Az, akinek van komposzt a kertjében, bizonyára tapasztalta már, hogy hűvösebb hajnalokon a kupac gőzölög, és a hó is nehezebben marad meg rajta. Ez annak köszönhető, hogy a szerves anyagok lebontása jelentős hőtermeléssel jár,
egy jól összeállított komposztáló belsejében a hőmérséklet akár a hetven Celsius-fokot is elérheti.
Túl azon, hogy ezen a hőmérsékleten a legtöbb kórokozó elpusztul, tehát a komposztáló szétbontása után egészséges anyagot tudunk a földjeinkre kijuttatni, ezt a hőt akár egyéb célokra is felhasználhatjuk!
Mindenekelőtt fontos tudni, hogy hőképződésre csak akkor számíthatunk, ha a komposztunkban ideális – körlülbelül harminc az egyhez – a zöld és a szárazabb anyagok, azaz a nitrogén és a szén aránya, illetve a kupac oxigénellátottsága is megfelelő, máskülönben a kedvező korhadás helyett kellemetlen szagokkal is járó rothadási folyamatok indulnak be.
Ugyan a komposzt hőjét már a régi templomos lovagok is hasznosították épületeikben, először a hetvenes években írta le Jean Pain francia feltaláló egy ilyen rendszer működését, amely energiaszükségletének száz százalékát kielégítette. A vizet hatvan Celsius-fokra melegítette, amelyet mosásra és melegítésre használt. Ő a komposztálódási folyamat során termelődő biogázt (metánt) is felhasználta egy áramfejlesztő működtetésére.
Ha csak hőenergia előállítására használnánk, a komposztkazánnak is nevezett technológiát elég könnyű kiépíteni. Lényege, hogy
a komposztban egy spirális csővezeték fut, ha ebbe vizet engedünk, akkor azt a komposzt felmelegíti.
A vizet szivattyúval keringetve egy alacsony hőfokú rendszert tudunk kiépíteni, amelyet a használati melegvíz előállításán túl akár a cserépkályha mellett rásegítésként működő padló- vagy falfűtésre is ráköthetünk, de akár saját fóliasátrunkat is melegíthetjük vele.
Egy ilyen komposztkazánnak rengeteg előnye van, hiszen a melegvíz előállítás mellett a működése során értékes komposztanyag is termelődik, miközben a szervesanyagok füst nélkül „égnek el”, így még a levegőt sem szennyezi.
Fontos ugyanakkor, hogy a komposztkazán kialakításába csak akkor kezdjünk bele, ha hosszabb távon is van elegendő szervesanyag. Körülbelül tíz köbméteres komposzttal számoljunk, viszont a mikrobiológiai lebomlási folyamat akár egy évig is termel hőt – például az említette Jean Pain komposztkupacaiban a belső hőmérséklet még hideg téli időben is 18 hónapon keresztül hatvan Celsius-fok fölött maradt. Ha a komposzt adott, illetve van olyan rendszer, amit hatékonyan fűteni tudunk vele, már csak egy kellően hosszú csőre és néhány tettrekész emberre van szükség az összeállításhoz! Elkészíteni ugyanis nem nehéz, éppen ezért – vagyis ismeretlenesége okán – nincs kész, megvehető komposztkazán, viszont már többen építettek házilag ilyen rendszert, itt találtok hozzá leírást.
Arról pedig, hogy hogyan érdemes komposztálni, Marcsi itt mond el mindent, amit tudni érdemes:
Ajánljuk még:
Angliából importált államalkotó faj, ami megmentette az új-zélandi lóherét
Csak versben kedves, valójában hatalmas károkat okoz a kertben – a cserebogárról
Fenyő, orgona, galagonya – Az első gyűjteni- és befőznivalókról
