„Ez már majdnem rock’n roll!” – Idén 90 éves Timár Sándor táncpedagógus

Több évtizednyi szenvedélyes munka, elkötelezettség és egy hatalmas, összetartó család áll Timár Sándor életútja, fantasztikus pályája mögött. Az egy percre sem nyugvó koreográfus, idén 90. életévébe lépett, fia, Timár Mihály pedig elnyert egy 3 éves ösztöndíjat a Magyar Művészeti Akadémiától, mely édesapja életművének, pályafutásának kutatását tűzte ki céljául. 

„Édesapám szellemi példaképe mindig is Bartók Béla volt. Gyerekkoromban sokat nézegettem otthon a zeneszerző fiának apja életét bemutató kötetét, és már akkor megfogalmazódott bennem, hogy egyszer én is fogok egy ilyet készíteni Édesapámról.”- kezd bele a visszaemlékezésbe Misi.

„23 éves volt, amikor jó barátjával, Martin György néprajzkutatóval hétvégente, gyűjtőmunkába kezdtek a Galga-vidéken. Lenyűgözte őket az az élő hagyomány, ami ott fogadta őket, ezen a fővároshoz közeli területen. Néma filmfelvételeket, hangfelvételeket, fotókat, leírásokat készítettek. A másik fontos anyaga a fiatalkori gyűjtéseinek a Békés megyei román falvak népzenéje és néptánca. Több mint hat évtized távlatából tanulmányozva ezeket a gyűjtéseket, egy a tánc iránt szenvedélyes fiatalember alakja rajzolódik ki előttem.”

Így adja magát tehát, hogy ennek a jubileumi évnek első fontos állomása, a március 23-án, a Hagyományok Házában bemutatásra kerülő Timár Archívum című műsor legyen, amely a Galga-vidéki és a békési román gyűjtéseket, illetve az azokból készült koreográfiákat mutatja be a Timár Táncegyüttes előadásában.

A Szolnok melletti tanyán felnövő Timár Sándor, jómódú, polgárosodott paraszti családból származott. Az okos fiút orvosi pályára szánták szülei, de a történelem és a politika 1949-ben közbeszólt, így Sándor lemaradt a továbbtanulás lehetőségéről. Ekkor, 19 évesen, Siófokon egy népfőiskolai összejövetelen találkozott először az erdélyi származású Molnár István koreográfussal, aki nagyon nagy hatással volt rá, így csatlakozott is az ő táncegyütteséhez. Itt ismerkedett meg legjobb barátjával és munkatársával, a már említett Martin Györggyel. Ezekben az időkben fokozatosan kialakult Timár Sándor saját, az akkori irányzatokhoz képest szokatlan koreográfiai stílusa, melynek lényege a néptánc eredeti, letisztult formájában való megjelenítése.  Pedagógiai módszerét is az a szemlélet határozta meg, hogy a néptánc egy olyan tökéletes, közösség által évszázadokon át lecsiszolt művészeti alkotás, mely eredeti formájában élvezhető és megtanulható.

„Ebben a lendületben, 1958-ban Édesapám megalapította saját együttesét, a Bartók Béla –táncegyüttest, önálló munkába kezdett, és alkalmazta a saját pedagógiai módszerét. Martin György pedig a világ egyik első számú táncfolkloristájává vált, körülbelül olyan formátumúvá, mint Bartók Béla a népzene területén. Óriási úttörő munkát végzett és segítette Édesapám munkáját elméleti háttérrel.” Most, hogy már tudták mit akarnak, megvolt az irány és stílus is, már csak az autentikus zene megszólaltatása hiányzott ahhoz, hogy elérkezzünk a táncházmozgalom elindulásához. 

Isteni gondviselésképp, ekkor találkoztak Sebő Ferenccel és Halmos Bélával, akik képesek voltak olyan autentikusan megszólaltatni a hangszeres népzenét, ami addig elképzelhetetlennek tűnt. Elindult hát a közös munka, és a ’70-es évek elején a Táncház mozgalom is, melynek első fontos helyszíne az Írók boltja volt a pesti Liszt Ferenc téren.

Ahogy Csoóri Sándor megfogalmazta, a néptáncművészet első fontos pillanata az volt,

amikor a néptánc színpadra került, a második pedig, amikor visszakerült eredeti közegébe, a táncparkettre.

„Nem kell paraszti életformát művelni ahhoz, hogy élvezni tudjuk ezt a kultúrát.” - mondja Misi. A népzene és a néptánc egy élő hagyomány, amely városi életkörülmények között is virágzik. A ‘70-es évek “friss levegőre” vágyó fiatalsága számára a táncházmozgalom finoman összefonódott a hippi mozgalommal, underground dalokkal és előadókkal.

„Ez már majdnem rock’n roll”

– mondta állítólag Bródy János a táncosokat nézve egy táncházban.  

“Édesanyám, Böske 1970-ben került a Bartók Együttesbe. Noha először nem érezte magáénak a mozdulatokat, de később beleszeretett, hamar tanult és tehetségére felfigyelt, a nála 26 évvel idősebb Édesapám.  Nem sokkal Édesanyám 18. születésnapja előtt összeházasodtak, és egy év múlva megszületettem én, később pedig négy testvérem.”

A nyughatatlan Timár Sándor ezután sem pihent egy percig sem. Először szakmai vezetője lett az Állami Balettintézetben induló néptáncosztálynak, majd 1981-ben az Állami Népi Együttesnek, nem kisebb nevek, mint Nagy László, Csoóri Sándor és Kósa Ferenc közbenjárására. És hogy ne lankadjon a szenvedély, a következő generációkra is gondolva Timár Sándor és felesége, az energiáiról és szervezőképességéről híres Böske, – aki számos alkalommal zsűrizett már a Fölszállott a páva népzenei tehetségkutató műsorban – 1993-ban megalapították az országszerte több helyen, több vezetővel, több korosztállyal működő Csillagszemű tánciskolát.

Misi sem tétlenkedik, hitoktatói, teológiai, illetve - a családi hagyományokhoz hűen - táncpedagógusi diplomával, egy csodálatos feleséggel és 7 gyermekkel büszkélkedhet. Az meg már csak hab a tortán, hogy idén, 44 évesen nagypapa lesz, szülei pedig egy ilyen masszív és értékes élet után boldog dédszülőkként pihenhetnek.

Nyitókép: Fortepan / Szalay Zoltán