Narancsos kacsasült

 

Elkészítés:

A cukrot egy vastag aljú serpenyőben felolvasztjuk. Ezután hozzáadjuk a vajat. Két narancs levét kifacsarjuk, és ezt is a serpenyőbe öntjük a vörösborral együtt. Ezután addig forraljuk, míg kb. a felére vissza nem redukálódik, és az alkohol teljesen el nem tűnik belőle. Közben szerecsendiót is adunk hozzá.

A kacsát alaposan besózzuk, majd a hasüregébe teszünk egy négy darabra vágott narancsot és egy félbe vágott vöröshagymát. Ezután egy fedeles, kacsazsírral kikent sütőedénybe fektetjük úgy, hogy a melle legyen felfelé, majd meglocsoljuk a vörösboros mártással. Teszünk mellé 2-3 ág rozmaringot is. 220 fokra tesszük be sülni. Ha elkezd pirulni, akkor lefedjük, majd kb. két óra alatt puhára sütjük. Közben a kacsát a körülötte lévő szafttal locsolgatjuk. Ha már puha, tálalhatjuk is. Ha szükséges, akkor a sütés végén pirítsunk még rá egy kicsit.

A cikk megjelenését a Metro támogatta.

Ajánljuk még:

Piros bugyi, összetört gránátalma – újévi szerencsehozó praktikák Törökországban

„Csakis Istentől való lehet, hogy a hangoddal végigsimogathatsz tizenkétezer embert” – interjú Rúzsa Magdival

Szertefoszlott titkok éjszakája – egy szenteste szomorú története

Egy kendőben az élet, avagy karácsonykor a hiány tépte seb is jobban sajog

Az öreg, vastag kendőknek párja nincs – takarózni abba kincs. Gyerekkorom óta imádom a vállkendőket, bár nekem nem volt, csodálattal adóztam mindazoknak, akiknek meg igen. Akiknek az anyukája, nagymamája horgolt egyet, és ő hordhatta boldogan. Repkedhettek benne, mint pillangó a fényben. Nekem a vállkendő a valahova tartozás szép, színes szimbóluma volt gyerekként, és amikor saját családom lett, akkor is az maradt.