„A varázslat működik” – Interjú a Mikulás feleségével, aki ma már a Mikulás anyukája

Kult

„A varázslat működik” – Interjú a Mikulás feleségével, aki ma már a Mikulás anyukája

Mindig is éreztem, hogy a Mikulás igen titokzatos szereplője az adventi időszaknak, amióta pedig a feleségével is beszélgettem, aki ma már az édesanyja – igen, igen, nem elírás! –, arról is megbizonyosodtam, hogy gyermeki fantáziám ráérzett a titok lényegére. Komáromi Mária erősített meg ebbéli hitemben, aki hosszú éveken keresztül az „erdei Mikulás” felesége volt, pár éve azonban – amióta nagyobbik fia átvette a stafétabotot – a Mikulás édesanyjaként figyeli, hogyan él tovább a hagyomány.

Különleges család a Mikulásé, különleges feladatokkal és lehetőségekkel. Kik alkotják a családot?

Férjem, János volt „A Mikulás”, és hat gyermekünk van: öt fiú és egy lány. A legnagyobb fiamnak, aki a Mikulás szerepét átvette az apja halála után, hét gyermeke van, de a többi gyereknek is van már saját családja – összesen húsz unokánk van. Az öt fiúból kettő ferences szerzetes lett.

Ennyi gyermeknek valóban külön Mikulás dukál. Hogy kezdődött az erdei Mikulás története?

1973 és 1983 között született a hat gyerekünk, majd a 80-as évek végén, amikor az ötödik fiam olyan 4-5 éves lehetett, kezdtek megjelenni a vattaszakállas vásári Télapók. Akkor kezdtünk el gondolkodni azon, hogy tenni kellene valamit, hiszen a kereskedelmi célok teljesen félreviszik a Szent Miklós püspök küldetéséből és alakjából kialakult Mikulás lényegét. Jött is az isteni szikra, hogy hiszen nekünk van egy nagy szakállas emberünk, János, aki megtestesítheti az igazi Mikulást. Varrtam is neki egy püspöki ornátushoz hasonló ruhát, természetesen pirosat, süveget kapott mellé és készített magának egy püspöki botot, aztán a nyakába pedig fabrikált egy mellkeresztet egy igazi ikonból. A püspöki botjának a végére is tett egy keresztet, ami jeruzsálemi olajfából készült.

Fotó: Komáromi Mária

Megszületett hát a Mikulás, de hogy jutott el a gyermekekhez?

Budán laktunk, közel a Normafához és ott, a környéken van egy Csacsi-rét nevű katlanszerű hely, ahol volt egy kis ház is. Megbeszéltük, hogy az ismerős gyermekeknek szervezünk egy erdei kirándulást, amelynek az lesz a csúcspontja, hogy „véletlenül” találkoznak a Mikulással, egészen pontosan Szent Miklós püspök követével. János felment egy fél órával korábban, beöltözött és sétálgatott az erdőben, majd „összefutott” a gyermekek kiránduló csoportjával.

A Mikulás pedig nemcsak az ajándékokat osztogatta ki, hanem történeteket mesélt és a barátaink házánál, Makkosmárián forró kakaó és kalács is várta a gyermekeket. Később pedig teát és kalácsot adtunk nekik. Mondanom sem kell, óriási sikere volt. Aztán évről-évre megrendeztük, mindig a december 6-ához eső legközelebbi szombaton.

A Mikulás ajándékot is hoz. Hogy sikerült megoldani, hogy Szent Miklós püspök követe meg tudja ajándékozni a gyermekeket?

Készítettünk egy nagy zsákot, amelybe a szülők belecsempészhették az ajándékokat. Ezek kis csomagocskák voltak, nem névre szólóak. Csak azokat feliratozták, amelyeket valamilyen ételallergiával küzdő kisgyermek számára szántak, hiszen ezeket nem lehetett keverni a többivel. Alapvetően nagyjából egyenértékű édességcsomagot készítettek a szülők.

Fotó: Komáromi Mária

A 80-as évek végén elég szokatlan jelenség lehetett az erdőben sétálgató Szent Miklós püspök követe. Hogy reagáltak az arra járók?

A kirándulók és futók megálltak, megbámulták. Egy alkalommal egészen szürreális élményben volt részünk: ott forgatták a Szegény Dzsoni és Árnika című filmet, és a fák törzse be volt festve mindenféle színűre. El lehet képzelni, hogy mutatott ebben a környezetben a sétálgató Mikulás. Odamentek hozzá, hogy kiderítsék, valóságos ember-e, amit látnak.

A kereskedelmi Télapókkal nem lehetett könnyű felvenni a versenyt. Mit mondott Szent Miklós püspök követe a gyermekeknek?

János akkor még fiatal volt, a hosszú szakálla barna volt, nem volt ősz. A gyermekek pedig az ősz szakállú Mikulást ismerték, ezért hihető, hiteles történetet kellett mondani. Elmesélte nekik, hogy ő nem Szent Miklós püspök, hanem a követe, akit a Püspök Úr azért küldött el a gyermekekhez, hogy örömet szerezzen nekik. Egyébként különleges érzéke volt a meséléshez, egyszer még Szent Miklós és Szent Ferenc kapcsolatáról is mesélt a gyerekeknek, ami persze csak fikció volt, hiszen nem is voltak kortársak. De a varázslat működött.

Akik nem ismerték Komáromi Jánost, azon gyermekek számára teljes volt a jótékony „szemfényvesztés”. Hogy reagáltak azok az ismerős gyermekek, akik a családból vagy hitoktatói minőségében ismerték már a Mikulást?

Érdekes volt, ahogy a mi gyermekeink is reagáltak: miközben tudták, hogy a János a Mikulás, valahogy megérezték, hogy bár apu van beöltözve Szent Miklós püspök követeként, olyankor mégsem csak az apu van jelen. Egy alkalommal nem győztem kivárni, hogy elaludjanak a gyermekek, hogy az ajándékokat becsempészhessem. János már régen mélyen aludt, és mikor már úgy gondoltam, hogy a gyermekek is elaludtak, belopakodtam a gyerekszobákba, és elhelyeztem az ajándékokat. Földig érő, piros pongyolám volt. Másnap az én gyermekeim azzal álltak elő, hogy „hát anyu, rendes az apu: képes volt éjjel kettőkor fölkelni, hogy odategye az ajándékokat!”.

Olyan élményünk is volt, hogy az egyik kis unokahúgunk kézen fogva ment a Mikulással az erdőben egy jó darabon, és végig csevegett vele. És aztán otthon előadta, hogy „annyira jó volt, beszélgettem a Mikulással, Komáromi János volt a Mikulás, és akkor a Mikulás azt mondta, hogy…” – tehát bele tudott feledkezni az élménybe. Tökéletesen működött a dolog.

Fotó: Roggs Fényképészet

Az erdei Mikulásból aztán kerületi Mikulás lett. Hogyan bővült Szent Miklós püspök követének „feladatköre”?

Már egy ideje működött erdei Mikulásként, és a templomban is meglátogatta a gyermekeket János, amikor az akkori polgármesterünk tudomást szerzett róla és nagyon megtetszett neki. Polgármesterként a karácsonyi protokollra szánt összeget a kerületi óvodáknak ajánlotta fel: minden évben két-két kerületi óvodát támogatott játékokkal, s ezeket a játékokat vitte el János az óvodákba. Aztán az önkormányzat dolgozóinak is ő lett a Mikulása.

Ennyi helyre nem is lehet eljutni egyetlen nap alatt. A Mikulásnak mégis sikerült?

Persze, hogy nem: egy hétig is járta az óvodákat János, ebben az időszakban nem sokat láttuk egymást, folyton úton volt.

Mennyi ideig működött kerületi Mikulásként?

Úgy 5-6 éven át, 2017-ben bekövetkezett haláláig.

Sajnálom, hogy nem ismerhettem személyesen a Szent Miklós püspök követét megtestesítő Komáromi Jánost. Annyit azonban sejtek, hogy az általa képviselt szellemiségbe és lelkületbe valószínű belenevelődött, ezek nem puszta szerepek. Ki volt ő tulajdonképpen? Milyen ember volt „civilben”?

Eredeti szakmája szerint festőművész volt, de erről sosem szerezhetett hivatalos elismerést, mert egy híres katolikus család másodszülött gyermeke volt. János tizenegygyermekes családban nőtt fel. Apukája nem volt hajlandó belépni a kommunista pártba, de nagyon ravasz, ügyes ember volt, mert körülbelül 30 éven keresztül minden évben megpróbálták beléptetni. Ők annyira komolyan gondolták a katolikusságukat, hogy hivatalos iskolai hittanra íratták be az összes gyereküket: Budapesten körülbelül 25 ilyen gyermek volt, ebből 11 a Komáromi nevet viselte. Szóval híres katolikus család voltak, akkor még a honvédelmi minisztériumban is tudtak róluk. Olyannyira, hogy amikor János a Képzőművészeti Egyetemre felvételizett, nyolcszor utasították vissza azzal a mondással, hogy szakmai kifogás nincs ellene, de az elképzelései antagonisztikus ellentétben állnak azzal, hogy tanári diplomát kapjon. Végül újságkihordóként dolgozott, sokáig ebből éltünk. Majd, a 60-as, 70-es évek fordulóján elvégezte a teológiát – az elsők között volt, akik civilként elvégezhették –, és amikor már lehetett, hitoktatóként kezdett dolgozni.

Fotó: Roggs Fényképészet

Nem lehetett könnyű egy egész életen át küzdeni a hitéért. Más alkalommal is bántották katolikus vallása miatt?

Ő egy végtelenül szabadlelkű ember volt. Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés. Ez abban is megmutatkozott, hogy amikor kemény két évig katona volt a Magyar Néphadseregben, Baján, sokszor volt büntetésben a nézetei miatt. Egy alkalommal kiengedték eltávozásra, mire ő elment katonaruhában a feltámadási szertartásra. Ott mindjárt vagy tíz család is meghívta, hogy „Vitéz Úr, vacsorázzon nálunk!” A következő nap az egész ezred vezetősége teljesen föl volt bolydulva, hogy „Komáromi, maga mit csinált?” Mire János elmondta, hol volt. „De hát nem tudja, hogy katona nem teheti be a lábát a templomba?” Erre János visszakérdezett: „Ne haragudjon, maguknak jó lenne, hogyha olyan ember védené a hazát, aki föladja az elveit?”. Erre már nem volt mit mondaniuk.

Egy másik alkalommal ki akart küldeni Erdélybe 10 darab szentírást, postán. Egyszer csak szóltak a barátai, hogy még nem érkezett meg a csomag, mire János szerzett egy papi reverendát, felöltözött és bement a minisztériumba. Ez a 60-as években elég nagy rémületet keltett mindenkiben, aki szemtanúja volt. A mai napig nem értjük, hogyan tudta elérni, de végül elküldték a csomagot Erdélybe. Ilyen ember vol, egyszerűen nem félt semmitől.

Mi történt Komáromi János halála után Szent Miklós püspök követével?

Legnagyobb meglepetésemre a nagyobbik fiunk, Attila, aki nagyon hasonlít az apjára, átvette a Mikulás szerepét. Évek óta Mikulás a Pannonia Sacra Általános Iskolában. Az ő felesége is varrt neki egy ornátust, és ma már ő az erdei Mikulás. Szűkebb körben jár: eljön a Normafához, és az idén már a Pannónia Sacra Általános Iskola Óvodájába is ellátogat, ami idén nyílt meg. Ide járt és jár iskolába az ő hét fia is.

Kérte ezt tőle valaki, vagy önként vállalta magára az atyai hagyomány folytatását?

Nem kérte senki, mi is meglepődtünk rajta. Azt hiszem, úgy érezte, vállalnia kell ezt a szerepet az apja miatt. Szerencsére valóban nagyon hasonlít Jánoshoz, ugyanolyan hosszú szakálla van neki is, illik is hozzá a Mikulás figurája. Egyébként műszaki érdeklődésű, befelé forduló, zárkózott alkat, nem a szavak embere. Ezért is lepett meg nagyon, hogy ő volt az iskolai Mikulás. Aztán ő lett az erdei Mikulás is, idén is várja a gyermekeket a Normafánál. Ma már segítői is vannak a Mikulásnak, nagyfiúk, akik összegyűjtik a csomagokat a zsákba; az unokáim azért pedáloznak, hogy belenőjenek a Mikulás segítőinek szerepbe.

Fotó: Roggs Fényképészet

Ennyi gyermek és ennyi unoka nem kis kihívást jelent – még ajándékozás szempontjából sem. Hogyan ajándékoz karácsonykor a Mikulás felesége, aki ma már a Mikulás édesanyja is egyszemélyben?

A családban már régen leszoktunk arról, hogy mindenki mindenkinek ad ajándékot. A gyerekeimtől én szoktam ajándékot kapni, az unokáknak pedig én adok. Egyébként minden család otthon ajándékoz. Szeretek korcsoportok szerinti élményajándékot adni: ilyenkor elviszem két-három hasonló korú unokámat valahová, például az óriáskerékre.

Hitoktatóként dolgozik a Pannonia Sacra Általános Iskolában. Nyilván az ottani gyermekek is tudták, tudják, hogy a Mikulás felesége, ma pedig az édesanyja. Hogyan éli meg ezt a különleges minőséget?

Oh, nagyon jó érzés volt. Egy alkalommal az iskolában egy nagyobb, szemfüles kislány kiszúrta, hogy Szent Miklós püspök követe kezén jegygyűrű van, és ezt megmosolyogtuk, de mindig működött a varázslat. Ma már nem én segítek a fiamnak, Attilának, hanem az ő feleségére hárulnak ennek a mozgalmas időszaknak a teendői. És ez így van nagyon jól!

Ajánljuk még:

Minden, amit a kullancsokról tudni kell – Dr. Lakos András ambulanciavezetővel beszélgettünk

Kullancsot találni a gyerekben, magadban: ijesztő. Félünk a feje beszakadásáról, de nehéz kiszedni, mert nem ereszti a bőrt, iszonyúan kapaszkodik, ráadásul rettegünk a betegségektől, amiket terjeszt. A Lyme-kór különösen kinőtte magát valami furcsa, alattomos fertőzéssé, ami látszólag mindenféle tünetet okozhat évekkel később is, és rengetegen szenvednek tőle. Milyenek ezek a betegségek valójában? Hogyan védekezzünk a kullancsok ellen hatékonyan? Mit tegyünk csípés esetén? Dr. Lakos András infektológus szakorvossal az MTA doktorával, a Kullancsbetegségek Ambulanciájának vezetőjével beszélgettünk erről.

 
X
Már követem az oldalt