A komló az egyik legdrágább haszonnövényünk – a debreceni Komlófarm tulajdonosa azt is elárulja: miért

„2012 novemberében volt egy Gasztroangyal műsor a sörfőzésről, és mivel érdekelt a házi sörfőzés folyamata, a műsorban látottak hatására elkezdtem jobban utánajárni a dolgoknak. A keresgélés során világossá vált számomra, hogy csak olyan komlóból készülhet igazán exkluzív házi sör, amit az ember maga termeszt, ezért elérkezett az a pont, amikor mélyebben is bele kellett merülnöm a komlótermesztés titkaiba” – kezdi saját sörfőzésének történetét János, aki számára hamar világossá vált, hogy az egyik legnagyobb probléma az, hogy idehaza nemigazán lehet hozzájutni a nemesített növényhez: 

„Azzal szembesültem, hogy egészen Németországig kell elmennem, hogy komlót tudjak vásárolni,

így egy ottani kertészettől vásároltam az első komlóimat. Sajnos a szocializmus idejében teljesen leépítették a hazai komlótermesztést, még szakirodalom sem igen van hozzá – mindösszesen egy könyv az 1978-ban íródott Cseh Sándor, Dr. Ternai Jenő: A komló termesztése és feldolgozása, és egy '57-es tanulmány A komló termesztése és gazdasági jelentősége. Ez utóbbi is csak azzal foglalkozott, hogy Magyarország mely területein valósulhatna meg a komlótermesztés”.

Fotó: Unsplash

A lelkes komlórajongó a Chinook és a Centennial fajtákkal kezdte a kísérletezést: ez volt az első két komlófajta, amit termesztésbe vont. Elmondása szerint az első év elég nyögvenyelősen alakult, mert akkor még nem volt meg a megfelelő szakmai tudása és a komlótermesztéshez alkalmas támrendszer sem: „2017 év végén lett kész az a támrendszer, amire már azt lehet mondani, hogy valóban alkalmas a komló termesztésére. A komló termesztéséhez egy 8-10 méter magas támrendszerre van szükségünk, ami közé dróthuzalt kell kifeszíteni – ezekre kezd majd futni a növényünk. Gyorsan tanultam, így a következő évben már abszolúte szakszerűen voltak futtatva a komlóim, ezt a fejlődést pedig annak köszönhetem, hogy sok komlótermesztésben jártas szakembert kerestem fel itthon és külföldön is, hogy valóban mindent megtudjak a növény igényeiről, termesztési lehetőségeitől” – mondja a debreceni Komlófarm tulajdonosa.

János arról is mesélt, hogy Nagy István, a tápiószelei Nemzeti Biodiverzitás és Génmegőrzési Központ munkatársa volt az utolsó magyarországi komlóültetvény tulajdonosa: Columbus, Auróra és Bobek komlót termesztettek a külföldi piacra, de a világválság idején már több lett volna a termelési költségük, mint a bevételük, ezért 2012-ben felszámolták a területet. Bár a támrendszer még ma is ott áll az egykori újszilvási területen, a termesztés már megszűnt. „Vele sokat beszélgettem az elmúlt évek alatt. Sok szakmai segítséget kaptam. Akárcsak Lados Péter, aki a Yeast Side sörfőzde tulajdonosa (korábban Lados Sörfőzde), a  Soproni Sörgyár (Heineken) sörfőző mestere. Ezek a beszélgetések mindig motiválóak voltak, és sok praktikus információt szereztem a komlótermesztés gyakorlati részében” – mondja Szalai János.

Fotó: Pixabay  

A komlófarm ötlete már akkor megszületett Jánosban, amikor rájött, hogy nem lehet vásárolni komlót Magyarországon. Ezért a lehetőségeihez mérten elkezdte a nem fajtavédett típusokat összegyűjteni, és jelenleg az a fő célja, hogy 150 komlófajtát vegyen gondozásába. A cél nincs is olyan messze:

jelenleg 93 fajta komló található meg a Komlófarm területén – ez körülbelül 850-900 növényt jelent.

A gyűjtés azonban nem volt egyszerű, hiszen a távolságokat leküzdve kellett megtalálni és megszerezni a legritkább, leginkább kuriózumnak számító fajtákat. „Fórumokon, közösségi oldalakon tudtam szakmai kapcsolatokat keresni és kialakítani, vagy ajánlás, személyes ismeretségek révén. A szlovén területeken például sok ígéretes komlófajta van. Angliából van a Cobb nevű komlóm, ami ma már nagyon ritka fajta, különleges ízvilága van és csak kis mennyiséget terem. De görög termelővel is cseréltünk már fajtákat”– mondja a Komlófarm létrehozója.

Fotó: Pixabay   

Jánostól azt is megtudtuk, hogy a komló felhasználása bőven túlmutat a sörkészítésen. 

Sokan altató hatású teákhoz veszik, de olyan is volt már, aki egy egészen különleges gasztronómiai céllal kereste: egy séf mangalicasonkából és tarjából készített felvágottakat, és ehhez volt szüksége a komlótobozokra.

„A komló esetében sosem a mennyiség a lényeg, hanem a minőség. Az én célom sem az, hogy ipari mennyiségben termesszem, hanem hogy összegyűjtsem a világ fajtáit, és megosszam másokkal” – vallja a farm tulajdonosa.

Jánost arról is kérdeztük, hogy mennyire vágja nehéz fába fejszéjét az, aki a komló termesztésére adja a fejét. „Amikor elmennek a fagyok, a növény megindul. A hőmérséklet fontos katalizátora a folyamatnak – a napi középhőmérsékletnek 16 °C fok körül kell alakulnia, és este sem lehet 9 °C foknál kevesebb. Első körben ki kell választanunk azt a 2-3 ágat, amit futtatni fogunk. Az első hajtásokat el kell távolítani, és az utána érkező hajtásokat kell meghagyni. Ez március-április környékén történik- az időjárástól függően. Ezután egy gomba elleni permetezést kap a növény, amit később még egyszer meg kell ismételni. Május közepén műtrágyázzuk: a talajban közvetlenül a tőkékhez történik a belocsolással. Ezt háromhetente ismételjük, júliusig” – avat be a komlótermesztés alapjaiba János, majd praktikus tanácsokkal is ellát:

„Fontos tudnunk, hogy a növény a kiültetési szakaszban kevesebb vizet igényel, viszont májustól intenzíven kell locsolni-havonta 60-70 liter vizet is felvesz. Ha palántaként és nem rizómaként van ültetve, akkor a fény tud benne károkat okozni, ezért az első időszakban gondoskodnunk kell az árnyékolásról. Amikor a növény elkezd futni, akkor az árnyékolást el lehet venni, és hagyhatjuk, hogy napfény érje a növényt” – figyelmeztet a gyakorlott szakember, aki azt is megosztja velünk, hogyan reagálnak az egyes fajták a hőmérséklet-változásokra:

Fotó: Pixabay

„A komló érzékeny a hőmérsékletre, és ha nagyon esős a nyár, akkor tolódhat a szüretelés is. Az angol komlófajták gyors növekedésű, korai szakaszban érők – már augusztus második felétől gyűjteni lehet őket. De a cseh és a német komlók szürete akár október első és második hetéig is eltarthat. Ipari méretű termesztés során szüretkor a növény föld feletti részét eltávolítják, a növényen mindösszesen egy egyméteres szár marad, így készül fel a növény a téli időszakra. Kiskerti körülmények között leszedik az összes tobozt a növényről és a szárát feltekerik, mint egy slagot és ráhelyezik a növényre: hagyják, hogy a fagyok idején elhaljon. A föld feletti szakasz minden évben megújul.” János azt is elmondta, hogy

egy kifejlett (3-4 éves) növényről körülbelül 5 kg zöld tobozt szedhetünk le, és ezt 48 órán belül meg kell szárítanunk.

A komlótobozok esetében ugyanis minél hamarabb le kell csökkenteni a nedvességtartalmat, nehogy megromoljanak. „Túlszárított állapotban szétesik a száraz toboz, és kiesik belőle a sörgyártás során is keresett, keserűségét adó virágpor: a lupulon. Ezért meg kell találnunk azt az ideális nedvességtartalmat, amikor kiszáradt, de a toboz szerkezete masszív.  Ha ez megvan, akkor szárítás után érdemes lefagyasztanunk – mélyhűtve 3-4 évig is megőrzi minőségét” – osztja meg a szakmai kulisszatitkokat az autodidakta komlótermesztő.

Fotó: Unsplash 

Annak ellenére, hogy első hallásra nem tűnik olyan bonyolultnak, a komlótermesztés mégsem tartozik a legkönnyebb kerti munkák közé. „Legfőképpen a szárazság és a nagyon csapadékos időszak okoz problémát, illetve magának a telepítésnek a költségei. Egy hektárnyi komlóültetvény kialakítása sok millió forint: a támrendszer és a hektáronként 3000-3500 elültetendő növény is jelentős kiadás azoknak, akik nagyobb léptékben gondolkoznak a komló termesztésén. Ráadásul az első évben a komló semmit sem terem, a harmadik évtől válik olyan erőssé, hogy jó időjárás esetén képes kinevelni a megfelelő mennyiséget és minőséget. Egy ekkora területen a növény begyűjtéséhez minimum 30 emberre van szükség 3-5 napon keresztül, tehát

a komlót nem véletlenül tartják számon az egyik legdrágább haszonnövényként” – mondja Szalai János.

Egyelőre valóban úgy tűnik, hogy nem lesz tömegtermelés idehaza, az extrém beruházási költségek ugyanis kedvét szegik az eleinte lelkes komlóbarátoknak. És amíg erre nem születik megoldás, marad a kiskerti termesztés. Egy nagyon fontos dologra azonban János is felhívja a figyelmünket: „A komló invazív növény: ha elültetjük, csak ellenőrzött körülmények között javaslom minden hobbikertésznek, ne hagyják kivadulni. De ha ezt kellő odafigyeléssel megoldják, akkor áprilisban a komló 20 centisnél rövidebb hajtásaiból finom saláta készíthető, a komlótoboz teája emésztésjavító és gyomorproblémákra is alkalmazható, de akár párnát is készíthetünk belőle, ami segíthet a nyugodt alvás elérésében.”

A komlófajták világa még sok izgalmas felfedezni valót tartogat, érdemes jobban megismerkednünk velük.