Friedensreich Hundertwasser, eredeti nevén Friedrich Stowasser, a 20. század egyik legeredetibb és legmegosztóbb művésze volt. 1928-ban született Bécsben, és egész életét az egyéni szabadság, a természet tisztelete és a művészet társadalomformáló erejének szentelte. Nem csupán festőként vált ismertté, hanem gondolkodóként, építészeti újítóként és környezetvédelmi aktivistaként is maradandó hatást gyakorolt. A bécsi Képzőművészeti Akadémián 1949-ben eltöltött egy rövid időszakot, de ezt leszámítva nem tanult intézményes keretek között, autodidakta volt.
Festészete könnyen felismerhető az élénk színekről, az örvénylő formákról és a gyakran megjelenő spirál motívumokról.
A spirál Hundertwasser számára az élet szimbóluma volt: a növekedést, az állandó változást és a belső fejlődést fejezte ki. Határozottan elutasította az egyenes vonalakat, amelyeket „természetellenesnek” és „lelketlennek” tartott, mert szerinte ezek az ipari gondolkodás merevségét tükrözik. Ezzel szemben az organikus, szabálytalan formákban látta az emberhez és a természethez közelebb álló kifejezésmódot.
Hundertwasser gondolkodásának központi eleme volt az úgynevezett „öt bőr” elmélete. Ez az elképzelés az embert körülvevő rétegeket írja le: az első a saját bőrünk, a második a ruházatunk, a harmadik az otthonunk és az épített környezet, a negyedik a társadalmi és kulturális közeg, az ötödik pedig a Föld egésze, mint közös élőhely. E szemléletből következik, hogy az építészet nem pusztán funkcionális kérdés, hanem szorosan összefügg az ember lelkiállapotával és a természettel való kapcsolatával.
Építészeti munkáiban Hundertwasser ezeket az elveket a gyakorlatba is átültette. Leghíresebb alkotása a bécsi Hundertwasser-ház, amely színes homlokzatával, hullámzó padlóival, zöldtetőivel és a házból „kinövő” fáival teljesen szembemegy a hagyományos városi lakóépületek logikájával. Az épület nemcsak lakóhely, hanem egyfajta élő organizmus, amelyben az ember és a természet együtt létezik. Hundertwasser szerint minden lakónak joga van ahhoz, hogy az ablaka környékét saját ízlése szerint alakítsa ki - ezt nevezte „ablakjognak”. A művész így vallott a házról: „Néhányan azt állítják, a házak falakból állnak, szerintem meg ablakokból.” A háztól nem messze, néhány perces sétával elérhető egy másik Hundertwasser-épület is, a Kunst Haus Wien. A művész által alapított múzeum és kiállítási központ látogatható, és nagyszerű keresztmetszetet nyújt a mester munkásságáról.
A környezetvédelem Hundertwasser életében nem puszta eszme volt, hanem következetesen képviselt álláspont. Ellenezte a túlzott fogyasztást, a környezetszennyezést és a természet kizsákmányolását. Gyakran hangsúlyozta, hogy a modern ember pusztító emberré vált, aki nem veszi figyelembe tettei hosszú távú következményeit. Művészetével arra próbált ráébreszteni, hogy a természet nem az ember tulajdona, hanem olyan közeg, amelynek jogai vannak.
A rendkívül eredeti, megzabolázhatatlan művész e tekintetben jóval megelőzte a korát. Már 1971-ben azt írta: "Növényzetrétegeket kellene telepíteni a padlóra. Mert a hiányzó oxigént csak a növényzet tudja előállítani, és nem kémiai manipulációval. Ez egy lassú és felelősségteljes folyamat, amely nagyon sokáig tart. Valószínűleg 1000 évbe telne, hogy helyrehozzuk az elmúlt tíz évben okozott károkat." 1972-ben pedig: "A városokban fulladunk, mert a levegő szennyezett és nincs elég oxigén. A növényzetet, amely levegőt és életet ad nekünk, mi pusztítjuk el.”
Következetesen kitartott meggyőződése mellett, a nyolcvanas években ennél még keményebben fogalmazott. Néhány kiragadott mondat írásaiból: “Az ember manipulált fogyasztási cikké alacsonyította magát. A tökéletes ökológia azt jelenti, hogy az ember vissza kell helyezze magát a környezeti korlátok közé, hogy a Föld regenerálódhasson.”
“A fogyasztói társadalom nem hoz megváltást. Értelmetlenül termelünk. Őrülten fogyasztunk. Vakon pazarolunk. Az ember manipulált fogyasztási cikké alacsonyította magát.”
Hundertwasser vallotta hogy a boldogság egyáltalán nem függ a gazdagságtól. “A paradicsomban élünk, de tönkretesszük. Minden megvan ahhoz, hogy boldogok legyünk a földön. Van hó, és minden nap új reggel. Vannak fák és eső, remény és könnyek. Van humusz és oxigén, állatok és minden szín, távoli földek és kerékpárok. Van nap és árnyék, gazdagok vagyunk.”
Már 1985-ben így fogalmazott: “Ami hiányzik, az a békeszerződés a természettel. Vissza kell adnunk a természetnek azokat a területeket, amelyeket jogtalanul elvettünk tőle. Minden, amit a nap sugara megérint, minden, ahová az eső hull, a természet szent és sérthetetlen tulajdona. Mi, emberek, csupán a természet vendégei vagyunk."
1990-ben a hulladékszennyezés ellen is fellépett: “Ha az ember tiszta lelkiismerettel akar élni, akkor egy hulladékmentes társadalomra kell törekednie. A kidobós társadalmat nem szabad elfogadni. Az embernek fel kell ismernie, hogy ő maga a legnagyobb kártevő, amely valaha is pusztítást és rombolást okozott ezen a földön.”
Már néhány évvel a halála után klasszikussá vált. 2007-ben “Egy varázslatos különc" címmel, több mint száz alkotását bemutatták a Szépművészeti Múzeumban is.
Az osztrák művészt szoros kapcsolat fűzte Új-Zélandhoz. 1976-ban itt telepedett le. 1986-ban megkapta az új-zélandi állampolgárságot, ott is temették el 2000-ben.
Halálának 22. évfordulóján nyílt meg Új-Zélandon a világ második Hundertwasser-múzeuma. A Whangarei-ben található kiállítóhely Bécs után a második legnagyobb Hundertwasser-gyűjteményt mutatja be a közönségnek. A múzeum hangsúlyozza: "a művész korát megelőzve már évtizedekkel ezelőtt megtett mindent a környezet és természet védelmében, Bay of Islands-on található földjén például százezer fát ültetett, hogy a területet visszaadja a természetnek."
Hundertwasser 2000-ben, utazás közben hunyt el, ahogyan élt: mozgásban, a természet közelében. Öröksége ma is aktuális, hiszen gondolatai az ökológiai válság, a városi életformák és az egyéni szabadság kérdéseire reflektálnak. Művészete nem csupán látványos és különleges, hanem figyelmeztetés is: az ember csak akkor találhat vissza önmagához, ha újra megtanul együtt élni a természettel.
Forrás: itt
Fotók: 123rf
Várak, várkastélyok a történelmi Magyarországon
Képes történelemkönyv felnőtteknek
