Gyorsan távozó vendégből erőforrás – árvízi lecke sok házi feladattal

Az aktuális helyzet nemcsak az árvízre és azzal járó nehézségekre irányítja rá a figyelmet, hanem általában a magyarországi vízügyi helyzet és a vízgazdálkodás is fókuszba kerül ezekben a napokban. Mi a probléma a magyarországi vízgazdálkodással?

Éves vízellátottságban komoly probléma, hogy több víz kifolyik az országból, mint amennyi beérkezik. Egy korábbi szemlélet szerint az a jó víz, ami nincs itt, mert nem okoz se árvizet, se egyéb belvízi problémákat – ez természetesen nem így van, de ennek a felfogásnak „a levét isszuk” most. A Kárpát-medence és Magyarország egy vízzel jól ellátott terület volt – szoktuk mondani, hogy egy nagy lavór, a Pannon-tenger van alattunk, hiszen nagyon komoly ivóvíz-, ásványvíz- és gyógyvízkészleteink vannak. Az elmúlt évtizedekben azonban rá kellett jönnünk, hogy a klímaváltozás hatására a csapadékhiányos és az áradásos időszakok váltakozása komoly problémát okoz, a korábbi folyószabályozás következtében pedig nem tudjuk megtartani, visszafogni az érkező vizeket. Ez nagy baj, mert a jövőben sem számíthatunk enyhébb időjárásra: minden szakember csak nehezebb időszakokat jósol.

Fotó: 123RF

A rendszerváltás egyik politikai jelképe volt a Bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer, amely ellen rengeteg tüntetés zajlott, végül a gátat nem építették meg a tájat rehabilitálták. Ugyanakkor rá kell jönnünk, hogy –

bár a '70-es, '80-as években még nem látszott, milyen nagy szükségünk lesz rá, ma már nagy hasznát vennénk egy megfelelő körültekintéssel megtervezett vízvisszatartási rendszernek, amely többek között a paksi bővítés is fontos lehet, hogy a Dunán stabil legyen a vízállás,

és persze, hogy a működő erőmű és az újabb blokkok hűtővizét is megfelelően tudjuk biztosítani.  

Fotó: 123RF

Egy vízlépcső azonban nem old meg minden problémát, ahogy a víz koncentrált tárolása sem. Mi lehet a jó módszer a víz megtartására?

Ekkora volumenű vizet leginkább a tájban tárolva lehet jól elvezetni, megőrizni és hasznosítani. Ehhez megfelelően kiépített csatornarendszer szükséges, amely képes biztosítani az egyes települések számára a víz visszaforgatását az agráriumba és az egyéb, hétköznapi célú használatba. Régen minden településen megvoltak ezek az árokrendszerek és csatornarendszerek, most viszont azt látjuk, hogy egy-egy villámárvíz súlyos problémákat okoz.

Amikor pedig nagy mennyiségű víz jön, szükségünk van egy olyan vízérrendszerre, amely az emberi szervezet vérhálózatához hasonlóan működik: fel tudja fogni a vizeket, és el is tudta vezetni, illetve a tájban tárolja a megtartott vizet.

Tudunk is mutatni példát a fenntartható vízgazdálkodásra, hiszen 2022-ben készült el az Ős-Dráva Program, egy olyan korszerű irányítási rendszerrel működő, nagy területi kiterjedésű kombinált vízvisszatartási-vízpótlási fejlesztés, amely hét, korábban elkülönülő vízrendszert kapcsol össze és képes  biztosítani körülbelül 600 négyzetkilométeren a vízellátást.

Az Ős-Dráva Programmal éppen az volt a célunk, hogy a régi csatornahálózatot felújítsuk, újra kiépítsük, és felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezt mindenhol meg kellene tenni az országban. Biztosan számíthatunk rá, hogy a mostani volumenű víztorlódások rendszeresek lesznek, tehát Nyugat-Európából valószínű minden évben érkezik majd jelentős vízmennyiség, amit fel kellene tudnunk fogni: ki kell terelnünk a mederből, és szét kell terítenünk a tájban, illetve egy részét víztározókban kell tudnunk hasznosítani, például jóléti, sport, turisztikai, mezőgazdasági célokra. Az idei aszályos nyár rosszat sejtet: arra kell készülnünk, hogy az elkövetkező nyarak csak forróbbak lesznek, súlyosabb csapadékhiánnyal, tehát nagyon nagy szükségünk lesz az ilyenkor érkező nagy víztömegre. A szélsőségek kezelésére tehát módszeresen kell készülnünk, hiszen öntözés nélkül már nemcsak a mezőgazdaság, de a háztáji kiskertek sem fognak tudni meglenni.

Magyarország földrajzi fekvése egyedülálló: a környező országok hegyeiről hozzánk, a Pannon-medencébe folyik le a víz, tehát elvileg nem is kellene gondunk legyen a vízhiánnyal. Ugyanakkor a klímaváltozás hatásai bennünket is érintenek. 

Innen nehéz elképzelni, de vannak országok, ahol a háborúk folynak a vízért, mert már akkora problémát jelent a vízhiány. Nálunk még nem jelent akkora veszélyt, de ezt nem is kellene megvárni. Kínában láttam olyan nagyvárosokat, ahol a folyók medre nyár közepén teljesen száraz volt. Képzeljük csak el, milyen volna, ha a Duna medrén száraz lábbal tudnánk átsétálni Pestről Budára! Kis ország vagyunk, és nehéz befolyásolnunk a klímaváltozás folyamatait, tehát csakis a magunk tudására, felkészültségére és fejlesztéseire tudunk hagyatkozni: muszáj megvédenünk vízkészleteinket. Gyermekeink és unokáink jövője múlik ezen.

Mire van szükség ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat vízgazdálkodás tekintetében?

A magyar vízügynek több programja is van – például a Homokhátságon –, de olyan átfogó, nagy kiterjedésű területet érintő, teljes vízkormányzási rendszer fejlesztéséről nem tudok, mint amilyen az Ős-Dráva Program volt. Szeretnénk ezt modellként ajánlani a további, tájrendezéssel egybekötött vízrendezési projektekhez. 

Fotó: 123RF

Ugyanakkor nemcsak a vízügy felelőssége a hatékony vízgazdálkodás és a megváltozott klimatikus viszonyokhoz való alkalmazkodás: a gazdáknak is együtt kell működniük. Nem mindegy például, hogy milyen területeket vonnak művelésbe: az árvízveszélyes területeket jó eséllyel el fogják önteni a hirtelen lezúduló vizek, erre számítani kell. Nem az a megoldás, hogy az előre sejthető károkat kártalanítással enyhítjük. Ezt nem lehet elvárni a kormányzattól sem. Ugyanez igaz az építkezésekre is: nem véletlenül nem építették be régen az ártereket – ezeket el fogja árasztani a víz. Ne lepődjünk meg!

Az előrejelzések szerint az idei meleg nyár csak ízelítő volt ahhoz képest, hogy mi vár ránk a következő tíz évben. Sokkal hektikusabb lesz az időjárás, a csapadék elosztása, a hőmérséklet változása.

Ezt – életkortól függetlenül – nagyon nehezen viseli az emberi szervezet, de a talaj is. Arra van tehát szükség, hogy újra végiggondoljuk az életünket és átalakítsuk a szemléletünket, és kialakítsuk azt a vízmegtartási rendszert, amivel képesek leszünk gazdálkodni.

Fotó: 123RF

A vízlépcső, az épített víztározók és a víz tájban tárolása két különböző típusú fejlesztés. Hangsúlyosan a tájban tárolásról beszéltünk. Miért nem elegendő a víztározós megoldás? Sokkal egyszerűbbnek tűnik a tárolók megépítése, mint a csatornarendszer kiépítése.

A mesterséges tározók a vízmérlegre negatív hatással vannak a nagy párolgás miatt. A tájban tárolás összemérhetetlen előnye, hogy egyrészt a csatornahálózat nagy területeket tud ellátni vízzel, másrészt a víz leszivárog a talajba, növeli a talajvíz szintjét, ezáltal a növényzet is hosszabb ideig védetté válik a kiszáradással szemben. Mindkét megoldásra szükség van, de egyértelmű, hogy égetőbb kérdés a csatornarendszer kiépítése.

A mostani árvíz hozamát nehéz előre becsülni, de a 2013-as áradás volumenéhez hasonló adatokat emlegetnek a szakemberek. Milyennek látja a magyar árvízvédelmi rendszert a környező országok hasonló gyakorlatához képest?

A Műszaki Egyetemnek van egy olyan rendszere, amely modellezi, hogy az érkező víz sodrásának és emelkedésének megfelelően melyik magaslat tekinthető biztonságosnak az adott környéken: ez a mentés szempontjából kulcsfontosságú. Minden áradásnál azt is figyelik, hogy a folyóknak melyik a védett oldaluk, azaz melyik oldalra lehet kivezetni a fölösleges vizet, hol keletkezik kevesebb veszteség. Ez a városokban nagyon nehéz feladat, hiszen lakott területen mindent védeni kell.

Fotó: 123RF

A magyar vízügyi szakemberek profizmusára egyébként nem kell jobb mutató, mint, hogy

nálunk a második világháború óta egyetlen emberéletet sem követelt az árvíz, holott a környező országokban a mostani árvízben is többen életüket vesztették.

Bízunk benne, hogy a jövőben sem történik nálunk ilyen esemény, és a magas szintű árvízvédelem mellett a vízmegtartásunkat is fejleszteni fogjuk!

Nyitókép: 123RF