Ha meghalljuk a gyomirtás szót, hajlamosak vagyunk először valami vegyszerre gondolni, pedig amióta világ a világ, megvoltak azok a természetes módszerek, amelyek segítették rendben tartani a kerteket, segítettek életteret adni haszonnövényeinknek. Leginkább a gazolás, a gyökerestül való eltávolítás vezette a sort. Nagyanyáink idejében, amikor még mit sem tudtak a mesterségesen előállított trágyák és tápanyagok világáról, az árvacsalánt, a tyúkhúrt vagy éppen a kereklevelű repkényt kihúzták, és szétterítették az ágyásokon.
Védték a talajt a kiszáradástól, az eróziótól és más, kedvezőtlen környezeti hatástól, emellett tápanyagokkal is ellátták a veteményest.
De nemcsak a kertben, hanem a konyhában is jó hasznukat vették: fűszerként, salátákba vagy éppen főzelékek készítéséhez kitűnő alapanyagokként szolgáltak.
Ez talán az első, amit érdemes átgondolnunk: valóban mit is jelent számunkra a gaz. Csak azért nevezünk gaznak egy növényt, mert akként él a köztudatban, vagy azért mert ami ott nő, ahol nem kéne, azt így hívják?
Esetleg az a gaz, amit semmi másra nem tudunk használni – egyáltalán van ilyen?
Tapasztalatból tudom: ahogy elkezdünk egy másik szemüvegen keresztül nézni a kertre, úgy fogunk gondolni az oda nem illő elemekre, mint hasznos élőlényekre, és teljesen megváltozik a gaz és a gazos kert fogalmához való hozzáállásunk. Persze egészen más terület egy díszkert, egy pusztán esztétikai célokat szolgáló zöld felület – ebben az esetben el kell fogadnunk a klasszikus megközelítéseket, de itt is van lehetőségünk jó minőségű, természetes kivonatokat, készítményeket használni.
De vegyünk példaként egy olyan kertet, ahol a növények hasznosítása is fontos! Számos esztétikailag oda nem illő növénynek megvan a maga haszna, a másik növény védelmétől kezdve a talaj táplálásán át egészen a gasztronómiai hasznosításig. A tyúkhúrból isteni saláta készülhet, a kövér porcsinból készített fűszeres zsír utolérhetetlen szendvicsfeltét, a pitypangnak pedig számos gyógyhatása van. A sort pedig a végtelenségig folytathatnánk.
Fontos az ültetések és magvetések előrelátó megtervezése is: ha a zöldségfélék közé olyan növényeket vetünk, amelyek gyorsan nőnek, akkor a gyomoknak nem lesz idejük és lehetőségük beférkőzni konyhakertünk soraiba.
Kitűnő választás lehet a büdöske vagy más néven bársonyvirág, amelynek szirmait kiszárítva akár ételeink fűszerezéséhez is felhasználhatjuk.
Ha esetleg a sorközökbe ültetett növények később zavarnák zöldségeink fejlődését, akkor elég megritkítanunk vagy mulcsként leterítenünk őket.
A népi feljegyzések szerint
a konyhakertbe sűrűn ültetett citromfű és vad kakukkfű távol tartja a gyomokat,
érdemes kipróbálni – az eddigi tapasztalatok biztatóak.
Sok tapasztalt kertész javasolja a diólevél-takarást is. A dióban található juglon vegyületnek köszönhetően a csírázás nagy hatékonysággal meggátolható. Ehhez ősszel, a kitisztult ágyásokon terítsük el az összegereblyézett diófaleveleket, amelyekből a csapadék szép lassan kioldja a csírázást gátló anyagokat. Tavaszra a hatás folyamatosan mérséklődik, így a tavaszi magvetésnél már nem okozhat gondot.
Ha nem szeretnénk a dióval kísérletezni, használhatunk papírt is. A papír vastagságától függően 3-8 rétegben terítsük az ágyásra, és szórjunk rá egy kevés földet. Alatta a csírázás nem indul be, mivel teljesen elzárja a magokat a fény elől, vastagságtól függően pedig le is bomlik a papírréteg. Ha mégsem, akkor pedig egyszerűen össze tudjuk húzni, és komposztálóba vagy szabad komposzthalomba tenni.
Két fontos szabályt sose felejtsünk: az erősen terjedő gyomokat sose tegyük közvetlenül a komposztra, vagy csak elkülönített komposztálóban, a többi anyagtól külön gyűjtsük! A legjobb, ha trágyalevet készítünk belőlük, esetleg más növényekkel, például csalánnal keverve. Pár hét múlva a trágyalé kész, megfelelő hígítás mellett a növényekre permetezhetjük. Hasonló okok miatt nagyon figyeljünk arra is, hogy
a gyomokat lehetőleg virágbontás előtt távolítsuk el, hiszen a magjukat elszóró gyomok után többször annyi másik bújik elő, nehogy sokszoros plusz munkát okozzunk magunknak.
Mindenekelőtt azonban azt javaslom, amire csak lehet, hasznosítsuk a kertünkben előbújó gazokat, ne legyünk restek egy finom teát vagy egy laktató főzeléket főzni belőlük! De mindenképp csak olyan növényeket fogyasszunk, amiket biztosan ismerünk, és tudjuk róluk, hogy ehetőek.
Nyitókép: 123RF
