A kártevők jelenlétére többféle tünetből is következtethetünk. Legjellemzőbb, hogy növényeink levelei bepöndörödnek, lehullanak, hajtásaik csökevényesednek, pirulnak-sárgulnak. A 2-3 miliméteres, szárnyas és szárnyatlan alakban is felbukkanó kártevők erősebb fertőzöttség esetén jól látható csoportokban boríthatják a növényt, melynek édes nedveit szúró-szívó szájszervükkel szívogatják. A káposzta-levéltetűt talán kevesebben ismerik, de feltehetően a legtöbbünk találkozott már a cseresznyén, vagy a bodza virágzatán akár komolyabb réteget képző fekete-levéltetvekkel.
A levéltetvek „normál esetben” ősszel párzanak, azonban ideális körülmények között a nőstények szűznemzéssel (a hímekkel való találkozás nélkül) tavasszal és nyáron is képesek utódokat világra hozni – akár naponta húsz egyedet! Ennek alapján könnyen érthető, hogyan tudják a tetvek akár egyetlen egy nap alatt ellepni kedvenc növényeinket!
De mit tehetünk, ha a kártevők minden gondoskodásunk és igyekezetünk ellenére is megjelentek szobában tartott növényeinken?
Ha enyhébbek a tünetek, a tetveket akár egészen egyszerűen leszedhetjük, letörölhetjük a növényről: az amúgy lassan mozgó élőlényeket egy nedves, puha anyagú textillel könnyen eltávolíthatjuk a levelekről. Cserepes növényeinket – kíméletes üzemmódban – akár a zuhany alatt is megtisztíthatjuk! A nem túl hideg, nem túl meleg hőmérsékletű vízzel óvatosan mossuk meg a növényt, mindvégig vigyázva a cserépben lévő föld kimosódásának elkerülésére!
A levéltetvek jelenlétére nemcsak a növények elváltozásaiból, de akár más ízeltlábú fajok hirtelen megjelenéséből is következtethetünk! A hangyák egy része például kifejezetten rajong a levéltetvekért – egészen pontosan azok cukrokban gazdag ürülékéért, az úgynevezett mézharmatért! Az állatok viselkedését kutató etológusok többször leírták, hogy egyes hangyafajok a mézharmat spontán fogyasztása mellett a levéltetveket kifejezetten ösztönzik annak kiválasztására: a tetveket csápjaik csapkodásával ingerlik és serkentik az energiában gazdag „eledel” kibocsátását.
Szintén következtethetünk a levéltetvek jelenlétére, ha kertünkben a szokásosnál jóval több „rendes” katicabogárral találkozunk, (a hatalmas tömegekben megjelenő „import” harlekin katicák jelenléte egészen más okra vezethető vissza!) mivel a hétpettyes katica egyik fontos táplálékát éppen a levéltetvek jelentik.
A tetvek ellen házilag is készíthetünk olyan permetszereket, melyek egy kezdődő, vagy egy gyengébb fertőzés esetén megoldást jelenthetnek. Két-három evőkanál szódabikarbóna, ugyanennyi ecet és mosogatószer fél liter vízben való elkeverésével kiváló házi permetlevet készíthetünk, mellyel a tetvesedés kezdeti szakaszában eredményesen kezelhetjük szobanövényeinket.
A szódabikarbóna mellett erősen aromás növényekből is készíthetünk permetlevet! A fokhagyma, menta, levendula, csalán összemuszult, vízzel készült keverékét egynapos állást követően forraljuk fel, és szűrést követően már permetezhetjük is a növényekre!
Szabadföldön a tetvek ellen növénytársítással is védekezhetünk, ha a tetvesedésre érzékenyebb növények közé erősebb illatú (szurokfű, körömvirág), vagy kifejezetten riasztó hatású (fokhagyma, hagymafélék) növényeket telepítünk.
Gyümölcsfáink, nagyobb méretű egyéb növényeink tetvesedése esetén a házi praktikák rendszerint hatástalannak bizonyulnak. A kémiai permetszerek alkalmazása előtt mégis érdemes lehet alternatív megoldási lehetőségeket alkalmazni! A leghatékonyabb mégis minden esetben az, ha kertünket és a benne élő növényeinket igyekszünk a lehető legjobb egészségi állapotban tartani, hogy a rájuk leselkedő betegségeket, kártevőket saját immunrendszerük segítségével győzhessék le!
Ajánljuk még:
1677 veszélyeztetett fajért vagyunk felelősek Európában – miközben egyre jobban terjednek az invazív fajok
Amivé tesszük, azzá leszünk – ma van a Föld napja
Segítség, valami nem stimmel a palántámmal!
