Gasztro

Répatorta

Borbás Marcsi receptje

Hozzávalók

  • 15 dkg vaj
  • 3 nagy tojás
  • 150 g kristálycukor
  • 1 dl mangószirup (vagy narancsszirup)
  • 1 tk vaníliás cukor
  • 18 dkg finomliszt
  • 2 tk sütőpor
  • 25 dkg sárgarépa finomra reszelve
  • 10 dkg mandula vagy dió apróra vágva

Krém:

  • 10 dkg puha vaj
  • 5 dkg vaníliás porcukor
  • 2 ek mangószirup
  • 30 dkg mascarpone

Elkészítés

A tojásokat habosra felverjük a cukorral. Hozzáadjuk a nagyon puha vajat és a mangószirupot, majd egyneműre keverjük. A lisztet elkeverjük sütőporral, majd a tojásos masszához adjuk. A sárgarépát megtisztítjuk, majd finomra lereszeljük, és ez is jöhet a tésztához. Végül az aprított mandulát is belekeverjük.

Sütőpapírral kibélelünk két 15 cm-es tortaformát, és a tésztát egyenlően elosztjuk közöttük.

175 fokon, légkeverésen kb. 40 percig sütjük. Ha a külseje sötét karamell színű, akkor van készen. Ezután egy rácson hagyjuk kihűlni a tésztákat. (Természetesen, ha nincsenek ekkora formáink, akkor süthetünk egy nagy tésztát is.)

 

A krémhez a puha vajat habosra keverjük a cukorral és a sziruppal. A szobahőmérsékletű mascarponét is hozzáadjuk, de figyeljünk, hogy azzal ne verjük túl sokáig és túl magas fordulatszámon, mert széteshet a krémünk.

Amint elkeveredett, és krémszerűvé vált az állaga, készen is van.

 

A kihűlt tésztákat kettévágjuk, így négy lapot kapunk. A tortánkat ezután betöltjük a krémmel, majd hűtőbe tesszük legalább egy órára, hogy a vaj jól megkösse a krémet.

Ezután ízlés szerint dekoráljuk, majd tálaljuk.

A cikk megjelenését a METRO támogatta.

Ajánljuk még:

„Már csak mi maradtunk mézeskalácsosok Debrecenben” – a Radics Mézes műhelyben Radics Zoltánnal beszélgettünk

Alig tíz évre rá, hogy 2014-ben a debreceni mézeskalácsosság bekerült a debreceni és a Hajdú-Bihar megyei értéktárba, már csak egyetlen működő mézeskalácsos műhelyt találunk Debrecenben. A híres debreceni mézes tányért ma már csak Radics Zoltán fiatal mézeskalács készítő mester készíti, aki édesapjától, Radics Lászlótól tanulta a mesterséget. Vajon képes lesz fennmaradni ez a több száz éves hagyomány? Mi kell ahhoz, hogy megőrizzük? A szaktudás és a rengeteg munka bizonyosan nem elegendő hozzá – ez derült ki Radics Zoltánnál tett látogatásunk alkalmával is.