Védett növényeink: a tavaszi hérics

A tavaszi hérics (Adonis vernalis) – természetvédelmi értéke 5 000 forint.

Termete igen változó: az alig öt centis magasságú egyedektől egészen a negyven centis óriásokig találkozhatunk példányaival.

Sárga, csúcsálló virágai gyakorta tűnnek földön ülőnek, de a szár később növekedésnek indul, és magasra emeli a színes fejeket. A tavaszi hérics megismerhető jellegzetes, kétszer-háromszor szárnyasan összetett leveleiről és keskenyfonalas levélsallangjairól.

Fotó: 123RF 

Keskeny sziromlevelei fénylőek, csészelevelei pedig zöldes vagy ibolyás árnyalatban úsznak. Enyhébb idő esetén már február végétől, de alapesetben márciustól számíthatunk virágzására, amelyben akár júniusig is gyönyörködhetünk.

Magjainak terjesztésében sokat segítenek a hangyák, így ha egy jól látható hangyaboly mellett sétálunk el, érdemes körülötte is körbenéznünk, hátha éppen most bújnak ki a héricsek.

Eurázsiai-kontinentális flóraelemünk, amely az ország számos területén fellelhető: az Északi-középhegység, a Dunántúli-középhegység, a Mecsek, a Villányi-hegység, a Soproni-hegység, a Balfi-dombvidék, Kemeneshát, Külső-Somogy, a Baranyai-dombvidék, a Geresdi-dombvidék, a Szekszárdi-dombvidék, a Tolnai-hegyhát, a Kis-Alföld, Mezőföld, Sárköz, a Szentendrei-sziget, a Pesti-sík, a Turján-vidék, a Duna–Tisza köze, a Nyírség és a Tiszántúl is helyet ad állományainak.

Fotó: 123RF  

A tavaszi hérics egyike azon fajoknak, amelyeknek előfordulási adatait a már többször bemutatott Vadonleső program is gyűjti.

A megfigyelések alig pár perc alatt bejelenthetők a Vadonleső oldalán, így minden lelkes természetjáró hozzájárulhat a faj hosszútávú megőrzéséhez. 

A megfigyelés során érdemes keresnünk a megkülönböztető bélyegeket, mert közeli rokona, a szintén sárga virágú volgamenti hérics (Adonis volgensis) is utunkba akadhat, azonban ez a faj szélesebb, a fonákján szőrös levélsallangú, és jelenlegi tudásunk szerint csak Békés megyében fordul elő. A nemzetség további két fajának felismerése azonban nem fog gondot okozni, ugyanis a lángszínű hérics (Adonis flammea) és nyári hérics (Adonis aestivalis) virágai nem sárgák, hanem pirosak.

Fotó: Pixabay / Bencs János

Mérgező hatása ellenére a tavaszi hérics egyike azoknak a gyógynövényeknek, amelyeket hosszú időn keresztül gyűjtöttek az emberek – ez nagymértékben veszélyeztette állományait. Szívműködési zavarok esetén elterjedt volt használata, és mivel nagyon hatásos kezelésekhez járult hozzá, termesztésbe vonása is figyelmet kapott. 

Gyökereit tömegével ásták ki, és ahogyan az emberi tevékenység egyre közelebb került a természetes élőhelyekhez, a vegyszerek és műtrágyák az állományainak helyet adó területekre is elértek. A tavaszi hérics viszont nehezen viselte ezt, mert kifejezetten érzékeny a vegyszerekre, így számos területről eltűnt vagy nagymértékben visszaszorult.

Fotó: 123RF 

Kétféle drogja ismert: a gyökérdrog (Adonidis radix), amit kora tavasszal vagy késő ősszel ástak ki, és szárított, virágos föld feletti hajtása (Adonidis herba), amit virágzásakor gyűjtöttek. A IV. Magyar Gyógyszerkönyvben (1934) még szerepelt a herbája, és sok ország gyógyszerkönyvében megtalálható volt, a védelem miatt azonban nem szerepel a jelenleg érvényes gyógyszerkönyvekben.

Erős hatása miatt háziszerként történő alkalmazása kifejezetten kockázatos, ezért herbájából gyógyszerészeti készítményeket állítanak elő, amelyeket kardiotonikumként, szívgyógyszerként alkalmaznak.

Veszélyessége miatt azonban mindent a szemnek, semmit a kéznek! Jártunkban-keltünkben csak messziről gyönyörködjünk benne, vigyázva állományaira és saját magunkra is!

Nyitókép: 123RF