Azt a bihari túránkat talán sosem fogom elfelejteni. Az eső napok óta egyre csak szakad, az ösvények helyén bakancs fölé érő vízfolyások zúgnak, az átázott ruhákat az esti tűznél szárítgatjuk. A hegycsúcsra érve aztán varázsütésre megváltozik minden. Az addig esővel teli felhők hirtelen szétoszlanak, hétágra tűzni kezd a Nap, mi pedig fáradtan a ködpamacsokat gőzölgő hegyi rétre roskadunk, és hagyjuk, hogy tagjaink végre átmelegedjenek a napsütésben. A fűben fekve fejemet oldalra fordítom és a látványtól tátva marad a szám, de szerencsémre ez éppen jól van így!
A hegyi rét alja ugyanis tele volt áfonyával, de olyan bőségben, melyhez hasonlót sem előtte, sem azóta nem láttam. Az első adag érett áfonyáért éppen csak a fejemet kellett mozdítanom, s az apró bokrocskákról már haraphattam is az érett gyümölcsöket. Kicsik voltak, az már igaz, méretük meg sem közelítette a szupermarketek polcain kapható „áfonyák” nagyságát, de valami egészen telt, fűszeres ízzel bírtak. Nem csoda, hogy már az ősemberek által használt barlangokban is találtak áfonyamaradékokat!
Az áfonya jótékony hatásai
A hazánkban több helyen is honos, mindössze 20-40 centiméteres magasságra megnövekedő cserjének azonban nemcsak a bogyója, de a levele is igen értékes. Összehúzó és fertőtlenítő hatása mellett igazoltan pozitív hatással van a vércukorszint csökkentésére, ezért cukorbetegek számára összeállított teakeverékeknek összetevője lehet.
Gyümölcse nagy mennyiségben tartalmaz különféle vitaminokat. Magas A-vitamin-tartalmának köszönhetően gyümölcsének, vagy az abból készült kivonatoknak az alkalmazását szemproblémák esetén javasolják. Érdekesség, hogy ugyanezen ok miatt rendszeres fogyasztását a II. világháború során vadászrepülő-pilótáknak is utasításba adták.
Teájának és termésének friss formában történő fogyasztása mellett a növényt számos egyéb módon is feldolgozhatjuk. Egyik legismertebb módja ennek, ha pálinkát készítünk belőle, melynek aztán a bogyókkal meg is ágyazhatunk, aminek következtében az amúgy víztiszta pálinkát az alá rakott áfonyaágy sötétlilára festi. Az ágyazás mértékével azonban érdemes odafigyelni, nehogy az áfonya cseranyag tartalma túlzottan keserűvé tegye az amúgy különösen fűszeres ízű és illatú italt!
Annak ellenére, hogy számos gyógyhatása van, és a termését a konyhában is szerteágazó módon felhasználhatjuk, nem könnyű igazán jó, valódi áfonyát találni. Az csak egy dolog, hogy a természetben ritkán találkozhatunk vele, azonban termesztése sem könnyű feladat!
Az áfonya termesztése
Bár hazánkban meszes és savanyú talajú területeken egyaránt találkozhatunk különböző áfonyafajokkal, a termesztett változatok zöme mégis inkább a savanyú talajokat kedveli. A nem eleve ilyen talajadottságú területeken a megfelelő ültetőközeg kialakítása és fenntartása bár nem lehetetlen, de komolyabb kertészeti felkészültséget és nem kevés odafigyelést igényel.
Borbás Marcsi a Kertem című sorozat egyik adásában megmutatta, ő miképpen próbálkozik őrségi kertjében az áfonyatermesztéssel:
A talaj kémhatása mellett sok faj az öntözővíz minőségére, keménységére is érzékeny, leginkább a lágy esővizet kedvelik. Mivel sekélyen gyökeredzik, ezért gyorsan kiszáradhat, aminek elkerülését a növény környezetének takarásával, mulcsozásával is elősegíthetjük.
A sok különleges igényét szabadföldben is kielégíthetjük, azonban dézsába ültetve sokkal könnyebben ideális körülményeket tudunk neki teremteni!
Ajánljuk még:
Vágott vagy mű? A kérdés nem is olyan egyszerű
Rebarbara-okosság: 5x5 tudnivaló a zöldségnek hitt gyógynövényről
Nemes fehér csillag: a havasi gyopár
