Gyógyító természet

Vadontermő fűszernövényeink

„Ínyencek petrezselyme” – a zamatos turbolya

A zamatos turbolya – latin nevén Anthriscus cerefolium – az egyik legérdekesebb fűszernövényünk. Nemcsak a természetben, de sok kertben is otthonra lelt az évszázadok során, történelme pedig éppoly gazdag, mint az íze és illata. Ánizsos, édesköményes íze teszi különleges fűszerré: nem életlenül hívják édes petrezselyemnek. A nemzetközi konyhában „az ínyencek petrezselymének” tartják. Az első gyűjthető fűszernövények között van tavasszal – máris szedhető ligetes, erdős vidékeken.

Ez az egyéves, az ernyősvirágzatúak családjába tartozó, vékonyszárú növény 30-70 centiméter magasra nő. Levelei háromszorosan szárnyaltak, világos vagy közepesen zöld színűek, formájuk az édesköményre vagy a petrezselyemre emlékeztet, csak finomabb, csipkésebb megjelenésűek. Virágzata fehér, apró virágokból álló, jellegzetes ernyős forma, amely tavasztól kora nyárig díszíti a növényt. Termése hosszúkás, sötétbarna, 5-10 milliméter hosszú ikerkaszat.

A zamatos turbolya eredeti élőhelye Délkelet-Európa és Ázsia nyugati része, ahol ligetes erdők szélein, füves területeken, árnyékos lejtőkön találja meg életfeltételeit. Magyarországon is őshonos, és a vadon termő állományok mellett ma már kertjeinkben is megtaláljuk.

Natural background flowers, leaves, green, nature, color

Fotó: 123RF 

A hűvösebb, félárnyékos helyeket kedveli, jól érzi magát a lombos fák alatt, erdőszéleken, ahol elegendő nedvességhez jut, de közvetlen napfény nem égeti meg finom leveleit.

A növény jellegzetes, enyhén ánizsos illata és íze miatt vált kedvelt fűszernövénnyé Európában. Aromája finomabb, mint a petrezselyemé, enyhén édes, kissé a csillagánizs és az ánizs keverékére emlékeztet.

A francia konyha egyik alapvető fűszere, a híres fines herbes keverék nélkülözhetetlen alkotóeleme a petrezselyem, a metélőhagyma és a tárkony mellett.

A francia gasztronómiában a zamatos turbolya többek között mártások és szószok alapfűszere, például a béarni mártás (sauce béarnaise) és a ravigote mártás (sauce ravigote) hozzávalója. Jól illik továbbá a borjú-, csirke- és halételekhez, de fűszervajat is készítenek belőle, melyet húsok és burgonya sütéséhez használnak, illetve zöldség- és gyümölcssaláták szórására is használják.

Spring sunset in the nature

Fotó: 123RF 

Gyógyászati szempontból a zamatos turbolya több értékes tulajdonsággal rendelkezik.

Emésztést serkentő hatása régóta ismert, a népi gyógyászat pedig előszeretettel alkalmazta vizelethajtóként és vértisztítóként.

A növényben található anyagok enyhítik a gyulladásokat, javítják a veseműködést, és enyhe görcsoldó hatással is rendelkeznek. A turbolya leveleiből készült tea jótékony hatással van a légúti problémákra, köhögésre, és az illóolajok miatt kissé nyugtató, relaxáló hatást is tulajdonítanak neki.

A zamatos turbolyát már nagyon régóta használják élelmiszerként és gyógyszerként egyaránt.

A korai tudósok melegítő hatású gyógynövénynek tartották, emiatt gyógyászati célokra használták.

Az ókori görögök gyógyító tavaszi tonikok készítéséhez, emésztési problémák gyógyítására használták a zamatos turbolyát. Sok ókori forrásban olvashatunk a zamatos turboláyról. Az idősebb Plinius (Kr. u. 23-79) szerint magja ecetben áztatva elállítja a csuklást. Ő és Nicolas Culpeper, egy 17. századi botanikus úgy vélte, hogy a zamatos turbolya „sokat tesz az öreg és hideg gyomor kedvére és felmelegítésére.”

Natural background flowers, leaves, green, nature, color

Fotó: 123RF 

A középkorban a zamatos turbolyát szemgyulladások kezelésére, a bőr ráncainak kisimítására, a pestis ellen és vérrögök kezelésére használták.

John Parkinson (1567-1650) angol botanikus és gyógynövényszakértő azt ajánlotta, hogy a zöld magokat olajjal és ecettel öntött gyógynövénysalátákhoz adják, „hogy az öregek hideg gyomrát megnyugtassák”. Úgy tűnik, hogy a zamatos turbolya az idősek számára használt gyógynövény volt, mind tonikusként, mind az agy egészségének fokozására. Vértisztítóként, vizelethajtóként és vérnyomáscsökkentőként is használták.

Fotó: Wikipedia / Farmer's Market

A középkorban a turbolyát nemcsak gyógyításra, hanem szépségápolásra is használták.

Úgy tartották, hogy a belőle készült pakolások frissítik a bőrt, halványítják a szeplőket, és a turbolyás vízzel való arctisztítás pedig üde fényt ad az arcbőrnek.

Friss leveleit összezúzva kisebb vágások, rovarcsípések kezelésére is alkalmazták.

A turbolya a népi hiedelmekben és legendákban is helyet kapott.

Ókori római források szerint a turbolya az ifjúság és a vitalitás szimbóluma volt, fogyasztása hosszú életet és éles elmét ígért.

Egyes középkori európai kultúrákban úgy tartották, hogy a turbolya védelmez a rossz szellemektől és a mérgezésektől, ezért nem csupán a konyhakertekben termesztették, hanem a házak bejáratánál is elültették. Az angol folklórban a turbolyalevél ágy alá helyezve jó álmokat és nyugodt pihenést biztosított. 

Fotó: Unsplash / Balogh Bori

A néphit szerint a zamatos turbolya az őszinteség és a bölcsesség növénye, az európai kultúrkörből ismert hiedelem – főként angolszász vidékekről –, hogy a szellemi szférával való kapcsolattartást segíti.

A kereszténységben hagyományosan a nagycsütörtöki vagy zöldcsütörtöki zöld leves egyik hozzávalója volt.

A konyhában a zamatos turbolya rendkívül sokoldalúan felhasználható. Friss levelei kiváló ízesítői a tojásételeknek, salátáknak, leveseknek és mártásoknak. Különösen jól illik a gombás ételekhez, a csirkehúshoz és a halakhoz. A francia konyha előszeretettel alkalmazza az ún. turbolyavajban (beurre de cerfeuil), amely vajból és apróra vágott turbolyalevelekből készül, és kiválóan használható húsok, zöldségek ízesítésére. A növény magjai fűszerként hasznosíthatók, íze hasonló a levelekéhez, csak intenzívebb, erőteljesebb.

Ha magad szeded a zamatos turbolyát, úgy tudsz megbizonyosodni róla, hogy nem téveszted össze a mérges ádázzal (Aethusa cynapium) és a foltos bürökkel (Conium maculatum), hogy összemorzsolod zsenge leveleit, és megszagolod: a zamatos turbolyának jellegzetesen finom, ánizsos illata van, a két másik, mérgező növény viszont büdös.

Sokféle fűszervajat készíthetünk illatos turbolyával, más aromákkal is társítva. Ezúttal egy fokhagymás-turbolyás fűszervajat mutatunk:

Fűszervaj zamatos turboláyval és fokhagymával
A tavasz első vadon termő fűszernövénye már bársonyos pázsitfoltokban mutatkozik az erdőn. A petrezselyemhez hasonló zamatos turbolya jellegzetes ánizsos aromákkal, édes lecsengéssel és emésztést segítő hatásával igazi főnyeremény a konyhában. Akkor is jól járunk vele, ha unjuk már a szendvicsalapokat, és a vajat szeretnénk fűszeresebbé, illatosabbá tenni. Mutatunk hát egy fűszervaj-receptet, melyben a zamatos turbolya a főszereplő.

A modern gasztronómia újra felfedezte a zamatos turbolyát, különösen a kíméletes, természetes ízeket előnyben részesítő irányzatok. A növény finom, aromás jellege jól illeszkedik a mai étkezési trendekhez, és egyedi íze miatt sok séf keresi. Leveleit gyakran használják díszítésre is, elegáns, csipkés megjelenése miatt kiváló dekorációs elem.

A turbolya kevésbé ismert felhasználási módja az esszenciális olajok készítése, amelyet aromaterápiában és a kozmetikai iparban hasznosítanak. Ez az illóolaj nyugtató, stresszoldó hatásáról ismert, valamint bőrregeneráló tulajdonságokkal is rendelkezik, ezért gyakran megtalálható minőségi natúrkozmetikumokban.

Fotó: Flickr / Edsel Little 

A zamatos turbolya termesztése viszonylag egyszerű: akár balkonládában vagy cserépben is nevelhető. Magjai gyorsan csíráznak, és a növény rövid vegetációs ideje miatt egy szezonban többször is vethető. Érdekessége, hogy bár egynyári növény, megfelelő körülmények között képes magát újravetni, így akár több éven keresztül is jelen lehet ugyanazon a helyen.

A kertben különösen jó hasznát vesszük a zamatos turbolyának, hiszen elriasztja a csigákat, a hangyákat és a levéltetveket. Ültessük olyan növények közelébe, amelyeket általában ezek a kártevők fertőznek, és máris sokat tettünk a természetes növényvédelemért!

A ligetek korai illatos kincse, a zamatos turbolya tehát nemcsak egy egyszerű fűszernövény, hanem kultúrtörténeti, gyógyászati és gasztronómiai szempontból is értékes kincse természetes flóránknak. Finoman aromás jellege, sokoldalú felhasználhatósága és jótékony hatásai miatt érdemes újra felfedezni ezt a talán méltatlanul háttérbe szorult fűszernövényt. Vadon vagy a kertből gyűjtve szárítani és fagyasztani is lehet, tehát igazán változatosan gazdálkodhatunk vele a konyhában.

Nyitókép: Wikipedia