó vagy veszélyes) beavatási rituálék elfogadását is eredményezik. A gyerekeknek meg kell mutatniuk, milyen bátrak, hogy többiek elfogadják őket, de a feladatok itt is, ott is észszerűtlenül, irreálisan kockázatosak és rengeteg bennük a megalázó epizód.
Csakhogy olyan nagy az igény a valahova tartozásra, hogy a gyerekek nem mérik fel, a megélt nagy pillanatnak, a győzelemnek akkor is ára és következménye van, ha történetesen senki nem esik teherbe, és nem szed össze betegségeket sem. Mert a felelőtlen, a válogatás nélküli, a nem érett döntés okán vagy szerelemből, hanem a csoportnyomásra bekövetkezett szexuális aktusoknak lehetnek negatív lelki következményei.
A mérleg egyik felén tehát nő a jóleső érzés a fiatalban, mert képes volt a kihívásnak eleget tenni, a másik felén meg az önértékelése csökken drasztikusan. A promiszkuitás, a felelőtlen szexuális magatartás így egyszerre következménye és táptalaja lesz a mélyben dúló lelki zavarok bontakozásának.
Tényleg ideje nagyon hangosan kongatni a vészharangot a közösségi platformokat illetően, mert azok szabályozatlan működése a fiatal generációk biztonságát veszélyeztetik.
Nem lenne ennyire egyszerű ilyen széles körben meghirdetni a kihívást a közösségi platformok nélkül, de akkor sem, ha ezeknek a platformoknak a működését valóban szigorú rendelkezések szabályoznák. A Tik-Tok pedig éppen az egyik leglazábban működő, ezer etikai elvárást figyelmen kívül hagyó oldal, aminek meglévő szabályait is könnyen kicselezheti egy kamasz. A gigacégek szabályozására tett kísérletek egyre másra napirendre kerülnek, reméljük, hamarosan születik mindenki számára elfogadható konszenzus.
Addig is minden korábbinál nagyobb felelősségünk van abban szülőként, hogy észrevegyük gyerekeinken az esetleges intő jeleket. A szótlanság, az étvágytalanság, az elhúzódás, a viselkedésváltozás, vagy a depresszió bármely tünete arra utalhat, hogy az utód bajban van. Egy bajban lévő fiatal pedig az átlagosnál könnyebben rávehető, hogy részt vegyen bármilyen magas kockázattal járó kihívásban, hiszen attól remélheti a gyerek renoméjának emelését, a közösségbe való bekerülést.
Bármilyen irányból is közelítjük meg a kockázatos kihívások kérdését, azt látjuk, baj van, nem csak a szex terén. Másik veszélyes trend, hogy a gyerekeknek addig kell a saját arcukat csípni, amíg az véraláfutásos nem lesz. Nem egy fiatal sebeket ejt az arcán, hegeket hoz létre önszántából. A „choking game” avagy „fulladós játék” kihívásában a felhasználók ájulásig fojtogatják egymást vagy magukat – a kihívás következtében több száz tizenéves fiatal, köztük egy 15 éves magyar fiú vesztette már életét. A „boat jumpingnál”, vagyis „hajós ugrásnál” menet közben ugranak ki egy sebesen száguldó motorcsónakból a vállalkozók, kockáztatva a csonttörést, bénulást. Ebben az akcióban is többen meghaltak már.
A trendek terjedéséből tisztán látszik, hogy nagyon sok a magányos, a megértést és a valahova tartozást igénylő, lelkileg csellengő gyerek, akiknek megértésre, figyelemre, szeretetre, kötődésre lenne szükségük.
Ezeket az igényeket figyelmen kívül hagyni, és kiszolgáltatni az eszeveszett netes trendeknek és csoportoknak hatalmas öngól a családok, de a társadalom számára is.
Tényleg nagy a baj, ha nem teszünk semmit. Például azt, hogy figyelünk a gyerekeinkre, időt szánunk rájuk, éreztetjük velük, a világon mindennél fontosabbak számunkra. Ha emlékeztetjük magunkat: mindenkinek kell tartoznia valahova, és az a legtermészetesebb, ha a gyerek a saját családjában találja meg a biztonság erőt és bátorságot adó érzését.
Ajánljuk még:
Segélykiáltás a bulvár mögött: három sztár három tanulsága
„Én vagyok a szuperfogyi, és nekem jó” – fogyatékosként sem szeretek minden sérült influenszert!
Farsangol az emberiség, kifordul önmagából a világ
