Gróf és paraszt: az ellentmondásos zseni, Lev Tolsztoj születésnapjára

Kult

Gróf és paraszt: az ellentmondásos zseni, Lev Tolsztoj születésnapjára

Egy orosz író, akinek műveit világszerte ismerik. Egy ember, aki maga volt a két lábon járó ellentmondás. Egy izgalmas egyéniség, akivel ha leülhetnénk beszélgetni, biztosan nem unatkoznánk. 192 éve ezen a napon született a Háború és béke, az Anna Karenina, a Kreutzer szonáta valamint számos egyéb regény, novella és mese alkotója.

Reggelente elsétálok mellette. Mindig ugyanaz a komoly, felelősségteljes arckifejezés fogad: hosszú és gubancos szakálla tekintélyt parancsol, okos, de kérlelhetetlen tekintete a messzi távolba réved. Lev Tolsztoj bronz mellszobra egy apró téren bújik meg, nem messze a lakóhelyemtől: gyakran vadvirágcsokrokkal emlékeznek meg róla a környékbeliek. Tolsztoj személyiségében talán pont az a legszórakoztatóbb, ami a legbosszantóbb is: az ambivalenciája. Lelkesedése és érdeklődése az élet iránt halála napjáig kitartott – csak éppen a rajongás tárgya és terveinek iránya változott szélsebesen, sokszor a környezete számára tolerálhatatlan módon.

Megtapasztalt szinte mindent, ahogyan Karinthy Frigyes is megfogalmazta: „Korhely és szent. Katona és békebarát. Vadász és állatvédő. Európai és ázsiai. Író, aki a világsajtó riportereinek környilatkozatot ad, s apostol, aki a fényképészek sorfala előtt áldja meg a muzsikokat. Gazdag és szegény. Forradalmár és családapa. Gróf és paraszt. Pogány, aki imádja az életet, s keresztény, kit a Szent Szinódus nem akar eltemetni. Ez a kettősség nem alakoskodás, hanem lénye legbensőbb mivolta.”

A korán árvaságra jutott arisztokrata fiút kezdettől fogva erős hivatásvágy hajtotta. Tanulmányai után katonának állt, azután amilyen gyorsan harcba vonult, olyan hamar megcsömörlött a háború borzalmaitól, és ettől kezdve az erőszakmentesség szószólójává vált.

Ha Tolsztoj valamit kijelentett, annak jó eséllyel szöges ellentétét gondolta és cselekedte nem sokkal később.

Nála gyorsabban senki nem tudott talpra állni egy-egy bukás után. Fiatalkorában egymást érték a kártyaadósságok: a kaszinók, fényes szalonok, hajnalig tartó mulatságok állandó vendége volt. Az eleinte tartózkodó életmódot folytató fiú férfivá érve gyorsan megízlelte a testi szerelem adta élvezeteket (valószínűleg nem egy gyermeke született házasságon kívül). Eszmék és nők követték egymást: mindtől megváltást, megnyugvást remélt. Többször eljátszott a nősülés gondolatával, ám jó ideig nem állt kötélnek és az elhatározás után meggondolta magát: például egy bizonyos Lvova hercegnőt „Párizsban még feleségül akart venni, Drezdában már nem tudta, mihez kezdjen vele.”

Otthon a birtokon: Jasznaja Poljana

Tolsztoj éppúgy volt író, mint földesúr: Moszkvától délre fekvő híres birtoka, Jasznaja Poljana árnyas fái biztosan sok történetet mesélnének nekünk. Az udvarház és a hozzá tartozó kb. 400 hektárnyi terület, ahol Tolsztoj és családja évtizedeken át élt, örökre összefonódott a nevével.

Itt alapított falusi iskolát is: a saját maga által írt tankönyvekből tanította a jobbágyok gyermekeit. Erős pedagógiai érzékkel és szociális érzékenységgel bírt: arisztokrata létére kiállt a parasztok védelmében, sőt élete második felében többször előfordult, hogy a rangos társadalmi és társasági események helyett csapot-papot hátrahagyva, szakadt ruhában kaszált a mezőn.

Két erő összecsap: küzdelmes házasélet

Nem szükséges élénk fantázia ahhoz, hogy elképzeljük az ambivalens lelkű Tolsztoj és nem kevésbé lobbanékony természetű felesége 48 évnyi házasságát. Szofja Andrejevna Bersz 18 éves kamaszlányként ment hozzá az akkor 34 éves „Ljovocska”-hoz, akihez évtizedeken keresztül hűséges, de harcokkal tarkított kapcsolat fűzte.

Hálásak lehetünk, hogy a Tolsztoj-házaspár mindkét tagja szenvedélyesen grafomán volt: naplójegyzeteik őrzik teátrális csatározásaik és béküléseik emlékét.

Egymásnak címzett leveleik érzékletes, olykor szomorú, máskor mulatságos képet festenek a család életéről.

Szonya maga is alkotó ember volt: rendszeresen írt és fényképezett, valamint rajongott a pezsgő kulturális, társasági életért. A birtok irányítása és ügyes-bajos teendői, a 13 (!) szülés és a Tolsztoj-csemeték terelgetése mellett persze önmagára időt találni kisebbfajta varázsmutatványnak bizonyult, amely miatt naplója tanúsága szerint látványosan szenvedett.

Tolsztoj nem keveset köszönhetett neki: esténként, miután Szonya lefektette az évek során gombamód szaporodó gyereksereget, késő éjjelig szenvedélyesen másolta a férfi macskakaparással írt, nehezen olvasható kéziratait és intézte kiadásukat. Nyugodt légkört és hatékony segítséget jelentett férje számára az olyan kimagasló regények születésekor, mint a Háború és béke, vagy az Anna Karenina.

A feleség férje szépirodalmi munkáiért lelkesedett főként, későbbi politikai, filozófiai és vallási nézetei kifejezetten idegesítették. Ahogy teltek az évek, Tolsztoj saját kiteljesedését egyre inkább a paraszti világ egyszerűségében látta, vagyonát pedig szét akarta osztani a szegények között – amit Szonya minden erővel próbált megakadályozni. Házasságuk csúnya válsága során az asszony többször öngyilkosságot kísérelt meg. Tolsztoj egész egyéniségére jellemző volt, hogy a féktelen életélvezet periódusait mély önelemzés, majd bűntudat követte.

Halála napjáig önmaga megismerése hajtotta; kereste a hitet, de háborúban állt az egyházzal.

Fiatalkorában az alábbi „életszabályokat” fogalmazta meg: kötelességek önmaga iránt, kötelességek a felebarátai iránt és kötelességek Isten iránt.

Becsületére legyen mondva: igyekezett betartani őket.

Felhasznált irodalom: Henri Troyat: Tolsztoj élete. A nyitóképen Szergej Mihajlovics Prokugyin-Gorszkij 1908-as felvétele szerepel.

 

Ajánljuk még:

„Naponta akár 80-100 féle bort is megkóstolok” – interjú a magyar sommelier bajnokkal, Evans Victoriával
Egyszerre van otthon Amerikában, Magyarországon és a világ különböző borvidékein, irodája is leginkább a borpince, képzett biztonság- és védelempolitikai szakértő, akit a háta mögött mégis „a sommelier könyvelőnek” neveznek – Evans Victoria magyar sommelier bajnok a szakma nagyjait pipálta le itthon és nemzetközi versenyeken egyaránt. A jó borhoz való finom érzékét édesanyjától örökölte, és úgy tűnik, ez a hatás végül erősebbnek bizonyult, mint az apai minta alapján kipróbált katonai képzés. Nőként szállt ringbe egy Magyarországon még nagyon is férfidomináns pályán: többek között erről is beszélgettünk kiváló borok társaságában.