Magyarország madarai: a kormos légykapó

A kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) hazai fészkelőállománya alig 30-60 pár, fészkelőállományának trendje mérsékelten csökkenő. Ha szerencsés esetben költ is idehaza, akkor is csak egy alkalommal – tojásainak száma 4 és 8 között várható. Fiókái 12-14 napra kelnek ki, és 16-18 naposan hagyják el az odút. 

Egyaránt megfigyelhető az erdős területeken, a szántóföldeken, vidéki kertekben és városi régiókban is: természetes faüregekben és mesterséges B-típusú odúkban számíthatunk megtelepedésére.

Legszívesebben a magas, korhadt fák odúiba készíti fészkét, amit főleg száraz fűvel és fahánccsal bélel ki.

Fotó: Wikipedia / Marton Berntsen 

Testhossza alig 13 centiméter, testtömege mindösszesen 10-15 gramm. A hím tollazata fekete és fehér színű, a tojóé szürkésbarna, fehér szárnytükörrel- a fiatal egyedek pedig barnás színűek. Vonulás idején bár rövid időre, de birtokba vehetik kertjeinket: mindig valami kiugró ponton, kerítésdróton, oszlopon vagy karó hegyén, alacsony ágakon üldögélnek. 

Hazai költésük mindig is kiemelten foglalkoztatta az ornitológusokat: az 1900-as évekből számtalan kormos légykapó után kutató terepi beszámoló látott napvilágot. Az egyik legelső, költéséről írt feljegyzés Barthos Gyula nevéhez köthető, aki 1906 nyarán egy pár fészkelését rögzítette Iharosberényben. Később Chernel István így ír róla az Aquila 1909-es számában:

„Madártani kutatásaim közben évek hosszú során különös figyelemmel kerestem a kormos légykapót nyárnak évadján hazánkban, hogy fészkeléséről bizonyságot szerezzek, de minden fáradozásom meddő eredménnyel járt, míg végre az év május havában örömömre megfigyelhettem, hogy Kőszegen, a Széchényi tér nevű sétálóhely fáira kifüggesztett mesterséges fészekodvak egyikét a kormos légykapó foglalta el”. 

Fotó: 123RF 

Amennyire ritka volt fészkelése, annyira nem volt az vonulása- alkalomadtán akár tömegesen is. A korabeli feljegyzések szerint 1881. április 25-én és a következő napokon Sopron vidéke csak úgy hemzsegett tőlük. „A szó szoros értelmében minden bokrot, minden facsoportot, minden erdőcskét, kertet elleptek, május 3-ával, azután nyomuk veszett” – olvashatjuk. 

Alföldi költését először 1993-ban figyelték meg Szeged közelében, Sándorfalván. Itt középkorú, fekete- és erdeifenyővel elegyes tölgyesben találták meg egy pár fészkét, majd 1998-ban Debrecen mellett is egy újabb párét:

„1998. május 12-én az egyik C-típusú odúnál hím kormos légykapót figyeltünk meg. Az odú ellenőrzésekor sikerült az odúban lévő tojót is azonosítani, ami szintén kormos légykapó volt. Az odúban 7 tojásos fészekaljat találtunk, amiből néhány nap múlva 5 fióka kelt ki. Az odútelepen egy másik, nagy méretű, „B" típusú odúban az ellenőrzés során kotló kormos légykapó tojót azonosítottunk. Azonban ezzel a tojóval egy örvös légykapóhím állt párba. Ebben a fészekben a teljes fészekaljat 6 tojás alkotta, amiből május 23-án 5 fióka kelt ki” – szól a feljegyzés. 

Fotó: 123RF 

Ahogyan az a fenti megfigyelésből is kiderül,

a légykapók esetében nem ritka, hogy a kormos légykapók az örvös légykapókkal állnak párba.

Egyike azon fajoknak, ahol nem akadály a más fajhoz tartozás, és a vegyes szülői pár ugyanolyan gonddal és figyelemmel neveli fel a fiókákat, akikről még a kirepülés után is gondoskodik.

Fotó: 123RF  

A légykapókkal kapcsolatban nagyon érdekes vizsgálatsorozatot végzett a svéd Lappföldön Nyholm és Myhrberg, akik 12 éven keresztül vizsgálták egy 300 mesterséges odúból álló odútelep kormos légykapóit. Arra voltak kíváncsiak, hogy a populáció hány százaléka tér vissza a következő évben ugyanerre a telepre. Azt tapasztalták, hogy az egyéves hímek 21-25%-a tért vissza, míg a tojóknál csak 8%. A legalább kétéves madaraknál mindkét nemnél 50% volt a visszatérési arány. Összesen 1260 tojót és 840 hímet gyűrűztek meg. A kutatást végzők feljegyezték a két egymást követő évben igénybe vett odúk távolságát is: a hímek 20%-a ugyanabba az odúba tért vissza, 50%-uk pedig 100 m-en belüli odút foglalt el. A tojók azonban lényegesen távolabbra mentek: csak 25%-uk fészkelt 100 m-en belül. 

Bár a kormos légykapó szereti a legyeket, nemcsak azzal táplálkozik: gyakorlatilag minden repülő rovar szerepelhet az étlapján, még a lepkéket is megfogja.

Jellegzetes a zsákmány elkapása és elfogyasztása is: a faághoz csapkodja, letöri a szárnyait és lábait, az emészthetetlen kitinpáncélt pedig visszaöklendezi.

Fotó: 123RF   

Megtelepedésének ösztönzése nem elhanyagolható, ugyanis

ha sikerült egy-egy párt kertünk körül marasztalnunk, akkor máris sokat tettünk növényeink természetes védelméért.

B-típusú odúk kihelyezésével nagyban növelhetjük esélyeinket, és ne felejtsük el öreg, korhadt fáink védelmét sem, mert ahogy sok már élőlény számára, úgy a kormos légykapó életében is fontos szerepet töltenek be.

Nyitókép: 123RF