Haza fajtaajánló – kedvenc konyhakerti vetőmagjaink

A Nemzeti fajtajegyzéket olvasgatva izgalmasabbnál izgalmasabb nevek kerülnek elénk, amelyek mindegyike valamely egyedi tulajdonsága miatt kivételes. De talán még fajtajegyzék sem kell ahhoz, hogy tudjuk: ha fokhagyma, akkor az makói; ha paprika, akkor az szentesi legyen.

Ám ennél jóval színesebb a kínálat. Kezdjük is rögtön a mohácsi áttelelő kelkáposztával! Egy kissé hólyagos levélzetű, kékeszöld levelű fajta, amelynek fejformája tompán kúpos, torzsája alacsony, átlagtömege pedig 0,35-0,70 kg. Jó hidegtűrő képességének köszönhetően áttelelő, amit többek között annak köszönhet, hogy

a paraszti pozitív szelekciók eredményeként több évszázad alatt alakult ki, alkalmazkodva a helyi környezeti viszonyokhoz.

Fotó: 123RF 

„Mohács és környéke annak a mediterrán beszögellésnek a központja, ahol a napsütéses meleg órák száma a legnagyobb Magyarországon. Így Mohács környékén termesztették intenzíven, ahol a mély fekvésű területek, a magas talajvízszint és az egykori árterületek termékeny talajai kiválóan megfeleltek a mohácsi káposzta termesztésének” – olvashatjuk róla.

Államilag elismert és minősített fajta, amit az egykori nagyhírű tájfajta alapján a Zöldség-nemesítési Kutató Intézet budatétényi állomása 1966-ban jelentett be.

Szaporítóanyagként az 1999. évi törvény is elismeri, és engedélyezi termesztését.

Észak-Alföld becses kincse a János-napi retek. Kizárólag szabadföldi termesztésre alkalmas fajta, ami igazi különlegességnek számít.

Legfőbb értékét az adja, hogy amikor a hőmérséklet emelkedésével magszárba szökken a hónapos retek, leválthatja azt, így biztosítva a folyamatos termést.

Híres erős növekedési erélyéről, nagy lombjáról és arról, hogy tömege jóval túlszárnyalja a hónapos retekét: 80- 120 g-os gumókra számíthatunk tőle, amelyek remek ízűek és üregesedésre, rágósságra alig hajlamosak.

Fotó: 123RF 

A hegykői zeller sem maradhat ki a sorból: fehér húsú és jól tárolható fajta. Gumója nagy, oldalgyökerek nélküli, húsa pedig tömör. A hosszú évtizedek alatt kialakult és bevált tájfajtából nemesített fajta 1959 óta van forgalomban, és

népszerűségét annak is köszönheti, hogy friss fogyasztásra, mélyhűtésre és hosszú tárolásra egyaránt alkalmas.

Március elején vetjük melegágyba, és csak májusban ültetjük ki, szedését pedig szeptemberre, októberre tervezhetjük.

Fotó: 123RF 

A somogyi korai burgonya az egyik legkorábbi, nagy terméstömeget adó téli burgonyának is alkalmas fajta. Gumója kerek-ovális, 6-8 cm átmérőjű, a húsa színe sárga. Hozama nagy, télálló, jól eltartható – étkezési értéke igen jó. A Somogyi korai azonban nem egy tájfajtát, hanem azt a paraszti ismeretek révén csíráztatott terméket jelöli, amely egy körzetre jellemzően korán megjelenik a piacon.

A vírusbetegségekkel szemben sajnos egy kissé érzékeny, és a fitoftórával szemben fogékony. Februárban világos helyen, 12-14 fok közötti hőmérsékleten ládában előcsíráztatható, március közepén vethető, amiből az is következik, hogy május végén, június elején már akár szedhetünk is belőle.

Fotó: 123RF 

A bátyai fokhagymát se hagyjuk ki a sorból: egy családi szelekciókból származó, elsősorban őszi ültetésű, intenzív ízű fajta.

A XX. századra még meg is előzte a híres foktői hagymát: a fokhagymatermesztés központja Bátyára helyeződött át.

Évtizedek óta híres a vidék a cseresznye- vagy ceruzapaprikával díszített fokhagymakosárkáiról, a hegyes paprikával vegyesen alakított fokhagymalabdákról és a paprikacsöves fokhagymakoszorúiról.

Fotó: 123RF  

A kocsolai paprika édes húsú, étkezési célra szelektált fajta. Tárolhatósága miatt közkedvelt fajta- színe éretten sötétpiros. Termése csüngő állású, bogyója egyedülálló: hosszú, hegyes végű, háromszögletű. A tájkörzetben paprikakrémnek és sütésre is felhasználják, de friss fogyasztásra is kiválóan alkalmas.

A Juliska sárgahüvelyű futóbab középérésű, rendkívül bőtermő, igen kedvelt sárgahüvelyű futóbab. Erőteljes kúszó szárán nagy-, lapos-, sárga hüvelyek fejlődnek, amelyeket folyamatosan, zsenge állapotban kell szedni, mivel szálkásodásra hajlamos. A Réka étkezési fürjbab viszont determinált növekedésű, barnás színű, jó termőképességű- babfenésedésre ellenálló, vírusos megbetegedésekre toleráns fajta.

Fotó: 123RF  

A tétényi rubin lilahagyma nagy termőképességű, középhosszú tenyészidejű, gömb alakú, kellemes ízű, enyhén csípős fajta. Felhasználható friss csemegehagymának és salátának is. A Rákóczi piroska vöröshagyma jól ismert ellenálló képességéről, és kiválóan tárolható fajta. Középkésői, hagymája nagy, gömb alakú, húsa tömött, fehér, enyhén csípős ízű.

Fotó: 123RF  

Végül ne maradjon ki a paradicsom se: a Vilma korai, determinált, 15-20 g-os bogyójú, intenzív piros színű, rendkívül bőtermő fajtánk. Kerek bogyója aromás, lédús és roppanós. Bokra 30 cm-nél nem nő nagyobbra, és az első fagyokig terem – még balkonkertészek is bátran termeszthetik.

Nyitókép: 123RF