Boldogasszony hava van, avagy ezért sokkal több a BÚÉK kifejezés, mint hinnéd

Kult

Boldogasszony hava van, avagy ezért sokkal több a BÚÉK kifejezés, mint hinnéd

A szilveszter éjszakája után Boldogasszony havára ébredünk. Csodálatos ünneppel kezdődik az új esztendő: január 1-én Szűz Máriának, Magyarország védőszentjének istenanyaságát ünnepeljük, egyben ez a nap a béke világnapja is – ugyancsak egyházi kezdeményezésre.

Amikor a magyar ember boldog új évet kíván, nem biztos, hogy kellő mértékben tisztában van azzal, milyen mélyen gyökerezik ennek a jókívánságnak az ereje. A személyes, emberi kapcsolatok kovásza egyfelől valóban a minőségi együttlét hétköznapokon és ünnepeken egyaránt, másfelől az ennek értelmet adó egymás iránti figyelem és szeretet, ami pedig ezeken túlmutat: az isteni gondviselés.

Keresztény kultúránk legmélyebb rétegeiben gyökerezik a védelmező anyai erőnek és az isteni gondviselésnek az összekapcsolása: 1038. augusztus 14-én, halála előtti napon az örökös nélkül maradt Szent István király ezért ajánlja fel Magyarországot Szűz Máriának, a Kölcsey–Erkel-féle Hymnus előtt pedig ezért volt a magyarság himnusza a Boldogasszony Anyánk kezdetű egyházi népének, ezért lett a naptári év kezdőnapja Szűz Mária Istenanyaságának ünnepe és ezért hívja a népi kalendárium Boldogasszony havának az év első hónapját. Mennyivel több ez pusztán fogadalmi napnál – ami egyébként ugyancsak az egész évet végigkísérő katolikus Szűz Mária-hagyományban gyökerezik!

A római katolikus vallási hagyományban a szentek között a legelső a Szűzanya, Isten anyja, Jézus Krisztus szülőanyja – őt tisztelték elsőként szentként és az ő kultusza a legerősebb a katolikus egyházban. A Jóisten volt az első Máriatisztelő, ő küldte el követét, Gábriel Arkangyalt Máriához, így az angyali üdvözlettel indult a születéstörténet, amit a karácsonyi misztériumban ünneplünk: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

Karácsony nyolcadnapján pedig Szűz Mária Istenanyaságának ünnepét tartjuk. Szűz Mária Istenanyasága, egészen pontosan a szeplőtelen fogantatás az első és legfontosabb hittitok Máriával kapcsolatban, amit a Szentírásból ismerünk, Lukács Evangéliumának 1. fejezetéből, és amit majd később, 431-ben az efezusi zsinat fogalmazott meg és tett kötelezővé az egyházban. A zsinati határozatot a püspökök tehát a Szentírásban foglaltak alapján fogalmazták meg. A megváltás a Boldogságos Szűzanya nélkül nem jött volna létre, mert az Úr Jézusnak emberi testet kellett magára öltenie, Isten tervei szerint. A Mária-tisztelet tehát kezdetektől fogva, még az egyházszakadás előtti időktől fogva nagyon erős volt a katolikus egyházban, különben Szent István sem ajánlotta volna Mária oltalmába országát. 

A Mária-ünnepek végigkísérik az egész évet: Gyertyaszentelő Boldogasszony (február 2.) Gyümölcsoltó Boldogasszony (március 25.), Sarlós Boldogasszony (július 2.), Havas Boldogasszony (augusztus 5.), Nagyboldogasszony (augusztus 15.), Kisboldogasszony (szeptember 8.), Szűz Mária Szent Neve (szeptember 12.), Hétfájdalmú Szűzanya (szeptember 15.), Rózsafüzér Királynője (október 7.), Magyarok Nagyasszonya (október 8.), Szűz Mária szeplőtelen fogantatása (december 8.).

A római naptár szerint az év még csak 10 hónapból állt, és márciussal kezdődött, később került bele a január és a február. Január Janusról, a kétarcú – előre és hátra egyszerre tekintő – istenségről kapta a nevét, ugyanakkor jelentéstartalmában az ajtónyitást szimbolizálta, február pedig a megtisztulásnak, a tisztálkodásnak volt az ideje. Többek között ezzel függ össze a szilveszter éjszakán gyakorolt szokás, a folyóban való megmosakodás is. Az év rituális kezdetéhez ugyanis hozzátartozott a külső és a belső megtisztulás rituáléja, tehát már a nagyon régi időkben is figyeltek arra, hogy testet és lelket egyaránt felkészítsék az új esztendőre. A pogány hagyomány ugyancsak a tisztaságot és a megtisztulást állította az újévkezdés középpontjába, ahogy az egyház a Mária-ünnepek közül a tisztaságot jelképező, a szeplőtelen fogantatás dogmájában kinyilatkoztatott Istenanyaság ünnepét.

Benczúr Gyula festménye a Szent István Bazilikában – Szent István király felajánlja országát Szűz Máriának / Fotó: wikimedia Comons

A tisztaság és a megújulás mellett január másik jelentése a nyitott ajtó, amelyen keresztül beáramlik a fény. A katolikus egyházban január 1-én kezdődik a házszentelés. Az üdvösség jele a szent kereszt, ezt viszik el minden házba a házszenteléskor, és fel is írják az ajtóra, hogy ide elhozták az áldást. Az egyház tanítása szerint az újév Isten nevében kezdődik, a Szűzanya oltalma alatt.

Január elsejét a hidegháború idején, 1968-ban VI. Pál pápa kezdeményezésére a béke világnapjává nyilvánítottak. Amikor Amerika és Oroszország között már olyan feszült volt a viszony, hogy reálissá vált az atombomba-támadás veszélye, a pápa elkezdett könyörögni, csitítani próbálta a két nagyhatalom vezetőit. Ekkor kezdeményezte, hogy a béke világnapjaként ünnepeljék az év első napját. Később az ENSZ is világi nemzetközi békenappá nyilvánította, így 2000. január 1-től hivatalosan is a béke világnapja.

Mindezek tudatában az új esztendőben méltán érezhetjük magunkat az isteni gondviselés és Szűz Mária kegyelmének gondviselésében a Regnum Marianumban.

Boldog új évet!-köszöntésünkben ezt a gazdag jelentéstartalmat hagyományozzuk tovább.

Ajánljuk még:

 
X
Már követem az oldalt