Egy olyan világban, ahol folyamatosan érnek minket az ingerek, a csend sajnos már nem magától értetődő állapot, hanem megteremtendő tér. Időt adni magunknak a figyelemre nem jelent teljes némaságot, sokkal inkább egy belső elcsendesedést. Csendet teremthetünk apró lépésekkel: amikor kikapcsoljuk a telefont néhány percre, amikor nem töltjük ki telefonálással az utazást, amikor szándékosan nem hallgatunk zenét egy séta közben, vagy amikor reggel és este hagyunk pár zaj nélküli percet magunknak. A csend gyakorlása nem menekülés a világból, hanem kapcsolódás önmagunkhoz és ahhoz a belső hanghoz, amelyet ma már gyakorlatilag állandóan elnyom a külvilág zaja.
De mire jó a csend?
1. Megnyugtatja az elmét – csökkenti a belső feszültséget és a túlterheltség érzését.
2. Erősíti az önismeretet – segít jobban megérteni a gondolatainkat és az érzéseinket.
3. Elmélyíti a figyelmet – könnyebb fókuszálni és jelen lenni.
4. Támogatja az érzelmi egyensúlyt – segít feldolgozni a bennünk zajló folyamatokat.
5. Serkenti a kreativitást – teret ad az új ötleteknek és felismeréseknek.
6. Elősegíti a belső békét – harmonikusabb lelkiállapotot teremt.
7. Gyorsítja a regenerálódást – pihenést nyújt az idegrendszernek.
8. Kivezet a teljesítménykényszerből – nem kell mindig „hasznosnak” lenni.
9. Segít a döntésekben – tisztábbá válnak a belső válaszok.
10. Erősíti az intuíciót – a zaj elcsendesedésével a megérzések is tisztábban hallhatóak.
A csend ahhoz is kell, hogy különbséget tudjunk tenni fontos és nem fontos között. És ha ez sikerül, biztosan könnyebbé válik az élet.
A zaj árt, a csend gyógyít
Lehet, hogy ennyire egyszerű a képlet?
