A nagy melegekben a legtöbb leander legalább napi, de olykor napi kétszeri öntözést is igényelt. Ennek az intenzív időszaknak azonban lassan vége, és ahogyan egyre inkább ősziesre fordul az időjárás, úgy érdemes csökkentenünk a napi vízadagokat is. Szeptember végéig még tarthatjuk a heti lombtrágyázást, de utána csökkentsük kétheti alkalmakra, végül a teleltetés során el is hagyhatjuk egy időre.
És ha már a teleltetésnél tartunk, válasszuk külön a két tartási módot: az edényes nevelést, illetve a szabadföldbe ültetett leanderek esetét. A leanderek (még a fagyérzékenyebb fajták is) általában mínusz 2-3-4 fokig el tudják viselni a hideget, ami azt jelenti, hogy enyhe teleken még az érzékenyebb fajták sincsenek veszélyben a szabadföldben. Az edényben azonban annál inkább, ugyanis az edény hamar átfagyhat, a benne lévő föld pedig kiszárad, ami a növény elhalásához vezethet. Ha tehát mindenképpen edényben szeretnénk nevelni a leanderünket, akkor gondolnunk kell a teleltetésére is, amihez szükségünk lesz olyan helyiségre, melyben 2-10 fok között alakul a hőmérséklet, és kellően világosak a nappalok.
Sokan választják a köztes megoldást, vagyis hogy cserepestül ássák be a földbe a leandereket. Ez sem olyan rossz ötlet, hiszen alkalomadtán így még mindig könnyen mozdíthatók, miközben a föld megvédi a gyökeret a fagytól, főleg ha takarjuk is. Én azonban nem szoktam ezt választani, egyre inkább a szabadföldi ültetés híve vagyok. Ezt pedig azért tudom jó szívvel javasolni, mert a nemesítők munkájának köszönhetően egyre több olyan leandert ismerünk, ami biztonsággal túléli a magyar teleket- egészen -17 fokig ellenálló fajtákat is vásárolhatunk.
Kedvelt télálló fajta a Provance, melynek virága barackszínű, és -15 fokig ellenáll a legzordabb időjárásnak is. A Jannoch fajta pirosan díszít, a rózsaszín Cavalaire -12 fokig bírja, és a korallszínű Italia is boldogul a kicsit keményebb teleken. A legbiztosabb télállóként a Nerium oleander ’Atlas Nain de Tidili” él a köztudatban, melynek rózsaszín virágai vannak, és fagytűrése egészen -17 fokig garantált. Magyar érdekesség az Évike, melynek létrejöttében sok év munkája áll, ugyanis a legismertebb fagytűrő leanderek keresztezéséből született, nem kevesebb, mint 400 magoncból szelektálva. Létrehozói nagyon büszkék rá, és meg is érdemlik az örömöt, ugyanis az Évike erőteljes növekedésű, erősen fagytűrő, ráadásul fiatal korától kezdve. Virága rózsaszín, hosszan és gazdagon virágzik, ráadásul levelei is nagyobbak a megszokottnál. Vaskos ágrendszere miatt kiváló választás sövények kialakításához is. Eredeti jelölése VRSZSZ1, az 'Évike'-t később kapta, így elképzelhető, hogy még a régi jelölésével találkozhatunk egy-egy beszerzési helyén.
Sajnos a leandernek viszonylag sok betegsége lehet: a takácsatka, a pajzstetű, a levéltetű, az aszkohitás levélfoltosság, a leanderrák, a liszteske és a sztemfíliumos levélfoltosság is megtámadhatja - csak hogy a legismertebbeket említsük. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy a növényünk jó kondícióban vágjon neki a hűvösebb időszaknak, amit mind a kiegyensúlyozott tápanyagellátással, mind a megfelelő gondozással, mind a környezeti feltételek optimalizálásával segíthetünk.
Végül említsük meg a dugványozást is, hiszen a leander nagyon egyszerűen szaporítható, és így kifejezetten költséghatékonyan tölthetjük meg szépségével a kertünket. Válasszuk ki azokat a hajtásokat, melyekben már elkezdődött a fásodási folyamat, és az alsó szárcsomó alatt egy centiméteres szárat hagyva metsszünk le egy 15-20 centiméteres hajtásdarabot. Az alsó leveleket szedjük le, a dugványt ültessük tápanyagban gazdag földbe, és rendszeres öntözés mellett helyezzük árnyékosabb helyre a gyökeresedésig. Az ideális hőmérséklet 18-22 fok között van a megfelelően párás helyiségben. Amikor megjelenik az első apró hajtáskezdemény, akkor kezdhetünk örülni: sikeres volt a gyökérfejlődés. Természetesen a leanderdugványokat vízben is lehet gyökereztetni, általában 15-20 nap alatt jelennek meg az apró gyökérkezdemények.
