A zátonykócsag (Egretta gularis) a gémfélék családjába tartozó különleges madarunk, aki két színváltozatban is előfordul. A világos egyedek nagyon hasonlítanak a kis kócsagra, míg a sötét változat egyértelműen megkülönböztethető a régió többi gémfajától. Magyarországon rendkívül ritka kóborlóként ismert: mindössze két hivatalosan dokumentált előfordulása van. Világviszonylatban azonban szélesebb elterjedéssel rendelkezik: megtalálható Afrika nyugati partvidékén, a Vörös-tenger és a Perzsa-öböl partjain, valamint India partmenti területein is. Európában csak alkalmanként bukkan fel- élőhelyei főként zátonyok és mangrove erdők, amikben 2-6 tojást rejtő gallyfészke jelzi jelenlétét.
Hazai előfordulás és tudományos háttér
A zátonykócsagot először 1792-ben írta le a francia természetbúvár, Louis Augustin Guillaume Bosc, egy szenegáli példány alapján. A sötét morfológiai változat jellegzetes fehér torka adta az állat tudományos elnevezését, majd a későbbi kutatók különböző rendszertani kategóriákba sorolták, míg végül stabilan a Egretta nembe került. Érdekesség az is, hogy a faj és a kis kócsag (Egretta garzetta) elkülönítése sokáig vitatott volt, de indiai kutatások szerint a két faj költési időszaka eltér, így a természetes kereszteződés ritka a két faj között.
A zátonykócsag hazai dokumentált előfordulásai rendkívül ritkák. Az első példányt 1964. augusztus 5-én észlelték a Biharugrai-halastavaknál, a bizonyítópéldány a Magyar Madártani Intézet gyűjteményébe került. A második eset 2013-ban történt a Kis-Balaton környékén, majd ugyanazt a madarat később a Marcali-víztárolónál figyelték meg. A faj azonosítását tekintve megoszlanak a vélemények: a megfigyelők egy része szerint egészen biztos, hogy zátonykócsag volt, másik részük szerint viszont egy kis kócsaggal alkotott hibridet sikerült lencsevégre kapni.
Elterjedés, élőhely és a zátonykócsag viselkedése
A zátonykócsag elsősorban trópusi partmenti területeken él. Nyugat-Afrikától Mauritániától Gabonig terjed a fő elterjedési területe, de kisebb populációk élnek a Kanári-szigeteken és Spanyolország partvidékén is. A faj India partvidékén, a Pulicat-tó környékén is költ. A madár gyakran előfordul mangrove erdőkben, zátonyokon, lagúnákban és sólepárlók mentén, de ritkán belsőbb tájakon is felbukkan. A western reef heron, azaz a nyugati zátonykócsag néhány egyede Észak- és Dél-Amerikában, valamint a Karib-térség szigetvilágában is fel-feltűnik kóborlóként, és az észlelések alapján feltételezhető, hogy esetleg Brazíliában is kialakulhatnak költőkolóniái.
A zátonykócsag mozgása a sekély vizekben történő táplálékszerzésre specializálódott: gyakran járkál a vízben, lábával kavargatja a medret, vagy szárnyát fel-le mozgatva zavarja a zsákmányt. Halakat, rákokat, puhatestűeket és kisebb gerinceseket fogyaszt, valamint a sekélyebb tengerparti élőhelyeken rendszeresen táplálkozik mudskippers halakkal, amelyek a gébfélék egy speciális, árapály területekhez alkalmazkodó faját jelöli. Ezek az érdekes halak képesek a szárazföldön és a vízben is életben maradni: kopoltyújukon, bőrükön és szájüregükön keresztül is felveszik az oxigént, ugrálnak és másznak a földön, kiválóan alkalmazkodva a változó körülményekhez.
Mint a gémek és kócsagok többsége, a zátonykócsag is kevés hangot ad: mindössze zavaráskor vagy közel a fészekhez hallatja alacsony, recsegő „kwok” hangját. Költőhelyei elsősorban a part menti vizes élőhelyek: a Vörös-tenger környékén a költési időszak júniustól augusztusig tart, míg Nyugat-Afrikában áprilistól szeptemberig, Indiában az esős évszak idején, áprilistól augusztusig számolhatunk költésével.
A zátonykócsag családi élete
Fészkét jellemzően a saját fajával alkotott kolóniákban helyezi el, de előfordul más kócsagok és kisebb gémek társaságában is. A fészket a hím és a tojó közösen építik fel 5-15 méter magasságban, de a mangrove fákban akár 0,6 méteren is találkozhatunk építményeikkel. A fészekbe 2-6, de legtöbbször 3-4 világoskék tojás kerül, a kotlás az első tojás lerakásakor kezdődik, így a fiókák között méretbeli különbségek alakulnak ki. Mindkét szülő felváltva kotlik, közösen vállalva az utódnevelés nehézségeit. A frissen kikelt fiókák fehér alapszínűek, szürke foltokkal, és egy hónapig élvezik a családi fészek melegét.
A fiókanevelés nem könnyű a zátonykócsag számára, hiszen a fiókákat olyan ragadozók fenyegetik, mint például patkányok, a macskák vagy a varjak. A szülők igyekeznek mindentől megvédeni őket, még árnyékolják is a fiókákat a nap legmelegebb időszakaiban, és a táplálékot visszaböfögve etetik őket, főleg apróbb halakkal, rákokkal és puhatestűekkel.
Különleges életmódja, változatos élőhelyigénye és érdekes morfológiai jellegzetességei különleges értéket adnak ennek a madárnak mind a tudományos kutatás, mind a természetvédelem számára.
Magyarország madarait bemutató, folyamatosan bővülő gyűjtőoldalunkat itt találják.
Fotók: Charles J. Sharp/Wikimedia
Magyarország madarai: meglepően sokszínű világ vesz körül minket
Egy helyre gyűjtöttük a magyarországi madarakról szóló sorozatunkat
