Pallas, a híres német zoológus fedezte fel és írta le 1771-ben az Uráli hegyvonulat térségéből. Egészen Eurázsia tajga övezetétől a Távol-Keletig megfigyelhető, és még Japánban is honos. Sokáig ritka madárnak tartották, azonban Petényi 1855- ben megállapította, hogy az uráli bagoly közel sem olyan ritka a Kárpátokban, mint gondolják, csupán „a megfigyelők és a szakértők száma csekély”.
Táplálékának nagy részét a kisebb emlősök teszik ki: főleg rágcsálókkal táplálkozik- mókusokat és peléket fogyaszt, de étlapján szerepel a nyúl, a kisebb madarak és ritkán a hüllők, kétéltűek is- és találtak már menüjében erdei szalonkát és császármadarat is. A táplálékforrás rendelkezésre állása kulcsfontosságú életének alakulásában, hiszen a költésbe kezdő párok számát nagymértékben befolyásolja a rendelkezésre álló táplálék mennyisége, ami a lerakott tojások számára is jelentős hatással van- olvashatjuk az Urálibagoly-védelmi Munkacsoport leírásában.
Nagyobb faodvakban, korhadt fák üregeiben költ, viszonylag korán, akár már februárban. Kettő, három vagy négy tojást rak, és a fészekalja márciusra már teljessé válik. A tojásokon csak a tojó kotlik, és a fiókák 27–34 nap után kelnek ki. A fiatalok egy hónap után hagyják el a fészket, azonban ekkor még röpképtelenek, 60-80 napos korukra válnak röpképessé. A szülők igazi védelmezők: kifejezetten agresszíven támadnak, ha a fészekhez vagy a fiókákhoz másvalaki közelít. „A gróf egyik erdőőre a mély odúban lévő fiókákat ki akarta szedni, de mielőtt fejszével vagdalni kezdte volna a törzset, pár lépést hátra ment, kis kutyája ellenben a fa tövéhez szaladt. Ekkor az egyik öreg bagoly lecsapott a kutyára, megragadta s a fa fél magasságáig, körülbelül 6 méter magasba szállott vele s bizonynyal elhurczolja, ha a vadász közbe nem lép”- írja róla Chernel.
Az uráli bagoly (Strix uralensis) a zárt, öreg erdőket kedveli. Magyarországon kisszámú fészkelő, fészkelőállománya 120 – 280 pár között mozog. Fészkelőállományának nagysága ingadozó- legnagyobb számban a Zempléni és Bükk hegységben költ.
Az MME tájékoztatása szerint nyugati irányú terjedésének köszönhetően ma már az Aggteleki karszton, a Mátra, a Börzsöny és a Pilis hegységekben is megtelepedett- kóborló, telelő példányaival pedig szinte bárhol találkozhatunk.
Ragadozó madarak, vagy más nagytestű fajok üres fészkét is elfoglalhatja, és a tapasztalatok szerint mesterséges odúkkal könnyen telepíthető- területhűségének köszönhetően akár évekig is használhat egy-egy odút.
Az Urálibagoly-védelmi Munkacsoport beszámolója szerint az utóbbi két évtizedben több száz odú került kihelyezésre az uráli baglyok számára, amelyek egy részében folyamatosan költenek is. Mivel az uráli bagoly területhű, a mesterséges odútelepítési programmal egyben a nehezen, vagy csak rossz arányban felderíthető párok és fészkelési sikerességük mérése is lehetővé válik, így segítve a természetvédelmi és fajvédelmi munkát.
Magyarország madarait bemutató, folyamatosan bővülő gyűjtőoldalunkat itt találják.
