Magyarország madarai: a kék cinege

Emlékszem, mikor először pillantottam meg egy magányos kékcinegét az öreg meggyfa csupasz ágain. Egy apró, fürge, és rendkívül színes madár, amelynek hűvös árnyalatokban pompázó tollazata még a legzordabb és legsűrűbb télben is felhívja magára a figyelmét.

Játszi könnyedséggel környékezi meg az etetőt, kikerülve a legdominánsabb madarakat is, és a legnagyobb türelemmel képes megvárni azt a pillanatot, amikor szabad az út az eleség felé. Halvány sárga, kék és fehér tollazata szemet gyönyörködtető, és ha kellően óvatosak és tisztelettel teljesek vagyunk irányába, akkor a szezon végére már a közeli ablakból is megfigyelhetjük- megszokva látványunkat már nem repül el a lombkorona védelmébe.

Fotó: 123RF 

„Lényében és viselkedésében a széncinege kisebb kiadása. Ép oly szorgos, ügyes, szemtelen, vidám, élénk, majdnem ép olyan kíváncsi, indulatos, hirtelen föllobbanó, civódó. „Ha elég ereje volna – mondja Naumann – nem egy nagyobb madárral is kikezdene, mert mikor mérges, erősen vagdal csőrével, ellenségét elszántan csipkedi s tollait felborzolva haragos külsőt ölt.” A ragadozó madaraktól azonban igen fél s ezért mindig szemfüles; veszély idején azonnal figyelmeztető hangját hallatja, a mit a többi apró madár is jól megért s idejekorán menekül” – olvashatjuk Chernel István leírásaiban. 

Nevét – nem meglepő módon – kék fejtetőjéről és kékes szárny- és farokvégéről kapta. Torka, valamint fehér arcfoltjait közrefogó szem- és nyakszalagja fekete, hasa sárga, háta és szárnyai zöldes színűek. Farkuk szürkéskék, lábuk sötétkék. 

A kék cinege Európa-szerte elterjedt faj, odúban költő, városokban, árterekben, zárt erdőkben, gyümölcsösökben és parkokban is megtalálható madarunk.

Fészkét gyökér, szalma és fűszál alapra mohából készíti, és gyakorta figyelhetjük meg, hogy a környéken gyűjtött háziállat-szőrrel béleli. Kedvező környezeti feltételek mellett fészekalja kifejezetten nagy lehet: láttam már 13 tojásból álló fészekaljakat is.

Fotó: 123RF  

Márpedig a népes család, a bővülő következő generáció nagyon is fontos, hiszen a kék cinege számos olyan ökoszisztéma-szolgáltatással segíti mindennapjainkat, amelyek nélkül igencsak nehéz lenne boldogulásunk.

A közelgő költési szezonra készülve nem árt tudnunk róla, hogy fiókáit kizárólag állati táplálékkal (hernyók, pókok, lószúnyogok) eteti: szúnyogok, pókok, hernyók is bőven kerülnek az étlapjára.

De tavasszal a szülők is leszoknak a magokról: ahogyan éled a természet, úgy térnek át ők is a rovartáplálékra. Nem nehéz tehát kitalálnunk, hogy a kék cinege igen aktív munkát végez a kertünkben: rovarfogyasztásával pedig jelentős mennyiségű kártevőtől szabadítja meg növényeinket.

Érdemes tehát segítenünk boldogulását, hiszen

az elmúlt évtizedek nem megfelelő erdőgazdálkodási gyakorlata következtében elpusztult az a holtfa állomány, amely a kék cinegéhez hasonló, az erdőhöz kötődő fajok fészkelését biztosította.

Természetes odúk hiányában márpedig nagy a gond, így minden, a kertben kihelyezett madárodú nagymértékben segítheti a fajok életben maradását.

Fotó: 123RF  

A kék cinege termete apróbb, mint a széncinegéé, így nemcsak a „B” típusú odúban, hanem a kisebb berepülő nyílású „A” odúban is számíthatunk költésére. Az odútelepen végzett megfigyelések eredményei azt mutatják, hogy érdemes kihelyeznünk több „A” típusú madárodút is, mert ezzel nagymértékben megnöveljük annak esélyét, hogy egy-egy kékcinege pár nálunk lel családi fészekre.

A modern technológiának hála, ma már élőben is megfigyelhetjük, mi zajlik egy madárodúban. Szotyi, a híres kék cinege már lelkesen vizsgálja az odút – talán éppen azt ellenőrzi, hogy alkalmas lesz-e a közelgő családalapításra: 

Az első tojásokra április elején számíthatunk, de időjárástól függően már korábbi költéseket is tapasztaltunk. A tojó 14 napig üli a tojásokat, de hideg és esős tavaszokon 20-21 napos kotlás is előfordulhat. A fiókák 18-22 napig maradnak a fészekben, ezalatt a szülők folyamatosan táplálják őket: naponta több százszor fordulnak, hogy az éhes csőrök mindegyikébe elegendő lárva és rovar jusson. A tölgyilonca, a kis téliaraszoló, a fésűscsápú bagolylepke fajok hernyói, a poloskalárvák, a lószúnyog, a bársonylégy és számos bogár szerepel a kék cinege étlapján, de a peték, a pajzs- és levéltetvek elfogyasztásával is számottevő hasznot hoz a lelkes kertművelők számára.

Fotó: 123RF  

„Különösen etetési időben serény, a fák, bokrok vékonyabb gallyaiból óránként mintegy félezret vizsgál át. Fiainak naponta 4-500 alkalommal visz enni, ami a nevelési időszakban összesen körülbelül 5-6000 fordulónak felel meg. Megszámolták, hogy egy egyed naponta 5-600 kisebb rovar mellett még 1500-2000 petét is elfogyaszt. Az egész család évi tevékenységét nézve pedig sok-sok millió erdészeti és mezőgazdasági kártevő elpusztítását írhatjuk javára” - olvashatjuk Fintha István leírásában.

A kék cinege tehát nemcsak kertünk esztétikai értékét növeli, hanem segít biztosítani annak ökológiai egyensúlyát is- nem beszélve azokról a csodálatos pillanatokról, amelyekhez megfigyelésük által juthatunk.

A kék cinege természetvédelmi értéke 25 000 Ft,

de ne ezért óvjuk és segítsük, hanem azért, mert jelenléte, kertünkben végzett munkája és az életközösségben betöltött szerepe elengedhetetlen egy megfelelő táplálékot, egészséget és boldogulást biztosító élethez.