Védett növényeink: a fekete kökörcsin

Apró termetű, átlagosan tíz centiméteres növény, amely selymesen, fehéren szőrözött leveleivel, szirmaival már messziről jól észrevehető. Tőlevele szárnyasan szeldelt, a levélszeletek cimpái szálasak, lándzsásak- gyakorlatilag igen változékonyak. Virágja kezdetben erősen bókoló, fekete vagy feketés-bíbor, sötétebb ibolyás árnyalatú, és 3-4 cm átmérőjű. Leplei másfélszer hosszabbak a porzóknál, harang alakúan összehajlók, csúcsuk feltűnően visszakunkorodó.

Fotó: 123RF 

Virágzására márciustól számíthatunk, és akár a nyár elejéig is gyönyörködhetünk benne. Mivel a fekete kökörcsin mészkedvelő faj, a sziklafüves és pusztafüves lejtőkön, mészkő- és dolomitsziklagyepekben, homokpusztákon, karsztbokorerdőkben és erdei fenyvesek tisztásain találkozhatunk vele.

Idehaza számos területről ismert: a Zempléntől kezdve, az Ózdi-dombvidéken, a Bükkön és a Mátrán át egészen a Börzsönyig.

Ismert faj továbbá a Gödöllői-dombvidéken, a Dunántúli-középhegységben, látható a Mecsekben és a Villányi-hegységben is, de a Kemenesháton, a Zalai-dombvidéken, a Zselicben vagy a Szekszárdi-dombvidéken járva is találkozhatunk állományaival.

Fotó: Wikipedia / Stefan Lefnaer

Tudományos nemzetségneve a latinul rázást, lüktetést jelentő „pulsare” igéből származik, és arra utal, hogy a növény arasznyi hosszú tőkocsányain bókoló virágok szinte „beharangozzák” a kikelet érkezését.

A népi gyógyászatban régóta ismert faj: sokoldalúan használták fel az évszázadok során. Elsősorban szembajok gyógyítására és szemölcsök az eltüntetésére ajánlották, de Csapó József azt írta 1775-ben megjelent Magyar Kert című munkájában, hogy

„az eves sebeket tisztítja leve”, közhaszna pedig az, hogy „lovaknak nehezen gyógyuló fekélyeit ez fűvel meg lehet tisztítani”. 

Fotó: Wikipedia / Kristian Peters

Régebben virágzó föld feletti részét gyűjtötték, és megszárítva Pulsatillae herba néven került a gyógynövényboltokba. „Hatóanyaga az izgató hatású kristályos anemonol, másnéven kökörcsinkámfor. Ismeretes a növény vizes oldatának baktericid hatása is. A növényből kipréselt friss lé a bőrön kiütéseket okozhat. A gyógyászatban elsősorban mint görcscsillapító ismert, de felhasználják szamárköhögés ellen is. Az orvosi gyakorlatban a szülésmegkönnyítésére, a tejkiválasztás fokozására és vérkeringési zavarok esetén használható” – olvashatjuk a hetvenes évek leírásaiban.

Sokat ártott hazai állományainak, hogy megpróbálták vadon élő példányait kiásni, és a kertekbe telepíteni.

Ez azonban a növény jellegzetességei miatt esélytelen vállalkozás volt, ugyanis a fekete kökörcsin az átültetésre nagyon érzékeny: karógyökerét nehéz kiszedni, az könnyen megsérülhet. A régi szaklapok ezért azt javasolták a kertbarátoknak, hogy a kirándulások során felfedezett növény helyét jegyezzék meg, és nyáron látogassanak el oda, amikor is egymagvú aszmag termései érnek. A begyűjtött magokat ily módon ültették cserépbe, a kikelt növényt pedig földlabdával együtt ültették ki. Én azonban amondó vagyok, hogy tekintettel az egyre rosszabb környezeti körülményekre, hagyjuk békében a vadon élő állományokat, és még az óvatos maggyűjtés érdekében se kockáztassuk taposásukat, tönkretételüket.

Fotó: Wikipedia / Radio Tonreg

A kökörcsin szaporodása önmagában is lenyűgöző: „Május végére a terméses hajtás megnyúlik, és a tetején szőrös aszmagtermések csokra fejlődik ki. A bibeszálak bolyhos repítőkészülékké alakulnak, a nyár elejére ez a szöszös „bóbita" szétesik, s a terméseket a szél széthordja.

Az egyes termések felépítése is különleges: a repítőkészülék és a mag közötti rész megérve, kiszáradva spirállá csavarodik. Ha a talajra hullott termést nedvesség éri, a spirál elkezd kiegyenesedni, s az eleven rugótól hajtott mag befúródik a talajba, mintegy „elülteti magát”.

Fotó: Wikipedia / Pellinger Attila 

Ez teszi lehetővé, hogy még az igen száraz felszínű termőhelyen is csírázásnak induljon. Hosszú, meleg és csapadékos őszökön a természet gyakran megtréfálja a magokat, ilyenkor néha szeptember végén, október elején is találkozhatunk virágzó példányaival” – szólnak a feljegyzések.

Érdemes figyelemmel kísérnünk előbújását, és megfigyelnünk apró részleteit, mert igazán különleges és sajátos hangulatú faj élőhelyének társulásaiban. Állományait csak távolról figyeljük, és vigyázzunk rájuk!

Nyitókép: Pixabay / Florian Pircher