Kert

Így védekezzünk természetesen a nemkívánatos levéltetvek ellen

A levéltetvek nemcsak a kultúrnövényeket, de akár a szobában tartott, vagy a tél során fagymentes helyen teleltetett növényeinket is megtámadhatják. A levelek, virágok, hajtások nedveit szívogató kártevőknek ráadásul nem csupán az egyedszámuk lehet óriási, de fajszámuk is hetven fölött van! Kétségbeesésre azonban semmi ok, a levéltetű ellen sok esetben akár házi módszerekkel is sikerrel felvehetjük a harcot!

A kártevők jelenlétére többféle tünetből is következtethetünk. Legjellemzőbb, hogy növényeink levelei bepöndörödnek, lehullanak, hajtásaik csökevényesednek, pirulnak-sárgulnak. A 2-3 miliméteres, szárnyas és szárnyatlan alakban is felbukkanó kártevők erősebb fertőzöttség esetén jól látható csoportokban boríthatják a növényt, melynek édes nedveit szúró-szívó szájszervükkel szívogatják. A káposzta-levéltetűt talán kevesebben ismerik, de feltehetően a legtöbbünk találkozott már a cseresznyén, vagy a bodza virágzatán akár komolyabb réteget képző fekete-levéltetvekkel.

A levéltetvek „normál esetben” ősszel párzanak, azonban ideális körülmények között a nőstények szűznemzéssel (a hímekkel való találkozás nélkül) tavasszal és nyáron is képesek utódokat világra hozni – akár naponta húsz egyedet! Ennek alapján könnyen érthető, hogyan tudják a tetvek akár egyetlen egy nap alatt ellepni kedvenc növényeinket!

De mit tehetünk, ha a kártevők minden gondoskodásunk és igyekezetünk ellenére is megjelentek szobában tartott növényeinken?

Ha enyhébbek a tünetek, a tetveket akár egészen egyszerűen leszedhetjük, letörölhetjük a növényről: az amúgy lassan mozgó élőlényeket egy nedves, puha anyagú textillel könnyen eltávolíthatjuk a levelekről. Cserepes növényeinket – kíméletes üzemmódban – akár a zuhany alatt is megtisztíthatjuk! A nem túl hideg, nem túl meleg hőmérsékletű vízzel óvatosan mossuk meg a növényt, mindvégig vigyázva a cserépben lévő föld kimosódásának elkerülésére!

A levéltetvek jelenlétére nemcsak a növények elváltozásaiból, de akár más ízeltlábú fajok hirtelen megjelenéséből is következtethetünk! A hangyák egy része például kifejezetten rajong a levéltetvekért – egészen pontosan azok cukrokban gazdag ürülékéért, az úgynevezett mézharmatért! Az állatok viselkedését kutató etológusok többször leírták, hogy egyes hangyafajok a mézharmat spontán fogyasztása mellett a levéltetveket kifejezetten ösztönzik annak kiválasztására: a tetveket csápjaik csapkodásával ingerlik és serkentik az energiában gazdag „eledel” kibocsátását.

Szintén következtethetünk a levéltetvek jelenlétére, ha kertünkben a szokásosnál jóval több „rendes” katicabogárral találkozunk, (a hatalmas tömegekben megjelenő „import” harlekin katicák jelenléte egészen más okra vezethető vissza!) mivel a hétpettyes katica egyik fontos táplálékát éppen a levéltetvek jelentik.

A tetvek ellen házilag is készíthetünk olyan permetszereket, melyek egy kezdődő, vagy egy gyengébb fertőzés esetén megoldást jelenthetnek. Két-három evőkanál szódabikarbóna, ugyanennyi ecet és mosogatószer fél liter vízben való elkeverésével kiváló házi permetlevet készíthetünk, mellyel a tetvesedés kezdeti szakaszában eredményesen kezelhetjük szobanövényeinket.

A szódabikarbóna mellett erősen aromás növényekből is készíthetünk permetlevet! A fokhagyma, menta, levendula, csalán összemuszult, vízzel készült keverékét egynapos állást követően forraljuk fel, és szűrést követően már permetezhetjük is a növényekre!

Szabadföldön a tetvek ellen növénytársítással is védekezhetünk, ha a tetvesedésre érzékenyebb növények közé erősebb illatú (szurokfű, körömvirág), vagy kifejezetten riasztó hatású (fokhagyma, hagymafélék) növényeket telepítünk.

Gyümölcsfáink, nagyobb méretű egyéb növényeink tetvesedése esetén a házi praktikák rendszerint hatástalannak bizonyulnak. A kémiai permetszerek alkalmazása előtt mégis érdemes lehet alternatív megoldási lehetőségeket alkalmazni! A leghatékonyabb mégis minden esetben az, ha kertünket és a benne élő növényeinket igyekszünk a lehető legjobb egészségi állapotban tartani, hogy a rájuk leselkedő betegségeket, kártevőket saját immunrendszerük segítségével győzhessék le!

Ajánljuk még:

Magyarország madarai: a rövidkarmú fakusz

Fák törzsén vagy a vastag ágakon leshetjük meg leggyakrabban, ahol rovarokból, hernyókból és pókokból álló étlapját igyekszik összeállítani. Szorosan kötődik az idős tölgyfákhoz, mert legszívesebben ezekben fészkel, így leginkább olyan helyeken verhet sátrat, ahol akad még egy-egy matuzsálem. 1901 óta védett madarunk: természetvédelmi értéke 25 000 forint.